Hogy jut egy ennyire objektív tudománnyal foglalkozó ember arra, hogy ilyen szubjektív tevékenységre adja a fejét?

Az objektív tudományt inkább csak a szülők-ismerősök ajánlására tanultam. Már a középiskolám is közgazdasági-külker szakközép volt, mert anno mindenki azt szajkózta, hogy ebből lehet megélni. Hát ezt választottam, de szeretni sosem tudtam. Igaz, a Külker Főiskolán (BGF KKFK) azért a PR-t szerettem, mert az egész érdekes, a Corvinuson (két kiegészítő év a BGF után) pedig a szolgáltatásmenedzsment szakirányon belül turizmus specializációra mentem, mert az szintén nagyon érdekelt. Sem a PR, sem a turizmus nem a közgazdaságtan száraz és unalmas részét képezi, szerintem mindkettő színes és érdekes. Igaz, végül nem a PR és nem a turizmus területén helyezkedtem el, de ez inkább annak köszönhető, hogy nagyon nehéz munkát kapni, és örültem az első helynek, amit sikerült elérni. És ott is ragadtam.

Olvastam egyhelyütt, hogy neked is az a véleményed -sokakkal egyetemben-, hogy az iskolai kötelező olvasmányokat bizony meg kellene reformálni. Milyen művek szerepelnének Hartman Ági kötelező, vagy éppen ajánlott művek listáján?

Most elsősorban az általános iskoláról beszélek, mert szerintem ott alakul ki egy gyerekben, hogy szereti-e majd a könyveket, vagy sem. Egy pár kötelezőt feltétlenül meghagynék, amelyeket én magam is szerettem, pl. az Egri csillagok, Szent Péter esernyője, Lassie hazatér, ugyanakkor vannak könyvek, amelyeket vagy egyáltalán nem tennék kötelezővé az általános iskolásoknak, vagy áttenném őket középiskolába - ilyen pl. A kis herceg, valamint a Mario és a varázsló. Lehet, hogy ezeket nem minden általános iskolással olvastatják el, de nekem kötelező volt mindkettő, és szenvedtem tőlük, mert még nem értettem őket. Vagy vegyük a Tanár úr kéremet. Negyedikben volt kötelező, ha jól emlékszem. Korai volt. Nagyon korai. Egy kilencéves gyerek még nem érti az efféle humort, és csak szenved tőle. Ami pedig szintén az abszolút "szenvedős" kategória, az a Pál utcai fiúk és a Légy jó mindhalálig. Unalmas és depresszív könyv mind a kettő. Szerintem legalábbis.

Ha nem is kötelezőnek, de legalább ajánlottnak olyan könyveket adnék az általános iskolások kezébe (inkább felső tagozaton), mint A családom és egyéb állatfajták (valahol ez állítólag már kötelező, nagyon helyesen!), legalább egy Rejtő könyv (mert egy efféle könyvtől igenis megszeretik a gyerekek az olvasást, és könnyebb lesz később szépirodalmat is olvastatni velük), vagy valami izgalmasabb Jules Verne regény. Fekete István is jöhet, és nemcsak a Tüskevár. A Koppányi aga testamentuma is remek könyv általános iskolásoknak - történelmi, izgalmas, egyszerre tanít és szórakoztat. Nyolcadik környékén valami görög/római regék is jöhetnének, persze nem Homérosz időmértékes verselésében, hanem prózai, összefoglaló formában. Szerintem lenyűgözőek ezek a mitológiai történetek, és szintén szórakoztatva művelik a fiatalokat. Alsó tagozatban pedig mondjuk egy Arthur Ransome könyvet ajánlanék, az első Harry Pottert vagy Bálint Ágnestől valami hosszabb mesét (pl. Gücülke és cimborái), vagy Felix Saltentől egy állatos könyvet.

Nincs velük bajom, konkrétan azért ajánlanám az elsőt általános alsó tagozatban, mert az a "leggyereknekvalóbb" a hét közül. Az még egy lájtos mese, alig van benne erőszak, alig van benne sötétség. Jó, persze egy gyilkossággal kezdődik, de azt sem mutatják "on screen". Az első HP még ártatlan és könnyed. A második is még nagyjából az, aztán a harmadik már bonyolódik, és a negyediktől kezdve ez már nem gyerek-sorozat. Konkrét bajom még sincs vele. Igazából az ötödik könyv az, amelyiket a legkevésbé kedvelem, mert az számomra túl terjengős és túl sötét, maga Harry pedig egyszerűen idegesítő volt benne a folytonos kirohanásaival (kamasz ide vagy oda...) Az első négyben MÉG nem idegesített Harry, az utolsó kettőben MÁR nem idegesített, csak abban a bizonyos ötödikben. Az a könyv... felejtős.

A Második Atlantisz c. könyved röviden azon a feltételezésen nyugszik, és arról szól, hogy Atlantisz nem pusztult el, és lakói szigetük elsüllyedésekor nem lelték halálukat a tengerben. Bár vereséget szenvedtek, alulmaradtak abban a harcban, amelyet egykori rabszolgáik, a tündérek ellen vívtak, ezért most sellőkként kell élniük a víz mélyén. De az egykori rabszolgákban máig él a bosszúvágy. A két nép több ezer éves konfliktusának kellős közepébe csöppen bele a tizennyolc éves Elel, aki barátjával és édesapjával Írországba érkezik... Szóval miért éppen Atlantisz?

Azért, mert Atlantisz története csupa-csupa misztika - senki sem tudja, tényleg létezett-e, de sokak fantáziáját megmozgatja, és mivel oly keveset tudunk róla, sok tér marad a képzeletnek.

Hogyan kell elképzelni, hogy születik egy Hartman Ágnes-regény? Úgy is kérdezhetném, mi zajlik benned belül?

Először jön egy ötlet, ami a Második Atlantisz esetében mindössze egy karakter volt - Azaész karaktere -, majd köré felépül a történet. Az első ötlet bevillanásától számítva több mint fél év is eltelhet, mire el is kezdem írni az adott regényt - a Második Atlantisz esetében legalábbis 2006 nyarán villant be Azaész karaktere, majd ugyanezen a nyáron jártam Írországban, és ott további ötleteket kaptam (a tündérek világához), a regényt pedig csak 2007 tavaszán kezdtem el írni. Akkor a hosszú kihagyás oka egy éppen aktuális "fandomom" volt, amelyben nagyobb indíttatást éreztem fanfictiont írni, mint a saját könyvötletemen dolgozni.

De a fanficek kora számomra már lejárt, így ezek már aligha tarthatnának vissza attól, hogy nekiessek egy új regénynek. Most is van egy regényötlet a fejemben, egész szépen kidolgozva, a jegyzetfüzetem pedig teleirkálva ötletekkel - ezúttal azonban az tart vissza attól, hogy nekikezdjek az írásnak, hogy sokat kell hozzáolvasnom történelemből, mitológiából, biológiából és egyéb területekről. A Második Atlantisz idején ekkora kutatómunka nem kellett, egy kicsit rágugliztam Atlantiszra, elolvastam egy könyvet az ír mitológiáról, a többit hozzáköltöttem én magam. Ez most más lesz.

Alkotói válság? Nem jellemző. Az egyetlen, amire emlékszem, a trilógiám harmadik kötetének írása idején volt, de az sem olyan konkrét "hetekig vagy hónapokig nem tudok írni" típusú válság volt - egy külső ok miatt (munkahelyem jelentős szervezeti átalakuláson ment keresztül, ami mindenkit megviselt lelkileg) nehezebb volt írni, többször kellett a Bermudák királynője már megírt fejezeteit újraolvasnom ahhoz, hogy ihletet merítsek a regény folytatásához. De igazi alkotói válságnak ezt sem nevezném.

Van valamilyen múzsád?  

Múzsám? Nem, eddig még sosem volt. Az egy dolog, hogy Azaész karaktere egy közeli ismerősömön alapul - mármint a trilógia elején megismert, önző, kiállhatatlan Azaész -, de míg az ismerősöm mind a mai napig olyan, Azaész karakterét szépen, fokozatosan fejlesztettem, hogy antihősből valódi hőssé váljon. Azt pedig igazán nem állíthatnám, hogy ez az ismerősöm "múzsa" lett volna.

Lesznek 2013-ban olvasótalálkozók, bármi, amin ott leszel?  

Nem tudom, lesznek-e író-olvasó találkozók, eddig a kiadó szervezésében két könyvbemutatóm volt (az első és a harmadik kötet megjelenése után, de ezek is mindig a kiadó többi szerzőjével megosztva kerültek megrendezésre). 2011-ben a könyvhéten volt dedikálásom, de tavaly pl. nem. Fogalmam sincs, hogy ha idén is szervez a kiadóm dedikálásokat a könyvhéten, engem meghívnak-e. Könnyen lehet, hogy nem. Ellenben a molyszülinapon általában meg szoktam jelenni (igaz, ez egy évben csak egyszer van), tavaly és tavalyelőtt is jót beszélgettem pár olvasómmal ezeken a rendezvényeken (bár csak félrevonulva, kettes-hármas csoportokban, mert a molyszülinapokon rengetegen vannak, az ember elveszik a tömegben). Egyéb molyos talikon is részt veszek időnként, pl. Izolda gofripartijait rendszeresen látogatom.

Mit lehet tudni a terveidről? 

Egy sci-fibe hajló fantasy könyv ötlete van a fejemben, de még nem kezdtem el írni.