Minden zenészhez meg kell találni az utat - Interjú Mészáros Balázzsal
2013.02.05. - 00:30 | Lakatos Reni
Mészáros Balázzsal, a Szombathelyi Ifjúsági Fúvószenekar karnagyával beszélgettünk arról a 26 évről, amióta részese a zenekar életének, amit két és fél éve karnagyként irányít.
Hogyan alakult ki a zene iránti érdeklődésed?
A szüleim írattak be zeneiskolába, mondván: „az nem fog ártani". Pár év múlva arra gondolt a tanárom, hogy jó lenne, ha csatlakoznék a fúvószenekarhoz. Nagyon megtetszett, és azóta is részese vagyok a zenekar életének, immár 26 éve. Két és fél évvel ezelőtt felkértek, hogy vegyem át a fúvószenekart az elődömtől, Neszmélyi Andrástól, aki 30 évig vezette az együttest. A kezdetektől két kollégája, Táky György és Tákyné Lukinits Zsuzsanna segítségével építette a zenekart, több generáció fordult meg az irányítása alatt az együttesben. Közülük sokan hivatásos zenészek lettek, valaki karnagyként dolgozik, de a könnyűzenében is sokan megtalálták a helyüket.
Hogyan képzeljük el egy karnagy munkáját, mindennapjait?
A fúvószenekari próbákon kívül a zeneiskolában tanítom a harsonás, tenorkürtös, furulyás növendékeket, A próbákhoz elég nagy háttérmunkára van szükség: kottatárat kell rendezni, partitúrákat tanulni, zenedarabokat kiválasztani, esetleg más hangszerre átírni egy-egy szólamot, vagy hiányzó részeket kimásolni a partitúrából. Sok teendő van, amíg eljutunk a próbáig, a zenélésig.
Milyen nehéz feladat összetartani, motiválni a fiatalokból álló csapatot?
Több dolgot próbáltam továbbvinni azokból a dolgokból, amiket az elődöm fölépített a zenekar vezetése során. Idővel azonban sok minden megváltozott, más lehetőségei vannak egy zenekarnak, és egy karnagynak is. Idő kell, hogy beérjen ez a munka, az együttműködés eredményes legyen, és át tudjuk venni egymás ritmusát. 2010 óta vezetem a zenekart, akkor volt a 30 éves jubileum. Az azóta szerzett tapasztalatom azt mutatja, hogy minden zenészhez egyesével meg kell találni az utat. Valakihez sikerült, valakihez nem, valakihez nehezebben, másokhoz könnyebben. Fontos, hogy a fiatalok jól érezzék magukat, szívesen jöjjenek, emellett pedig lényeges, hogy olyan képzésben részesüljenek, amit a későbbiek során tudnak majd hasznosítani. Fontosnak tartom, hogy a növendékek szeressék meg a muzsikálást, ezért kollégáimmal együtt egy követendő irányt próbálunk mutatni nekik.
Milyen stílusú művek szerepelnek a repertoárban?
Mi úgy mondjuk, hogy fúvós zenét játszunk. Ebbe nagyon sok műfaj belefér: vannak olyan darabok, melyek kimondottan erre a típusú együttesre íródtak, és vannak átiratok is, tehát elég széles a repertoár. Filmzenék áriratait, könnyűzenei slágereket is szoktunk játszani, ezeket mi is szeretjük és a közönség is vevő rá.
Fel tudnál idézni valamilyen érdekes történetet a zenekar életéből?
A közös, fellépésekre történő utazásokkal kapcsolatban nagyon sok élményem van. Rengeteg helyen jártunk az elődeim jóvoltából, Észtországtól Nagy-Britanniáig bejártuk Európát. Észtországban történt, hogy emeletes busszal utaztunk, mögötte pedig volt egy nagy utánfutónk, benne a hangszerekkel és felszerelésekkel. Tallinn külvárosában járhattunk, amikor éppen kinéztem a busz ablakán, és azt láttam, hogy mellettünk megy az utánfutó... Leszakadt a vonóhorog, a csavarok nem bírták a terhet, így az utánfutó átment az összes sávon. A szembejövő oldal egy füves-fás résszel volt elválasztva, ott sikerült kikerülnie a fákat, és átmenni a másik sávba, a túloldalra. Ott is jöttek az autók, lelassítottak, és megvárták, míg az utánfutó elment előttük. Végül egy kerítésnek ütközött, és megállt. Annyi történt, hogy egy tubán lett pár horpadás, egy-két bőrönd füle letört, de sem baleset, sem nagy kár nem lett szerencsére.
Tapasztaltál különbséget a külföldi és a hazai fellépések között?
A közönség kicsit más itthon és külföldön, máshogyan tapsolnak, máshogy lelkesednek, eltérő módon fejezik ki tetszésüket a különböző kultúrákban. Nyugat-Európában bár elismernek minket, szolidabban tapsolnak, és más zenéket szeretnek. Ha a karnagy nem vigyáz, és nem megy elég gyorsan, akkor miután befejezte a darabot és meghajolt, úgy érhet ki a színpadról, hogy már leállt a taps és csönd van.
Mikor és hol láthatjuk-hallhatjuk legközelebb a zenekart?
Február 16-án lesz a farsangi hangversenyünk a Bartók Teremben. Ez egy önálló koncert a részünkről, érdekessége, hogy a gyerekek a koncert második felében jelmezben játszanak. Ezen kívül lesz még koncertünk május 11-én, ez reméljük egy új sorozat része lesz. Tavaly már próbálkoztunk azzal, hogy vendéget hívunk, ekkor a Sárvári Koncertfúvószenekar fogadta el a meghívásunkat. Idén pedig folytatásként a Táplánszentkereszti Ifjúsági Fúvószenekart látjuk vendégül.
Az interjúhoz a helyszínt a Jam Music Hangszerüzlet és Holdosi Attila biztosította!
Programkereső
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat






Új hozzászólás