Valentin helyett Vazelin - Megmondó Belmondo a Magházban

Képgaléria megtekintése2013.02.10. - 06:30 | Dart

Február 8-án sikamlós elektro-akusztikus koncerttel, kortárs irodalmi gondolatokkal (az alkalomhoz illő, kimeríthetetlen női-férfi kapcsolat témában), emlékezéssel a Beatlesre (épp 50 éve jelent meg első nagylemezük) és különleges vendégekkel örvendeztette meg kedvelőit a Belmondo zenekar. Az est másik felében pedig Belmondo dalok szólaltak meg akusztikus, vagy éppen a megszokottól eltérő hangszerelésben.

A műsor első felében az 50 éve megjelent első Beatles album kapcsán a világ legnépszerűbb zenekarára emlékeztek néhány dal erejéig. Az akusztikus gitár mellett Fekete János „Jammal” kísért beatbox-szal.

A szombathelyi koncert különlegessége volt, hogy kortárs prózai stílusban Czutor Zoltán a koncert dalai között osztotta meg néhány perces provokatív gondolatait a női-férfi létezés kifürkészhetetlenségéről. Egy kis szösszenet a dalok között elhangzó agyviharok közül:

Szagban mondom el

Feláll-e, ha a p...nak nincs szaga?
Szívesen beveszed, ha a pasidnak illatozik, és nem olyan jóleső, bepállott az izéje?
Ha nyakon csókolod és a finom bőr illat helyett valami émelyítő szagú, keserű ízű vegyszert nyalsz be, tudod-e folytatni?
A szaglásunk a legemocionálisabb és legősibb érzékünk. Szokás azt mondani, hogy a zene hat legjobban az érzelmekre, de akármilyen óriási az ember elvonatkoztató képessége, ez nem így van. Ez sajnos nem elhatározás kérdése. Anatómiai, fejlődéstani axióma. Nézd meg, hogy hol van az agyban a szaglásközpont! A legatavisztikusabb érzelmeket, indulatokat szagok váltják ki. És itt szándékosan nem illatot mondok, mert falra mászom attól az indokolatlan hiperkorrekciótól, vagy eufemizmustól hogy a szagokat minden lehetséges és lehetetlen helyzetben illatnak erőlködjük nevezni. Némelyek olyan messzire mennek ebben a hülyeségben, hogy a megszagolja helyett azt kérdezik: megillatolja? Mindjárt kiugrom az ablakon.

Mintha a szag, valami bűnös dolog lenne, mintha nem illene tudomást venni arról, hogy szagok léteznek, hogy számítanak. El is követtetnek velünk mindent, hogy megszüntessük.

Nem lehet ételszag a lakásban, a ruhánknak meg pláne nem. A hajunknak mindenképp valamilyen korszerű illatúnak kell lenni. A csajodat, meg a pasidat pedig nem engedik megismerni, mert nem érezheted, milyen az, amikor leizzad, milyen az igazi szájszaga (nem a rohadó fogakról beszélek), a nyála íze, a bőre, a testszaga, a genitáliái. Hát hogy szeressek így? Szaglászni akarok! Bele akarom túrni az orromat a hajadba, a hónod aljába, a lábad közé, a hátad közepébe. Érezni akarlak mindenemmel mindenedet! De a tiédet. Nem a Douglas-ét. A szádban nem a mentolt, a hónod alján nem a Rexonát, a hajadon nem Pantene Pro-V-t, a puncidon meg nem a szappant.

Mintha tényleg minden lehetséges eszközzel átverne minket az ördög, hogy már megint nehogy szaporodni tudjunk. Be ne induljon valami normális reprodukciós ösztön! Hogy 40 éves korban jusson eszünkbe: basszus, lehet, hogy tényleg kellett volna gyerek, meg valami izé mellénk. De mi indított volna be?

A kamaszok újságokba, képernyőbe, meg divatillatokba verik a farkukat. A férfiak meg nőkbe. Bizonyos kultúrák (USA) örökre óvodások maradnak a maguk szag- és szőr-, meg normális ember fóbiájukkal. Ott mindig kisfiúk dugnak kislányokkal. Még az öregek otthonában is. Legalább itt engedjétek a férfiakat a csajokhoz!
Hagyjuk életben a szagokat!
Vonzódjunk, undorodjunk, nedveződjünk, illatozzunk!
Come together!