A történet klasszikus, az athéni-spártai háború idején játszódik az 5. században, azaz mégsem, hiszen az ókori történéseket átszövik a jelenkori aktualitások, például megjelenik a munkanélküliség Kolophón, az állását vesztett nyelvész alakjában, de felmerül a gazdasági válság problémája is. Az athéni és spártai asszonyok Lüzisztraté vezetésével fellázadnak a férfiak ellen, mivel megelégelték már az állandó háborúskodást. Elfoglalják az Akropoliszt, és ultimátumot intéznek a teremtés koronáihoz, miszerint addig nem hagyják el az épületet, sőt a férfiakat sem engedik magukhoz, amíg a két ellenséges állam békét nem köt egymással. A férfiak meglepetten veszik tudomásul a helyzetet, nagyon szellemes, amikor a vének tanácsa karrá alakul, és időmértékes verssorokban tanácskozzák meg a történteket. Pajzán gondolatok, remek szóviccek, ötletes nyelvi játékok teszik igazán szórakoztatóvá a komédiát, ami nem áll messze Arisztophanésztől, hiszen eredeti műve is bővelkedik poénokban. A szereplők nevei is beszédesek, megtalálhatjuk Peronoszpórát, Diszlexiát vagy Teatermoszt vagy Damasztabroszt.

A színház fiatal színészei kiválóan átlényegülnek a darabbal, remekül jelenítik meg az örök nőt, aki éljen bár az ókorban vagy a 21. században, mégiscsak nő akar maradni, és legfőbb vágya, hogy az általa kiválasztott férfi kegyeit elnyerje. Még a lázadás idején is minden gondolatuk a férfiak felé száll, és bár tartják magukat az elhatározásukhoz, csak az után sóvárognak, hogy kedvesük karjaiba vethessék magukat. Simits Zsuzsa nagyszerűen alakítja Lüzisztraté kemény, ám mégis nőiesen vonzó szerepét, határozottan vezeti végig a lázadást, és tartja vissza a szökni készülő asszonyokat. A nőkkel szemben áll a férfiak kissé ügyefogyott hada, amit szintén nagyon jól jelenítenek meg. Az előadást táncbetétek teszik színesebbé, melyek zenéjét Horgas Ádám szerezte.

Természetesen minden úgy jó, ha jó a vége, a darab happy enddel végződik. A nézők a színészekkel együtt izgulták végig az előadást, mert a vígjáték a színinövendékek vizsgaelőadása is volt egyben. Hogy sikerült-e? A közönség önfeledt nevetése - ami végigkísérte a komédiát -, és a darabvégi vastaps azt jelezte, hogy a növendékek kiállták a próbát.

Szereposztás és a további előadások időpontjai