Az autizmussal élő emberek máshogy gondolkodnak, nehéz megérteniük és átlátniuk a többiek viselkedését. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy értelmi képességeik rosszak. Sőt, az autista felnőttek közt akadnak magasan képzettek is. Problémáik főleg a kommunikáció és a társas kapcsolatok terén jelentkeznek, mivel nehezen tudják értelmezni és betartani az íratlan, közösségi szabályokat. Viselkedésük teljesen egyéni. Vannak, akik keveset, vagy egyáltalán nem beszélnek, mások nagyon gazdag szókinccsel rendelkeznek, beszédük változatos, de előfordulhat az is, hogy túl formálisak, vagy épp saját maguk által kitalált szavakat használnak. A legtöbben mindent szó szerint értenek, nem veszik észre a rejtett utalásokat. A kérdésekre röviden válaszolnak, nem próbálják fenntartani a párbeszédet. Az autisták érzelmeiket is máshogy fejezik ki. Egyesek mimikája nem kifejező, mások túlzottan gesztikulálnak.

Kovács M. Mátyás huszonkét éves, autizmussal élő fiatalember. 2009 augusztusában költözött Kisbérről a szombathelyi Holnap Háza Lakóotthonba. Saját elmondása szerint élete korábban merev, önállótlan volt, de új otthona segítségével mostanra sokkal rugalmasabbá vált. A korábbihoz képest már a más emberekkel való kapcsolatát is jobban kezeli. Nagyon szereti a segítőket: „Ők mind nagyon kedvesek." - mondja. Bár a többi lakóval néha problémái vannak, összességében szeret ott élni.

A Lakóotthonban minden nap egy megszokott napirend szerint zajlik, hiszen a lakók számára kiemelten fontos az állandóság. A napot az elmaradhatatlan, reggeli babzsákos foglalkozással kezdik, ahol megbeszélik az aznapi teendőket, felelősöket, az időjárást, várható eseményeket és látogatókat. A lakóotthonban nagy figyelmet fordítanak a foglalkoztatásra. Aki tud, az segít a házimunkában: takarítanak, mosnak, teregetnek, vagy a kertben szorgoskodnak. Az állatokról is gondoskodni kell. Tappancs, a macska és Gesztenye, a póniló sok figyelmet igényelnek. Néhány lakó pénzt is keres, Matyi irodai munkát végez. Általában fénymásolást, internetes és egyéb számítógépes feladatokat bíznak rá.

Az egyéni fejlesztés is a napirend fontos része. Mátyás mesélt a rendszeres programokról: csoportos foglalkozásokat tartanak, lovagolni járnak, filmet néznek, mozognak, vagy kézműveskedéssel töltik az időt. A szabadidejét mindenki  saját kedve szerint osztja be. Vannak, akik szeretnek egyedül lenni, másoknak ilyenkor is segítségre, figyelemre van szükségük. A fiú elmondta, hogy ő legszívesebben számítógépes játékokkal játszik a szobájában. Be is engedett ide, körbevezetett saját, szépen rendben tartott lakrészében. Miközben körbenézhettem nála, sajátos elméletébe is beavatott. Ő úgy tartja, hogy egyszer eljön majd - saját szavaival élve - az „új történelem" vagy „múltváltott világ". Ez majd változásokat hoz az életébe és nem kell az autizmus okozta nehézségekkel együtt élnie. Elmondta, hogy tizenegy és fél éves kora óta arról álmodik, hogy egyszer ő maga is játékfejlesztő lesz, és alkothat valamit - ha máshogy nem is, de egy csapat tagjaként. Ez egy igen csak távoli cél, de a fiú igyekszik minél többet tenni az érdekében. Korábban egy társával a budapesti Interaktív Oktatásért Alapítvány (INOKA) kurzusára járt, ahol a PhotoShop és Flash használatát sajátíthatta el. Emellett majdnem fél éve heti rendszerességgel két önkéntes, amerikai fiatalembertől tanul angolt. Szeretne a programozásról többet megtudni, de iskolai keretek közti tanulásra sajnos nincs módja, ezért olyan fiatalt keres, aki szabadidejéből időnként rá tudna fordítani egy-egy órát. (Érdeklődni, jelentkezni a következő e-mail címen lehet: holnaphaz@gmail.com)

Fiókjainak tartalmába is betekintés nyerhettem, a legérdekesebbnek az úgy nevezett emlékdobozt találtam. Ha valami jó történik vele, Matyi felírja egy papírra és beleteszi egy dobozba, hogy felidézhesse az emlékeit levert pillanatokban. Szerintem ez egy nagyon jó ötlet, mivel az emberek gyakran hajlamosak csak a rossz dolgokra koncentrálni, a jókat pedig figyelmen kívül hagyni.

A Lakóotthonban gyakran születnek szép emlékek, hiszen a mindennapok nagyon változatosak. Mindenkinek van egy saját, személyre szabott gyűjteménye „Az én könyvem" névre keresztelve, amikben fotókkal és leírásokkal dokumentálják a fiatalok életének legemlékezetesebb pillanatait. „A mi könyvünk" pedig az egész lakóotthoni közösség krónikája. Ezeket mindannyian szívesen lapozgatják, hiszen a szép emlékek mindenkinek mosolyt csalnak az arcára, emellett pedig a beszélgetés, kommunikáció kezdeményezésében is segítenek.

A legjelentősebb események talán a közös, családias ünnepek: karácsony, farsang, születésnapok. Ezeken a lakókon és dolgozókon kívül gyakran családtagok is részt vesznek. A Holnap Házában szívesen látják a látogatókat. Akárhányszor átléptük a küszöböt, boldogan fogadtak minket. Az emberre automatikusan átragad a házban uralkodó pozitív hangulat, és ha kicsit magunkba nézünk, rájövünk, hogy az elsőre oly távolinak tűnő autizmus nem is olyan idegen, vagy furcsa, mint gondoltuk.

(Folytatjuk...)

Sorozatunk előző része:

Az Esőemberek köztünk élnek - az autizmusról

2013.02.28. - 15:00 | Jene Bogi

„Autista." A szót hallva a legtöbb ember egyből a '88-as Rain Man című filmre asszociál, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy az alkotás célja sokkal inkább a másság elfogadásáról szóló példázat volt, mintsem az autizmus reális bemutatása. Az utóbbi években feltűnt, hogy a társadalom nagy részének fogalma sincs arról, hogy mivel jár ez az állapot, és általában a hihetetlen fejszámolással, vagy egyéb „szuperképességekkel" azonosítják. Pedig a téma mellett nem szabadna ilyen egyszerűen elmenni, hiszen sokkal gyakoribb, mint gondolnánk. A legfrissebb kutatások szerint az előfordulási gyakoriság megközelíti az 1%-ot, vagyis száz emberből egynél diagnosztizálható ez a tünetegyüttes.