Újra kiállítás nyílt a Pincegalériában! Stílusosan: Masszi Ferenc grafikusművészé. Azé a Masszi Ferencé, aki a galéria eddigi kiállításainak is értő gondozója, szervezője volt. Jó pár évvel ezelőtt. A Pincegaléria - a Művészetek Háza részeként - anno 110 kiállításnak adott otthont, melyen több mint 200 kiállító mutatta meg művészetről alkotott elképzeléseit.

A hangok előtt már hónapok óta nyitva áll újra a helyiség, kiállítótérként pedig a március 20-i Masszi-tárlattal "debütált". Méghozzá nem is akárhogyan. A művész neve van annyira beszélőnév, hogy "szójátsszunk" vele: "Masszira mész? (Ember)massza lesz." S lett, valóban. Ha kicsit sejtelmesebben közelítünk: barokk marokkóra érkeztünk. De erről majd a végén.

Beléptünk, s takarásban volt minden kép. Hol a tárlat? Hol lesz a megnyitó? Ki nem ismerős? Kérdések, melyek az itt-ott szétnyíló tömegben idővel megválaszolást nyertek. Képek a falon, szempárok a képeken, mikrofon a helyén, nyitóemberek feltűnőben, művész a középpontban. Középpontban? Barokkos túlzással... A galéria kis "hajóiban" többfős csoportok gyűjtöttek maguk köré még több látogatót - a helyiséget betöltötte a középhangos duruzs, vagy mondjuk úgy: képzőművészetileg morajlott.

Ez a kötetlen, szabad zsongás aztán szempillantás alatt légyzümmögést hallató csendbe "intelligensült" - a képélmények előtt a szavak múltidéző vargabetűjével vette kezdetét a vernisszázs. A boldogság napján nem véletlenül használtuk a vargabetű kifejezést: Czenki Zsuzsanna, a polgármesteri hivatal kulturális irodájának vezetője a kályhától indított, hogy annak tűzénél felmelegedjenek azok, akik az évtizedekkel ezelőtti intézménytörténetre voltak kíváncsiak. Magvas "hisztorit" kaptunk, elhangzott számtalan év - pontosabban azok számosak voltak! -, számtalan érv és számtalan név. S közben eltelt számos perc, s minden egyes múló perc közelebb hozta Masszi Ferenc művészetét - amit és amire mindannyian vártunk. De ahogy a mesékben, úgy itt is minden és mindenki elnyerte méltó jutalmát - az emlékezők és hőskort felidézők ugyanúgy, ahogy a csupán tárlatra látogató kíváncsiak. A tények szárazak, "a fények kemények az álmok kiégnek, és porrá hamvad a romantika...". A látogató bizseregő szépérzékét ápolni kell: vizuálisan!

Hegyeshalmi László képzőművészre, a veszprémi Művészetek Háza igazgatójára ezekután mondhatjuk azt, hogy kontrasztot képezett nyitóbeszédével az előzőleg hallottakhoz képest, bár kiválóan kapcsolta hozzá mondanivalóját, s többször közös nevezőt is talált irodavezető asszony gondolataival. A kontraszt leginkább öltözékének szólt: a merész, már-már extravagáns fekete zakó és fekete nadrág kombóhoz egy teljesen "konfekcióbarát" piros "street shoes-t" párosított. Respekt ezerrel! Ahogy az orgánumhoz is, ami mikrofon nélkül is terettöltő lett volna, mikrofonnal pedig szinte fájdalomküszöbös. Az a nyelvi finomság pedig, ahogy felvezette mondandóját, miszerint a barokkról fog beszélni, de nem akar barocco, azaz nyakatekert okoskodó lenni, kimondottan frappáns volt. Ugyanis a barokk szó az olasz barocco szóból ered, ami nyakatekert okoskodást jelent. Ez a barokkra jellemző túldíszítettségre és formai bravúrosságra utal.

Az igazgató régi ismerője, barátja, alkotótársa Masszi Ferencnek, tudja, hogy nincs olyan - technikailag -, amit a grafikusművész ne ismerne erről az alkotói stílusról, s tudja róla, hogy számára sosem a végeredmény, hanem az alkotás folyamata a fontos. A tárlatot lassan megvilágító "Súrlófények" egyre erősebben hangsúlyozták a "Barokk íveket" - mármint az elhangzott beszédben. Közelítettünk az idézőjelesként említett Masszi-képekhez, melyeket a barokk mozgalmassága, titokzatossága, látványossága hozott közös nevezőre, s melyről Hegyeshalmi László oly ékesen és szemléletesen beszélt, hogy akaratlanul is ennek tudatában, szinte az elhangzott "művészettörténeti szemüvegen" keresztül égettük retinánkba az alkotásokat.

Ez az "égettük magunkba" viszont nem egykönnyen ment, s itt jön képbe a marokkó, gyermekkorunk kedvenc "pálcikás játéka". Jelentését megadja bármelyik netes kereső, mi szimbólumként használtuk az íráshoz: amíg képközelbe kerültünk, sok "marokkópálcikát" kellett "lefejtenünk" a látvány elől. Magyarán rengeteg látogatón kellett áthámozni magunkat a képélményért. Szerencsére. Mert a barokkban legalább annyira fontos a meglepetés, mint a bonyolultság. 

A kiállítás megtekinthető április 6-ig, kedd, szerda, csütörtök 14-17 óra között, és előre egyeztetett időpontokban:. tel.: 94/511-266, Szombathely Fő tér 10.