Ismét telt ház fogadta Pál Ferenc katolikus lelkipásztort, mentálhigiénés szakembert, vagy ahogyan a hívei nevezik „Pálferit" a Martineum előadótermében. Pálferi a tőle megszokott fiatalos módon, vidáman, mosolygó arccal lépett közönsége elé. Húsvét előtt különösen fogékonyak vagyunk a hit kérdései iránt, az ünnep lehetőséget ad arra, hogy elmélyedjünk magunkban, és választ keressünk arra a kérdésre, hogy kik vagyunk, merre tartunk. A hit a hívő ember számára a transzcendenssel való kapcsolat alapfeltétele. A hit bizonyosság abban, hogy létezik Valaki, akit ugyan nem látunk, de ennek ellenére tudjuk, hogy van. Mivel Feri atya mentálhigiénés végzettséggel és tapasztalattal rendelkezik, a hit kérdését nem csupán teológiai szempontból közelítette, hanem pszichológiai ismeretekkel vegyítette.

Ahhoz, hogy valódi, élő hitünk legyen, meghatározó szerepet töltenek be a magzati élményeink, ugyanis már ekkor elkezdődik a kötődés anya és gyermeke között. Ha a gyermeket szeretettel várják, beszélnek hozzá, a gyermekek megérzik, és átveszik az anya érzelmeit. Ha nem kívánt gyermek, olyan gondolatok sűrűjében tölti magzati hónapjait, hogy meg sem kellene születnie, vagy netán a leendő anya ezt még valamilyen cselekedettel meg is tetézi, például a szekrény tetejéről való leugrással, vagy egyéb módon próbál szabadulni a babától, a gyermek egész életére kihat, különösen a hitéletére. A magzatok sokat álmodnak, átveszik az anya képzeteit. Ha folyamatosan az az üzenet érkezik hozzájuk, hogy nincs szükség rájuk, ezt az érzést egész életükön át magával vihetik. A kötődés a születés után tovább erősödik. Az újszülött nagyon kiszolgáltatott lény, nem tud magáról sem fizikailag sem lelkileg gondoskodni. Ha éhes, vagy szomjas, vagy a pelenkáját kell kicserélni, arra vár, hogy szükségleteit azonnal kielégítsék. Amennyiben ez megtörténik, azt érzi, hogy figyelnek rá, van valaki, akinek fontos. A lelki életére ugyanez érvényes. Ha a szülők hagyják, hadd sírjon, mondván, majd úgyis megnyugszik, akkor valójában a baba nem nyugszik meg, mert fejletlen idegrendszerével képtelen rá, helyette sérülést szenved el. Ha megfelelő kötődés alakul ki a szülőkkel, akkor nagyobb az esélyünk arra, hogy Istennel is jó kapcsolatot alakítsunk ki. Ez azt jelenti, hogy tudjuk, Isten gondot visel ránk, még akkor is, amikor ennek semmi jelét nem látjuk. Sok hívő arról panaszkodik, hogy rengeteget imádkoznak, Isten mégsem hallgatja meg őket. Akinek megfelelő a kötődése, az tudja, hogy Isten meghallgatja őt, csak ő nem hallja Isten válaszát. Erre Pálferi a következő példát mondta:

Volt egy kisfiú, akinek az édesanyja hívő volt, az apja viszont nem. Az apa hallotta, amikor a kisfiú karácsony előtt azért imádkozott, hogy villany autót kapjon. Az apa, hogy példát statuáljon, tudatosan nem vett autót. Amikor a gyerek az ajándékokat bontogatta, az apa diadalmasan kérdezte:

- Na ugye, nem hallgatott meg az Isten, tehát nem is létezik!

Mire a kisfiú válasza így hangzott:

- De igen, meghallgatott, csak azt mondta, hogy nem.

A gyermek ezzel a mondattal azt bizonyította, jó a kötődése Istenhez. Az emberek több, mint 50%-nak nem megfelelő a kötődése, ami a párválasztásra, párkapcsolatra is hatással van.

Az élő hit másik fontos alapköve a fantázia. Ahogy a gyermek fejlődik, életében egyre fontosabb szerepet kap a képzelet. A fantázia fejlesztéséhez nagymértékben járulnak hozzá a mesék. Gyakran kell egy-egy mesét ismételnünk, a gyerekek igénylik ezt, olyannyira, hogy ha a megszokott történeten egy kicsit változtatunk, vagy egy-egy részt kihagyunk, azonnal kijelentik, hogy ez nem így van. Istennel való kapcsolatunk akkor lesz igazi, ha el tudjuk képzelni az Ő segítő, mindenható voltát. Feri atya a fantázia erejére is felhozott egy példát:

Egy amerikai katona Vietnamban fogságba került. Egy szűk ketrecbe zárták, ahonnét nem mehetett ki. Sorsát a teljes bizonytalanság jellemezte, hiszen nem tudta, mikor szabadul. Az első napokban imádkozni kezdett, de nem segített. Aztán kitalálta azt - mivel régebben nagyon jó golfjátékos volt, és szeretett is golfozni -, hogy fejben golfmérkőzéseket játszik. Minden áldott nap játszott délelőtt is három órát, és délután is három órát. Ettől kezdve sokkal jobban érezte magát mentálisan, legalábbis a fejbeli játékok ideje alatt. Szabadulása után hazament, és miután a fogságban szerezett sérüléseit valamennyire kiheverte, újra játszani kezdett. Csodálatos mérkőzés volt, magasan nyert, mert a rabság ideje alatti mentális gyakorlást is hasznosítani tudta.

A párválasztás is sokkal könnyebbé válik, ha el tudjuk képzelni leendő párunkat. Egyszer egy 31 éves nő fordult Pálferihez kétségbeesetten. Már 31 éves vagyok - mondta - és még mindig nem találtam férjet. El sem tudom képzelni, hogy milyen férfinak kellenék.

 Erre az atya azt javasolta, hogy nézegessen olyan magazinokat, melyekben férfiak vannak, és ha talál valakit, akin megakad a szeme, azt a képet vágja ki, és tegye föl a falra. A legnagyobb baj ugyanis az, hogy nincs elképzelése a jövendőbelijéről.

A gyermek fejlődésének következő szakasza a kimondott szó erejében való hit, vagyis a mitikus, szó szerinti hit. A 6-8 éves gyermekek úgy gondolják, hogy amit kimondanak, az úgy is van, és megmásíthatatlan. Például, ha az egyik testvér elkezd mesélni egy viccet, hogy a nyuszika és az elefánt megy a hídon, a hétéves öccse azonnal nekitámad, hogy ez nem is így van, mert az egér megy az elefánttal, és nem a nyuszi. Nem érti, hogy más állattal is lehet ugyanaz a poén. A kimondott szó erejében való hit az Istennel való kapcsolatot is erősíti, hiszen a hívő elfogadja, hogy Isten szava igaz, és úgy van, ahogy a Bibliában találjuk. Ha egy házaspár a fejlődésnek ezen a szintjén megreked, előfordulhat, hogy rendszeresen visszatérő, ádáz vitába keverednek azon, hogy hogyan kell mosogatni. A férj szerint nem szabad törlőruhát használni, mert az bacilusfészek, a feleség viszont ragaszkodik hozzá. Itt arról van szó, hogy egyikük sem látja át a lényeget, hanem ragaszkodik a maga igazához, egy tulajdonképpen nem is lényeges dologban.

Eljutottunk a lázadás időszakába, vagyis a kamaszkorba. Ilyenkor a gyerekek lázadnak a tekintély ellen, ám ugyanakkor szükségük is van rá. Amíg a kora gyermekkorukban feltétel nélkül mindent elfogadtak, amit a szüleik és a felnőttek mondtak, azt most megkérdőjelezik. Már nem mindent látnak úgy, mint a szüleik. Ez a kételkedés a személyiségfejlődés fontos része. Ugyanakkor igénylik, hogy legyen egy tekintély, akire támaszkodhatnak, ám ez a tekintély már nem a családból való. A hívő ember számára fontos, hogy Istent tekintélyként ismerje el.

A következő állomás az individualizációé, amikor a világról szerezett ismereteinket belsővé, egyénivé tesszük. Ugyanez szükséges a hitben is, hogy az Istenről való ismereteink belsővé váljanak. Ez az individuális, reflektált hit. Utána következik az érett hit, amely nem más, mint az összekötő, elkötelező hit, mely kapocs lehet a különböző kultúrák között.  Ennek a hat szintnek az elsajátítása segít abban, hogy élő, közvetlen kapcsolatunk legyen Istennel.

/Fotóink a 2012.02.23-i MMIK-beli előadáson készültek/

Kapcsolódó írásunk:

Sorsunk a mi kezünkben van - Nyitott Akadémia Pál Ferenc atyával

Képgaléria megtekintése2012.02.24. - 11:00 | Rozán Eszter - Fotók: Büki László

Feri atya - a karizmatikus kisugárzású katolikus pap fogalom azok számára, akik ismerik. A pszichológia, teológia és mentálhigiéné elkötelezettjeként lelkesen boncolgatja mindennapi életünk kulcskérdéseinek titkait, hogy megfelelő ismeretekkel felvértezve kiegyensúlyozott közösségi, családi és személyes életet élhessünk.