„Egy fotóhalom kincseket rejthet"

Benkő Sándor képeit egyetlen Vas megyei olvasónak sem kell bemutatni. Nap, mint nap találkozunk velük az újság lapjain, de számtalan kiállításon is láttuk már fotóit. Rendszeres résztvevője az országos sajtófotó pályázatnak, 2003-ban kategória- és nagydíjat nyert a körmendi Marc cipőgyár bezárásáról készített sorozattal. 2004-ben az év fotóriporterévé választották. Az elmúlt években a gazdasági változások hatására sokasodtak a gyárbezárásokról készített képei. Az utolsó napok megrendítő pillanatait mutatja be a tegnap megnyitott kiállítása. A tárlatot Halmágyi Miklós, a Pannon Lapok Társasága főszerkesztője nyitotta meg. Felvezetőjében elmondta, hogy a sajtófotó, mint önálló művészeti ág, tulajdonképpen a sokból való szelektálásból jön létre. Természetesen a felhalmozott anyagban akadhatnak olyan felvételek, amik önálló életre kelnek, vagyis egy olyan pillanatot örökítenek meg, amik képesek egy „szimpla" helyzetképből, örök érvényű kordokumentummá válni. Segítségükkel reális képet alkothatunk környezetünkről, helyzetünkről és nem utolsósorban lelkiállapotunkról is, ami utat mutathat egy másfajta, jobb irány eléréséhez. Maga a szerző pár szó erejéig összefoglalta, hogy a helyzetbe való beolvadás nélkül nem lehet hitelesen visszaadni egy fotó hangulatát, valamint tréfásan megjegyezte, hogy egyik ismerőse a képek láttán majdnem öngyilkos lett. A kiállítás április 15-éig tekinthető meg.

„Az akkor történtek nyomot hagytak mindenki idegrendszerében"

Ha azt a szót halljuk, hogy Tér-Kép, vajon hány embernek jut eszébe az a független újság, amely a rendszerváltás idején -természetesen a saját lehetőségeihez mérten- társadalmi, gazdasági, politikai kereteket feszegetve, hiteles tájékoztatást nyújtva próbált életben maradni? Őszintén megvallva nekem nem. Maga a név valahonnan rémlik. Talán egyik selejtezés alkalmával édesanyám Magyar Nők Lapja, bátyám Kisdobos újságjai, a Süni magazin, és a Dörmögő Dömötör mellett akadhatott a kezembe - ezzel a kormeghatározást meg is adtam. 1988-at írunk, a rendszerváltás szelét már érezzük, amikoris pár lelkes elkötelezett fiatalból - Benkő Sándor, Fodor Sándor, Halmágyi Miklós, Horváth Szilárd, Koczka Tibor - egy beledi sörözőben kipattan az „isteni szikra", hogy valami többre vágynak, valamit el kell kezdeniük. Minden gazdasági hozzáértés nélkül, de annál több hittel és lelkesedéssel úgy döntenek, hogy saját, független lapot alapítanak. Az elszántság mellett nagy bátorság is kellett hozzá, hiszen mindenki a saját egzisztenciáját tette kockára, de az eszmeiség - mint minden jó esetben -, most is győzedelmeskedett.

Elképzelésükhöz támogatót is sikerült találniuk, Molnár László személyében, aki az akkoriban jelentősnek számító, 1-2 millió Ft-tal segítette a lap elindulását. Mindenki bizakodó volt, hisz a küzdelem az eszmékért, a hitért - hogy valami jobbat, maradandóbbat alkossanak - megvalósulni látszott. Valami rendkívüli volt születőben, olyan, ami nem volt jellemző a korra, ami egyedülállónak számított, de már mindenki vágyott rá. Persze amivel vissza lehet élni, azzal jó magyar szokás szerint vissza is élnek. A lap szép lassan észrevétlenül gazdasági svindli eszközévé vált, hiszen hogyan is lehetne a Rádiusz-részvények értékét tőzsde nélkül megállapítani? A faluról készpénzes bőröndökkel érkező nénik és bácsik pedig mind ilyen értékpapírokba akarták fektetni a pénzüket. Közel másfél évbe telt, mire letisztult a kép, hogy ki, mire, milyen céllal használja azt az újságot, ami egykor a független szabad sajtó képviseletére született. Innentől kezdve pedig már vállalhatatlanná vált, és az alapító tagok kiváltak. Egy ideig még próbálták életben tartani, de nem lehetett úgy működtetni egy lapot, hogy senki nem értett az írott média gazdasági részéhez. Így az egykor 40 ezer példányszámban, három megyében - Vas, Veszprém, Győr-Moson-Sopron -, valamint Budapesten megjelenő újság idővel megszűnt.

Számtalan anekdota hangzott el az est folyamán, mint például Horváth Szilárd - a későbbiekben a „fordulat" napjaként a történelembe égetett és többek között a Stasi elleni, 1989 októberében szervezett tüntetés miatt is - lezárt Lipcsébe történő el- és bejutásának érdekes története, amit később szinte lépésről-lépésre egy dokumentumfilmben látott viszont, de röviden így lehetne összefoglalni a Tér-Kép életútját. Ennél azonban jóval többről volt szó. Egy olyan korban, ahol a szabad sajtó még csak fogalomnak számított, a függetlenség, a remény, a változás hangját hirdette. Akár olvasóként, akár újságíróként találkozott vele valaki, mindenki érezte a jelentőségét. A beszélgetés a magyar sajtó szellemének, „második" palackból való kitörésének felidézésére kiváló apropónak bizonyult.

Benkő Sándor riportfotóinak kiállítása egy újabb beszélgetéssel fog záródni, melyet 2009. április 15-én, szerdán 18.00 órai kezdettel kerül megrendezésre, szintén az Agora emeleti szalonjában. Témája a sajtó és vizuális média kapcsolata lesz, a diskurzusra pedig Benkő Sándort, Halmágyi Miklóst, Kozma Gábort, Murai Gábort, Pehi Lászlót és Váradi Gábort várják a szervezők.