A könyvátadó rendezvényen köszöntőt mond Dr. Puskás Tivadar, Szombathely város polgármestere.

Beszédet mond: Prof. Dr. Széll Kálmán, SZMJV díszpolgára, Dr. Takátsné dr. Tenki Mária, kulturális tanácsnok és Dr. Asbóth Mária jogász, Magyar Máltai Szeretetszolgálat Szombathelyi Csoportja.

Az ünnepi műsorban közreműködnek a Mocorgó Óvoda gyermekei és nevelői, a Gotthard Jenő Általános Iskola tanárai és diákjai, valamint a Bartók Béla Zeneiskola növendékei.

A kötetet bemutatja a szerző, Kelbert Krisztina, a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum történésze, akivel Szegedy Györgynéről beszélgettünk. 

Amikor valaki elhatározza, hogy könyvet ír valakiről, nem az ezernyolcszázas években született, kevesek által ismert Szegedy Györgyné az első, aki eszébe jut. Miért választottad pont őt?

A Szegedy Györgyné életét bemutató könyv megírása évek óta érlelődött bennem. Ennek oka egyrészt abban keresendő, hogy szüleim és jómagam is Acsád községben, a Szegedy-kastély és birtokközpont körül elterülő faluban éltem, egészen néhány évvel ezelőttig. A főúri családról a falu emlékezetében megőrzött hagyományokat mindig - különösen történészként - nagyra értékeltem. Másrészt Szombathely 19-20. századi társadalomtörténetének, nőtörténetének kutatása során számtalan alkalommal bukkantam Szegedy Györgyné széles spektrumú munkásságának nyomaira, amelyek egyre inkább kirajzolták egy arisztokrata asszony minden tekintetben tiszteletre méltó pályaívét. Mindezek végül arra sarkalltak, hogy élettörténetét és tevékenységét tudatosan feltárjam és bemutassam.

Szegedy Györgyné érdemeit nem kell vitatni, hiszen az Erdei Iskola megépítése, a szegény gyerekek felkarolása mind az ő nevéhez fűződik. Mik voltak még ezeken kívül azok, amiket ő itt Vas megyében, azon belül is Szombathelyen tett a köz szolgálatában?

Valóban, magánjellegű karitatív tevékenységén kívül szerteágazó volt a közjótékonyság területén végzett munkássága is. Számtalan nemes célt felkarolt a századforduló Szombathelyén, akár az Emberbaráti Kórház kápolnájának megépítéséről, akár a Vakokat Gyámolító Országos Egyesület Dunántúli Fiókjának támogatásáról volt szó. Energiáit, lelkesedését és szándékait azonban legfőképp a gyermek- és anyavédelem területén fejtette ki. Ennek érdekében létrehozta Szombathelyen a Fehér Kereszt Országos Lelencház Egyesület első vidéki fiókját, amely a lelenc és elhagyott gyermekek megmentését, társadalomba való integrálását tűzte ki céljául. Ezen szervezet keretein belül, a Bábaképezdében berendezte a város első gyermekmenhelyét. Óriási munkát fektetett az országosan is elsők közt felépülő szombathelyi gyermekkórház anyagi feltételeinek előteremtésébe: 10 évnyi szervezés, gyűjtés és saját pénzügyi felajánlásai 1910-ben tették lehetővé a modern gyermekkórház felavatását a Paragvári utcában.

A Tuberkulózis Ellen Védekező Vasvármegyei Egyesületben is élénk tevékenységet fejtett ki a tüdőbeteg gyermekek ellátásának javítása és a tbc megelőzésének érdekében. Az Országos Stefánia Szövetség vasi szervezetének elnökeként az anya- és csecsemővédelem intenzitásának kiterjesztésén dolgozott Szombathelyen. Tevékenysége nagyrészt az 1890-es évektől az 1930-as évekig volt a legaktívabb és kiterjedtebb. Munkásságát a város mindenkori vezetése és neves szakemberek támogatták.

Szegedy Györgyné élete példaként állhat előttünk ma is. Mik azok a gondolatok életéről, amik a mai ember számára is követendők lehetnek?

Szegedy Györgyné tevékenységére jelene is felfigyelt, értékelte erőfeszítéseit, s példaértékűnek tartotta munkásságát. Ferenc József 1907-ben az első osztályú Erzsébet rendet, X. Leó pápa pedig a „Pro Ecclesia et Pontifice" díszkeresztjét adományozta számára. Jelen társadalmunk azonban nem csupán tisztelettel adózhat személyének, de értékeit is továbbviheti. Mintáit, előképét beillesztheti akár az egyén, akár egy csoport kollektív identitásába. Bátorságát, kitartását, szorgalmát, de legfőképp empátiáját, gyermek-, ember- és istenszeretetét teheti magáévá korunk rohanó embere, szombathelyi polgára.