Van egy hely, úgy hívják: színpad…- VI. Soltis Lajos Országos Színházi Találkozó

Képgaléria megtekintése2013.04.09. - 15:15 | Kánya Dóra - Fotók: Görcz Andrea

Van egy hely, úgy hívják: színpad…- VI. Soltis Lajos Országos Színházi Találkozó

Izgalom, katarzis, vágy, szomorúság, öröm, szeretet, hiány, kiteljesedés, megsemmisülés, önazonosság. Hatodik alkalommal rendezték meg Celldömölkön a Soltis Lajos Országos Színházi Találkozót. A háromnapos rendezvényen tíz produkciót láthatott a közönség. A Teleszterion Színházi Műhely, Semmi című előadása tarolt.

HIRDETÉS

Immár hatodszor rendezték meg a Soltis Lajos Országos Színházi Találkozót Celldömölkön. Szombat kora délután, fáradt, áprilisi fények közepette landoltam a Koptik Odó utcában. Nyikorgó ajtó kint, halk beszélgetések bent, kávéillat még beljebb, és három gyertya a zongorán. A 13 éve tragikus balesetet szenvedett Soltis Lajosra, Figer Szabinára és Kurucz Lászlóra emlékeztek. Szüntelen lelki vigyázzállásra figyelmeztetett csendesen az a három láng, arra, amit elveszítettek és kaptak egyszerre. Amit nem tudnak pótolni, és amit megpróbálnak továbbadni. Amit nem lehet mással kifejezni csak azzal, amit ők képviselnek.

10 előadás 3 napba sűrítve: ezzel várta az érdeklődőket és a versenyzőket a celldömölki társulat szervezőgárdája. A változatos produkciók közös nevezője a színház szeretete volt. Ilyenkor pedig teljesen mindegy, hogy egy néhány napos próbafolyamat utánit, vagy egyéves gyakorlást követően összeállított darabot láttam. Az sem számított, hogy tizenévesekről vagy idősebb színészpalántákról beszélek, hogy erdélyi vagy magyar (test)nyelven szóltak-e hozzám. Tudom, verseny volt, de valahogy mégsem. Ez közös tanulás volt, közös esély, közös szenvedély, közös élmény.

Kulcsár Edit dramaturg, a debreceni Csokonai Színház művészeti főtitkára, Szűcs Katalin Ágnes színikritikus, a Criticai Lapok főszerkesztője, Ölbei Lívia a Vas Népe újságírója, Katona Imre rendező, dramaturg, és Sándor L. István színikritikus, az Ellenfény főszerkesztője látta el tanácsokkal a színészeket, rendezőket. Minden előadás után értékeltek, óvatosan és nyersen egyszerre. Mindenkivel tudatták az erényeket, a hibáikkal egyetemben.


A zsűri zsűrizzen, rám nézőként viszont több előadás is mélyen hatott. Meglepett és elevenbe talált a zsirai Alternatív Képszínház: Az elhagyott madár című darabja. Az értelmi fogyatékosokból álló csoport olyan emberközeli nyelven kommunikált, amit nem lehet tanulni és tanítani sem. A szombati repertoárból leginkább a pápai Teleszterion Színházi Műhely: Lepkegyűjtő néven futó monodrámáját vártam. A John Fowles regényéből készült mű príma választás volt. Kása Ferenc játéka meztelenre vetkőztette a lelket, és megerőszakoltan otthagyta a székek és a színpad között. Mocskos extázis, érzéki szabotázs volt. 

Kellett is a szünet a Menedék/Asylium című mozgásszínházi előadás előtt, amit a házigazdáktól láthattam. Ez a darab volt a tavalyi évem nagy Ő-je. Néhány nap múlva (április 12-én, 19:00-kor - a Szerk.) Szombathelyen, a Weöres Sándor Színházban látható, kötelező jelleggel ajánlom minden külső és belső utazónak.

A vasárnap délutánomat a Semmi tette teljessé. Kizsigerelt, széttört és összeillesztett egyszerre. Szó szerint sokkolt a Teleszterion Színházi Műhely darabja. Csupán ismételni tudom magam, és jár egy nagy meghajlás Komáromi Sándor rendező döntéséért, amiért Janne Teller regényéhez "hozzányúlt"... A belső ellentmondásokat molekuláris szintre szabdalták. Mi értelme az életnek, és ha van, akkor mi az? Vagy marad a Semmi? Fajsúlyos és kidolgozatlan kérdéskör, de ami a legjobb, hogy esszenciális helyen csíptek bele a történetbe.  


Mi volt a SLOSzT-on, ahogy Celldömölkön rövidítik? Inkább mi nem. Izgalom, katarzis, vágy, szomorúság, öröm, szeretet, hiány, kiteljesedés, megsemmisülés. Önazonosság - ez lett a kulcsszava a hétvégének. Mert mi értelme lenne a színháznak, ha a semmi és a valami között nem találna egyszer mindenki önmagára?

A VI. Soltis Lajos Országos Színházi Találkozó eredményei:

A Zsűri döntése alapján 

- a Találkozó legjobb előadásának járó Soltis Lajos díjat a Teleszterion Színházi Műhely (Pápa) - Semmi című előadása nyerte. 

- a Találkozó legjobb női szereplőjének járó Figer Szabina díjat Koltai Judit nyerte, a Holdvilág Kamaraszínház (Budapest) művésze.

- a Találkozó legjobb férfi szereplőjének járó Kurucz László díjat Várszegi Tibor nyerte.

- a Találkozó Különdíját a házigazda Soltis Lajos Színház kapta, a versenyen kívül indult Menedék / Asylium c. mozgásszínházi előadás bemutatásáért. A díjat az előadás rendezője, Benkő Ágnes vette át.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás