Szabó Róbert Endre autószerelőnek, régésznek készült, de gimnazista évei eltérítették. Minden egy kukorica címerező építőtáborban kezdődött, ahol életre szóló barátságok szövődtek, melyek révén belépett a színjátszókörbe. Később felvették a Palládium Színházi Műhelybe, ahol biztos alapokat szerzett. Érettségi után kezdett komolyabban éneket tanulni, majd több éven át énekelt a nemzetközi hírű Honvéd Férfikarban. Kissé furcsán festhetett hosszú hajjal az egyenruhában, dús hajkoronája miatt Robi néninek becézték kollégái. Az ünnepélyes tisztavatások előtt mindig azon viccelődtek a kórustagok, ki fogja közülük kitett lábbal elgáncsolni az épp aktuális miniszterelnököt, aki mindig előttük masírozott el.

15 napig volt katona. Először ideiglenesen alkalmatlannak nyilvánították - egy pszichológiai teszt következtében - majd gerincbetegségéről szóló igazolás ellenére berántották a seregbe. Két hét takarítás, levélsöprés után végül polgári szolgálatra váltott. Dogozott grafikai stúdióban, ahova biciklifutárnak vették fel, aztán beletanult a számítógépes grafikába.

Kedvenc regénye "Az utas és holdvilág" Szerb Antaltól, ezt a kötetet gyakran olvassa reggel a kávé mellett. Ha egyszer felüti valahol, mindig magával ragadja. Másik számára kedves regény "A mester és Margarita".
„Nem is tudom, hányszor olvastam, de még mindig nem vagyok benne biztos, hogy miről szól. Mármint mit jelent. Ha elolvasod, jó lenne beszélni róla. Van ötletem, de hátha te mást gondolsz." - írja blogjában.

Régóta van cicája, nagy macskabarát, ez is kiderül a Weöres Sándor Színház honlapján (www.wssz.hu) egy hétig vezetett írásaiból:

"Szurok viszont leesett. A harmadikról. Úgy került hozzánk. A szomszédék cicája volt, akik egyszer hétvégére otthon hagyták, és ő, a kis tudatlan, felmászott a nyitott konyhaablakba, aminek a túlsó felén három emelet mélység volt, lent pedig az utca. Na, oda esett. Amikor felhozták a másik szomszédaink, és szóltak, hogy nézzünk rá, - mert mi olyan cicások vagyunk. Maláta akkor már egy éve velünk lakott -, remegett, és nem állt a lábán. Azonnal vittem dokihoz, hogy altassa el, ne szenvedjen, nyilván mindene széttört belül. A doki megnyomogatta, megforgatta, és azt mondta, hogy az ijedtségen kívül nincs baja. Biztos úgy esett le a harmadikról, mint egy falevél, hisz alig húsz deka. Soha nem került vissza a szomszéd kezébe! Most tízéves, és csak nyolc élete van."

Szabó Róbert Endre számomra legemlékezetesebb alakítása a Nagy Cili rendezte Dühöngő ifjúság című darabban volt. Most eltekintve a mű mélységeitől, mélyen bevésődött, ahogy egyik jelenetben Robi fején egy szétvágott pöttyös labdával, a stúdiószínpadon rohangálva, szajkózza:
- Erotomán pocok vagyok, erotomán pocok vagyok!