A környezetvédelem ideológia, mert olyan világnézetet igényel, ami annak a tudomásul vételén alapul, hogy nem pusztíthatjuk korlátlanul a minket körülvevő környezetet, hanem felelősséggel tartozunk érte. Filozófia is, hiszen a környezettudatos magatartás egyfajta viszonyulást feltételez a világ dolgaihoz, és természetesen mozgalom, mert a környezetvédelem egy társadalmi tevékenység, mely a saját maga által okozott károk megelőzésére, mérséklésére vagy elhárítására irányul. Ennek érdekében igyekszik befolyásolni a politikai döntéshozókat, társadalmi aktivitással, lobbizással vagy környezettudatos oktatással. A természetvédelem főleg az élő, természeti értékek megőrzését tűzte ki célul, a környezetvédelem az élhető, fenntartható környezet védelmével foglalkozik, mint például a globális felmelegedés, a klímaváltozás, a hulladékgazdálkodás, a génmódosított élelmiszerek vagy a környezetszennyezés.

A környezetvédők megmozdulásaik során gyakran kerülnek összeütközésbe más szervezetekkel, mert érdekeik különbözőek. Néhány, a levegőre vagy a vizekre káros szennyezőanyagot kibocsátó nagyvállalat inkább kifizeti a büntetést, minthogy áttérjen környezetbarát technológiára, mert anyagilag így éri meg jobban a számukra. A Kiotói Egyezményben, mely egy 1997-ben aláírt, a fejlett országokat tömörítő, nemzetközi egyezmény, a fejlett országok vállalták, hogy a 2008-2012-es időszakra átlagosan 5,2%-kal csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását. Mivel ezt nem tudták teljesíteni, a 2012-es évben tartott klímakonferencián a résztvevő 200 ország képviselői nyolc évvel, 2020-ig meghosszabbították a határidőt.

Fotó: www.weirdlyodd.com

A környezetvédők úgy gondolják, ez a meghosszabbítás inkább kudarc, mint pozitív eredmény. A kompromisszumos döntések szerintük nem elegendőek ahhoz, hogy lassítsák a globális felmelegedést, vagy elkerülhetővé tegyék az újabb áradásokat, aszályokat, hőhullámokat és a tengerszintek emelkedését. A világ két legnagyobb károsanyag-kibocsátója, Kína és az Egyesült Államok nem vesz részt a megállapodásban, Japán, Oroszország és Kanada pedig már korábban visszalépett a kötelezettségvállalás újabb fordulójától, így patthelyzet állt elő. Kutatások szerint, ha csak kettő-négy fokkal is tovább növekszik az átlaghőmérséklet, az katasztrofális következményekkel jár. Kihalhatnak a jegesmedvék, Banglades és Egyiptom víz alá kerülne, Afrika felperzselődne.

A Newsweek 2012. december 17-i számában felsorolja a klímaváltozás miatt veszélybe került ételeket. Elsőként a csokoládét említi. A legtöbb csokoládéültetvény Ghánában és Elefántcsontparton van, ahol a megváltozott időjárás és az eső mennyiségének változása veszélyezteti a kakaó ültetvényeket. A következő növény az eper. A hűvös északi területek, ahol az eper jól érzi magát, fokozatosan felmelegszenek. Szakemberek olyan fajtákkal kísérleteznek, melyek jobban ellenállnak az időjárás szélsőségeinek. Veszélyeztetett a kávé is. Az eső megváltozása, a hurrikánok és a termőhelyek kimerülése veszélybe sodorta a kávét. Egy üzleti koalíció munkálkodik a reformokért.

Ha a klímaváltozás tovább folytatódik, elképzelhető, hogy már nem sokáig élvezhetjük a valódi szőlőből készült borokat, illetve a komlóból előállított sört. Németország ugyanis vízhiányban szenved, ami nem kedvez sem a komlónak, sem az árpának. Franciaország pedig hamarosan elveszíti azt a klímáját, ami a szőlőültetvényeknek ideális. A pisztránggal és a lazaccal sem jobb a helyzet. A meleg víz a tengerpart szerelmeseinek tökéletes, de a hideg vízi halak nem így vannak ezzel, mint például a pisztráng vagy a lazac. Nekik más, könnyebben alkalmazkodó halfajtákkal kell felvenniük a versenyt. Talán minket, magyarokat annyira nem érint, mert nálunk nem terjedt el a juharszirup fogyasztásának hagyománya, de a kutatók a juharfának sem jósolnak hosszú jövőt. A savas esők, az előre láthatatlan időjárás, a rovarok fertőzése a juharszirupot fenyegeti. A multinacionális vállalatoknak nem érdeke az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, mivel ez visszafogná a termelést, ami pedig az anyagi haszon visszaesésével járna.

Mecsek - erdőrészlet Fotó: orszagalbum.hu

A Mecsekben lévő Zengőre illetve Nagy-Tubesre tervezett NATO radarállomás is nagy vihart kavart, ahol a környezetvédők honvédelmi érdekekkel kerültek szembe. A Zengő-hegyi csata néven elhíresült akció keretében a környezetvédők és a helyi települések lakói 2004-ben megakadályozták, hogy a fakivágó munkások, akik érvényes munkaengedéllyel rendelkeztek, elkezdjék a Zengő hegyre tervezett NATO radarállomás építéséhez szükséges munkájukat. A környezetvédők testükkel védték a kivágandó fákat, és amikor elvonszolták őket onnét, egy másik fához mentek. A küzdelem órákig tartott, egyre többen keresték fel a helyszínt, sőt megjelent a rendőrség és a tévé is. Az egyik Greenpeace aktivista megsérült, a vérző fejéről készült fotók az országos médiában is nyilvánosságra kerültek, így egyre szélesebb tömeg fordult a radarállomás megépítése ellen. A környezetvédők győztek, a NATO lokátor megépítésére nem került sor a Zengőn. A Honvédelmi Minisztériumnak az lett volna az érdeke, hogy létrehozzák ezt az építményt, mert az ország védelmét elősegítette volna egy korszerű berendezés, mellyel a légteret ellenőrzős alatt lehet tartani. A helyiek közül sem vélekedett mindenki úgy, hogy kizárólag negatív hatással jár egy ilyen lokátor, ugyanis munkalehetőséget biztosított volna, ami némileg fellendítette volna a terület gazdaságát. A lokátor elleni legfőbb érv az volt, hogy a környék egyedi növény- és állatvilággal rendelkezik, szigorúan védett növényeket találhatunk ott, mint például a bánáti bazsarózsát. A mikrohullámú sugárzás szervezetre gyakorolt hosszú távú hatásáról is megoszlottak a vélemények. A következő helyszín a szintén a Mecsekben található Nagy-Tubes lett volna, de környezetvédelmi okokból itt sem valósult meg. A legújabb tervek szerint a Tolna megyei Medinán épül föl a háromdimenziós radarállomás.

Az Earth Liberation Front (ELF) és az Animal Liberation Front (ALF) radikális környezetvédő szervezetek gyakran az agresszivitástól és a bűncselekményektől sem riadnak vissza. Az FBI például mindkét szervezetet terroristának tartja, mert a betörésektől, bombatámadásoktól vagy a gyújtogatásoktól sem riadnak vissza. Felgyújtottak például egy állatkísérleteket folytató laboratóriumot, vágóhidat és hentesüzletet is. Gyakran tévedésből rombolnak, mint például 2001-ben, amikor Seattle-ben felgyújtották a Washingtoni Egyetem kertészeti központját. A célpont Toby Bradshaw növény genetikus volt, akit azzal vádoltak, hogy genetikai mutánsokkal szennyezi be az anyatermészetet. Csakhogy a tudós - hagyományos szaporítási technikákat alkalmazva - azt vizsgálta, mely gének játszanak szerepet a nyárfák gyors növekedésében, betegségekkel szembeni ellenálló képességében, s azért, hogy a törzs egyenesen nőjön. Ezek a túlkapások már nemcsak a törvényhozók vagy a politikusok érdekeit sértik, hanem az átlagemberét is. A társadalom jólétéért küzdő tudós könnyen válhat radikális szervezetek prédájává, akik tájékozatlanságból, a dühüknek engedve pusztítanak. Ilyenkor már nem is beszélhetünk valódi környezetvédelemről, hiszen a gyújtogatás már messze meghaladja a mesterséges és a természetes környezetünk védelmét.

Felmerül a kérdés, vajon elfogadhatjuk-e ezeket a módszereket, vagy pedig teljes mértékben elítéljük az agressziót. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a megmozdulások a közjót, vagyis nemes célt szolgálnak, és azért ragadtatják el magukat, hogy felhívják a figyelmet. Ez időnként hasznos is lehet, ha nem ártani és megfélemlíteni akar, hanem a dolgok változását segíti elő. Újabb kérdést vet fel, hogy vajon hol a határ. Mi az, ami még elfogadható, és mi az, amit nem szabad megtenni. A radikális környezetvédők a konstruktív agressziót elfogadják, mint szükséges cselekvési módot, mert úgy gondolják, a cél eléréséhez nélkülözhetetlen. Elég gyakran előfordul, hogy a széljárás változásával az érdekek is megváltoznak.

Tüntetés a Szentgotthárd közelében felállítandó hulladékégető ellen Fotó: www.pronas.hu

Egy lelkes aktivistának az az érdeke, hogy a falu határába telepítendő hulladékégető ellen harcoljon. Gyűléseket, tüntetéseket szervez, különböző fórumokon szólal fel, elszántan küzd a hulladékégető létesítése ellen. Közben azonban polgármesterré választják. Most már azért harcol, hogy a faluban minél több munkalehetőség legyen, és meg tudja tartani a fiatalokat. Ezért aztán legfőbb vágya, hogy megvalósuljon a hulladékégető terve. S ha már a hulladékégetés került szóba, egy osztrák cég Szentgotthárdhoz közel egy ilyen telepet szeretett volna létrehozni. A szemétégető az osztrák városoktól távol, Burgenland legkeletibb részére épült volna, ahol az uralkodó szélirány észak-nyugati, tehát alapvetően Magyarországot, Szentgotthárd és az Őrség területét érte volna a környezetszennyezés. A levegő tisztaságának elvesztésén kívül a hulladékégetés egyéb következményekkel is jár: például elértéktelenednek az ingatlanok, csökken a turizmus, a gyermekeknek a játszótereken szennyezett levegőt kell belélegezniük, az égetés bűzt is von maga után. A környezetvédők látványos demonstrációkkal, aláírásgyűjtésekkel harcoltak a hulladékégető ellen. A hulladékgyűjtő úgy tűnik, nem fog felépülni.

A környezetvédelmi aktivisták tevékenységének vizsgálatakor nem felejtkezhetünk el arról sem, hogy a közvéleményt jelentős mértékben manipulálni lehet. Az emberek gyakran nincsenek tisztában azzal, hogy miért vagy pontosabban mi ellen harcolnak, csupán az érzelmeikre hagyatkoznak. Az sem ritka, hogy maguk a környezetvédők sem rendelkeznek a megfelelő ismeretekkel. Egy amerikai diák aláírásokat gyűjtött a dihidrogén monoxid vegyület betiltására, amely annyira veszélyes, hogy akár fulladásos halált okozhat. A tiltakozást az emberek többsége aláírta. 50 ember közül mindössze egy tudta, hogy dihidrogén monoxid az H2O vagyis a víz. A TV-ben rendszeresen mutatnak be füstölgő kéményeket, hogy milyen sok széndioxidot bocsátunk ki. A széndioxid azonban láthatatlan, színtelen, szagtalan gáz, ugyanolyan átlátszó, mint a levegő, ezért nem látszik.

Fotó: www.echarris.com

Maga a környezetvédelem sem egységes, különféle irányzatai léteznek. A biofília hipotézis úgy tartja, hogy az ember a természet része, és egy belső, ösztönös kapcsolat van az ember és a környezete között. Edward O. Wilson Biofília című könyvében úgy definiálja, mint ösztönzést az élet különböző formáinak egységesítésére. Maga a szó azt jelenti, az élő rendszerek szeretete. A kifejezést először Erich Fromm használta, egy pszichológiai orientációt jelent minden felé, ami él és élettel van teli. Wilson pedig úgy jelölte, mint összeköttetéseket, melyben az emberek ösztönösen keresik a kapcsolatot a többi élőlénnyel. Az emberiség mély kapcsolata a természettel biológiánkban gyökerezik. A fóbiával ellentétben, ami egy negatív érzelem és félelem a természettől, a fília egyfajta vonzódás és pozitív érzelem a minket körülvevő környezet iránt. Az emberek többsége környezet alatt a növényeket, fákat vagy a minket körülvevő parkokat érti, de az időjárást vagy az állatokat is ide tartozónak érzik.

Ha elismerjük azt, hogy mi is a természet részei vagyunk, hogy belőle származunk, és ennek tudatában éljük az életünket, akkor nagyobb felelősségtudattal viseltetünk nemcsak az élő, hanem az élettelen környezetünk iránt is. Ennek egyik kulcsszava a tisztelet, annak megfontolása, hogy milyen nézőpontból vizsgáljuk a környezetünket. Antropocentrikus szemlélettel viszonyulunk-e az élővilághoz, vagyis az a meggyőződésünk, hogy óvni, védeni kell a környezetünket, de a középpontban az ember áll, és kizárólag emberi szempontból kell azt eldöntenünk, hogy a mi a jó és mi nem, mi a hasznos és mi nem. A körülöttünk lévő világ azért jó vagy rossz, mert nekünk, embereknek jó vagy rossz, mert bennünk csúcsosodik ki minden. A másik viszonyulási mód, amikor elismerjük, hogy a körülöttünk lévő élő és élettelen környezet önmagában, az embertől függetlenül is képviselhet értékeket. Ez magában foglalja azt is, hogy például elismerjük azt, hogy az állatok erkölcsi státusszal rendelkeznek, és nekik is joguk van a szenvedésmentes, boldog élethez. Vagyis az állatok nem csupán azért léteznek, hogy az embert kiszolgálják, akár azért, mert eledelek, vagy, mert nekünk dolgoznak, hanem tőlünk függetlenül élő, érző lények, akiket bizonyos jogok is megilletnek.