Bakancsok és bőrnadrágok – az Alterába utolsó napja

Képgaléria megtekintése2013.07.22. - 17:50 | Jene Bogi - Fotók: Jene Sándor

Bakancsok és bőrnadrágok – az Alterába utolsó napja

„Attól, aki fontos, attól, ami jó, nem akarok elszakadni.” Így volt ez az Alterábával is, de fájó szívvel bele kellett törődnünk, hogy az idei fesztivál utolsó napjához érkeztünk. Igazi zúzós, headbangelős, pogózós nappal búcsúztunk.

HIRDETÉS

Mikor megérkeztünk, feltűnő különbséget tapasztaltunk az előző napokhoz képest, ugyanis hatalmasat ugrott a bakancsok, zenekaros pólók, szegecsek száma - megérkeztek a fesztivál rocker arcai. Jót nevettünk, mikor megtudtuk, hogy pont a vasárnapi karszalag lett a rózsaszín. Valószínűleg a szervezők vicces kedvükben voltak.

Nem csak az arcok és a zenék lettek keményebbek, a showelemeket is másik szinte emelték. A Zorall koncertjén például két táncoslány szórakoztatta a közönséget. Sem előadásuk, sem külsejük nem volt visszafogottnak mondható: szakadt harisnya, láncok, épphogy csak a lényeget eltakaró ruhák. A nézők - különösen a férfiak - figyelmét onnantól kezdve a zenekar helyett sokkal inkább a két egymással játszadozó hölgy kötötte le. Különösen, amikor másodszor is színpadra léptek, és tüzet fújtak a már így is tátott szájjal bámuló emberek feje fölé.

Az átszerelések alatt vasárnap a Save As zenélt. Ismert, népszerű rockfeldolgozásaikkal elég sok embert vonzottak, de még többen akadtak olyanok, akik már ilyenkor is a nagyszínpad előtt álltak, hogy megszerezzék a legjobb helyeket. Az élet a fesztivál többi részén sem állt meg, mindenki igyekezett kihasználni az utolsó napot - még egy sör a haverokkal, még egy közös fotó Darth Vaderrel. Nem véletlenül mondják az Alterábáról, hogy az ország legbarátságosabb fesztiválja. Az első perctől az utolsóig megmaradt otthonos légköre.

Mire kezdetét vette a huszadik születésnapját ünneplő Alvin és a Mókusok koncertje, szinte megtelt a nagysátor, és a pogó is beindult. Hogy ne csak a saját ünneplésük legyen emlékezetes, Alvinék felhívtak egy lányt a színpadra, aki épp aznap töltötte be a tizenhetet. Miután bemutatkozott, kapott egy pohár sört, és a fesztivál egyetlen engedélyezett body surfing-jét. Ezt a születésnapot biztosan nem fogja elfelejteni.

A legnagyobb tömeg, és talán a legnagyobb hangulat is Depresszión volt. A zenekar már a legelső Alterábán is fellépett, és azóta minden évben visszatérnek a Rába-partra. A tömeg már a banda színpadra lépése előtt őrjöngött, az idegek pattanásig feszültek. Amikor az első akkordok felcsendültek, nem egészen azt kaptuk, amire számítottunk. Ismét Vader nagyúr jelent meg a színpadon, ezúttal kultikus bevonuló zenéjére. Miután a sith lord megkapta a neki járó üdvrivalgást, végre a zenekar is megjelent a színen. Eddig soha nem csalódtunk a Depiben... szerencsére ezt a jó szokásunkat továbbra is megőrizhetjük, hiszen idén is hatalmas koncertet adtak, talán még jobb is volt, mint az eddigiek. A tömeg ellepte a sátrat, és egyemberként üvöltötte a dalokat - nem is maradt sok hangunk a végére.

Sok embert kimerített a rengeteg tombolás, és hazaindultak, de még így is sokan maradtak az Ossian és az Aurora koncertjére. Egészen hajnalig folytatódott a zúzda. Az igazi rockerek megmutatták, hogy keményebbek ők annál, hogy egy kis fáradtságtól megijedjenek. Mielőtt a nap és az egész fesztivál véget ért, a szervezők még egy ígéretet teljesítettek: Darth Vaderről lehullt a lepel. Bár sokan már korábban is tudták, de este a kisszínpadon hivatalosan is kiderült, hogy a sith nagyúr nem más, mint az Alterába egyik elkötelezett híve, Dávid Noel. Leleplezése előtt illően felkonferálták, amiből megtudhattuk, hogy jedinek készült, de Yoda mester kirúgta, hiszen a fiú vagy egy méterrel magasabb nála, valamint Chewbacca sem lehetett belőle, mert nem elég szőrös. Noel szinte akkora tapsot kapott, mint a fesztivál néhány fellépője, hiszen jó néhány vidám percet szerzett nekünk az elmúlt napokban.

Kénytelenek voltunk hát búcsút venni az Alterábától. Elköszöntünk a barátoktól, utoljára lepacsiztunk az ismeretlen ismerősökkel és fesztiválarcokkal. Szívesen buliztunk volna még együtt pár napig, de mégsem volt igazán szomorú a hangulat. Fergeteges öt napot tudhatunk magunk mögött. A szervezők idén is kitettek magukért, megőrizték azokat a dolgokat, amit szerettünk a fesztiválban, és kijavították az előző évek hibáit. Egy hatalmas pacsit és elismerést érdemelnek tőlünk ők is, valamint a fáradhatatlan és korrekt security, és mindenki más, aki bármilyen formában hozzájárult a rendezvény megszületéséhez. Várjuk, hogy jövőre visszatérhessünk.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás