Nagyszámú közönség előtt zajlott az Iseum szentélyében megrendezett misztériumjáték, a Lucius átváltozására kíváncsiak még a lépcsőket is elfoglalták. Sosztarics Ottó régész bevezetőjében elmondta, hogy a darab Apuleius Aranyszamár című regényéből készült.

A Római Birodalomban született Apuleius sokoldalú tevékenységet folytatott, tanár, ügyvéd, író és az államvallás főpapja is volt egyszerre. Karthágóban nevelkedett, az athéni Akadémián filozófiát tanult. Leghíresebb alkotása az Asinus aureus, vagyis az Aranyszamár, eredeti címén Átváltozások.

Azért került ez a mű a Savaria Karnevál programjába, mert Apuleius beavatást nyert az Ízisz kultuszba, így regényében, annak is tizenegyedik fejezetében hitelesen tudta elénk tárni az Ízisz szertartás rejtélyeit. Az egész misztériumot nem ismerhetjük a maga teljességében, mivel az csak a beavatottak számára volt teljes mértékben elérhető. Apuleius művében - melyet az első európai regénynek tartanak - annyit közöl, szivárogtat ki olvasói számára, amennyi a legbelső titkok leleplezése nélkül megtehető. Az Aranyszamár nem csupán egy regény, hanem elsődleges forrásként szolgál a kultuszról, a kultusz minden egyes eleme felismerhető benne. A pompeji falképek, egyéb kultuszszobrok és tárgyi leletek mellett ez az egyik legfontosabb írásos emlék. Mindközben egy izgalmas történetnek is tanúi lehetünk.

Lucius, aki egy kíváncsi fiatalember, szeretne megismerkedni a varázslás tudományával. Madárrá akar változni, hogy különböző praktikák birtokába juthasson. Egy pajzánkodás közbeni félreértés miatt - és itt jön az örök tanulság, hogy boszorkányokkal ne kezdjen senki - madár helyett szamár lesz belőle. Ezzel kezdődik igazi nagy kalandja, amit akár passiónak is nevezhetünk. Történeteit egyes szám első személyben meséli el, így válhatunk kalandjai részesévé, melyekbe a szerző a görög és római mitológiából ismert jeleneteket, epizódokat is belefűzött.

Sosztarics Ottó kiváló esti olvasmánynak ajánlja a könyvet, mely humoros, kacagtató, ugyanakkor mély gondolatokkal is foglalkozik. Az irodalomban nem ismeretlen az a motívum, amikor a főszereplő valamilyen állat bőrébe bújva járja a világot, majd összegzi tapasztalatait. Egy állat, esetünkben egy szamár előtt gyakran olyan gondolatokat is kimondunk, melyeket embertársaink előtt titkolnánk. A szamár - emberi tudattal - meglátja azt, amit az emberi szem nem képes. A szamár-lét azonban nem könnyű, sok-sok megpróbáltatáson, szenvedésen kell keresztülmennie.

A misztériumjáték ötlete szinte tálcán kínálkozott, hiszen az Iseum Isis szentélyében mi más is zajlódhatna, mint egy Isis szertartás. Az eredeti műből az utolsó fejezet kelt életre, vagyis az Isis istennőhöz intézett fohász és a visszaváltozás. A jelenet, melyet láthattunk, mintegy a mű összegzéseként tárult elénk. A tizenegyedik rész így kezdődik:

„Körülbelül az első éjjeli őrváltás ideje táján hirtelen rémülettel fölriadtam, s íme, láttam, hogy az égboltot a ragyogó Hold vakító fénnyel árasztja el, amely éppen akkor bukkant föl a tenger hullámaiból." - hallhattuk Szabó Tibor András, a Weöres Sándor Színház színművésze szájából a sorokat. Lucius, mint ahogy egy szamárrá változott fiatalembertől elvárható, riadtan szaladgált ide-oda, próbált állati testétől megszabadulni, de hasztalan. A kínlódást a háttérzene tette teljesebbé. Ki más segíthetne ezen a helyzeten, mint Isis istennő? Ahogy Lucius fogalmaz:

„Ahogy megejtőn rám borult a félhomályos éjszaka titokzatos némasága, áthatott az a meggyőződés, hogy ez a magasságos istennő kiváltságos, nagyhatalmú felség s az emberek minden dolgát az ő gondviselése igazgatja."

A megmentéshez azonban nem elég egy egyszerű fohász, Isis istennő megnyeréséhez szertartásra van szükség. Megjelent a színpadon három papnő, Bangó Mária Mira, Korponay Zsófia és Ostyola Zsuzsa, hogy áldozatot mutassanak be. Könnyed, kecses mozdulatokkal igyekeztek az oltárhoz, a helyzethez illő, átszellemült arccal mutatták be áldozataikat, a korsót, a búzát és a füstölőt. A füst fölött meglengetett búza, az égnek emelt karok mind azt a vágyat fejezték ki, hogy a fohász meghallgatásra találjon. A szertartásból nem hiányozhatott a csörgettyű sem. A lányok mozgása, Szabó Tibor András sejtelmes hangja a háttérből misztikus hatást keltett. Természetesen az eredmény nem maradhatott el, a kivetítőn egyszer csak titokzatos mosolyával ránk nézett Ízisz. Ahogy az Aranyszamárban olvashatjuk:

„Isteni nyakán dúsan, hullámos csigákban, rendetlen rendben kibontott haja lágyan omlott alá; fenséges fejét tarka virágok ezerszínű koszorúja övezte.

Így szólt: - Könyörgéseid, Lucius meghatottak..."

A szertartás tehát sikerült, Lucius levehette szamár testét, immár teljes jogú emberként élhette tovább életét. Ha csak rövid időre is, de bepillantást nyerhettünk az Isis misztérium rejtett világába, elkaphattunk néhány morzsát a szertartás atmoszférájából. Az Isis papnők remekül helyt álltak, kitűnően alakították szerepüket, melybe hastáncos mozdulatokat is csempésztek. Az élménytől átitatva léptünk ki a való életbe, melyet a Borok utcájának forgataga sem tudott lerombolni.

A misztériumjátéknak folytatása is következik, a tervek szerint a Weöres Színház társulata a jövőben az egész művet előadja az Iseum falai között.