Új helyszínen tartotta őszi szombathelyi programját a Nyitott Akadémia, az MMIK helyett az Agora Művelődési és Sportházban. Az első pillanatban túl nagynak tűnt a tér egy előadáshoz, de szép számban gyülekezett a nézőközönség, és nemcsak a földszinti, hanem az emeleti ülések is jócskán megteltek. Dr. Vekerdy Tamás pszichológus, író fejtegetésének középpontjában a szeretet kérdése állt. Mindenki, akinek gyereke van, szeretne jó szülő lenni, szeretné a gyerekének a legtöbbet nyújtani, rohanó világunkban ez azonban gyakran akadályokba ütközik. Vekerdy elsőként a szeretet fogalmát járta körül. A magyar nyelvben megkülönböztetjük a szeretetet a szerelemtől, ám nem minden nyelvben van ez így, sőt a nyelvek többségében a szeretetet és szerelmet azonos szóval jelölik. A szerelem egy felfokozott érzelmi állapot, heves intenzitással. Az angolban két szót találunk: a love és a like utal egy dolog vagy egy személy iránti pozitív érzelmeinkre. A love szeretetet, szerelmet jelent, a like inkább azt fejezi ki, hogy valamit kedvelünk, tetszik, vagyis ilyen módon szeretünk. De vajon tudjuk-e, hogyan kell szeretnünk?

Vekerdy szerint a szeretet nem más, mint a szeretett személy megismerése. Stendhalt hozta fel példaként. Stendhal egész életében rejtőzködő emberként él, nem is a saját nevét használta, hiszen Marie-Henri Beyle néven látta meg a napvilágot. A szerelemről című könyvében írja le a híressé vált kristályosodás elméletét. Egyik, a salzburgi sóbányákba tett turistaútja során érdekes dolgot figyelt meg. Az elhagyatott tárnákat elöntötte a víz, ilyenkor a bányászok faágakat dobáltak a frissen keletkezett sós tavacskákba. Egy idő múlva sókristályok ragadtak az ágakra, gyönyörű bevonatot képezve rajta. A szemfüles bányászok aztán ezt árulták a turistáknak, akik szívesen vásárolták a csodálatos természeti képződményt. Stendhal a szerelmet ehhez a kristályos ághoz hasonlította, miszerint szerelmünk tárgya nem az a valódi személy, akivel kapcsolatba kerültünk, hanem mindazon tulajdonságok, melyekkel felruháztuk őt. Ahogy a faágat bevonják a kristálydarabkák, így vonjuk be mi is a szeretett személyt a képzeletünkkel, elvárásainkkal, vágyainkkal. Vagyis nem a valódi személyt látjuk, amilyen az igazi lénye, hanem azt, akit látni szeretnénk. Ezt a gondolatot továbbfejleszthetjük gyermekeinkre is. Nagyon gyakran nem fogadjuk el őket olyannak, amilyenek, hanem saját projekcióinknak megfelelően bánunk velük.

Carl Gustav Jung svájci pszichiáter alkotta meg az animus-anima elméletet. Személyiségünknek van egy tudatos része, melyet a hétköznapi érintkezés, a társas kapcsolatok kialakítása során használunk, különböző szerepeket felvéve, és van egy tudattalan, úgynevezett árnyék része. Ez a tudatos személyiségünkkel ellentétes, és gyakran megjelenhet álmainkban. Az anima és animus szintén a tudattalanunkban él, a másik, vagyis az ellentétes nem képviselőjeként. Mindnyájunkban él egy férfi-női őskép, vagyis hogy milyennek találjuk az ideális férfit illetve nőt. A nőben élő férfikép az animus, a férfiban élő női őskép az anima. Ezek a képek a tudatalattinkban rejtőznek, ám párválasztáskor döntő jelentőségűek lehetnek. Vagyis a számunkra ideális férfi vagy nő megjelenésekor nem azt látjuk, akik a valóságos személyek, hanem az az ideális kép vetítődik rájuk, ami bennünk él. Persze aztán az idők folyamán egyre jobban elővillan a maszk mögül az igazi ember, és ez sok-sok konfliktushoz vezethet.

A megoldás a megismerés. A szeretet (és a szerelem) a másik megismerésével kezdődik. Azzal, hogy megpróbálok rájönni, ki is ez az ember, milyen is a gyerekem, mik az igényei, szükségletei, preferenciái. A Biblia is beszél a megismerésről. Az Ószövetségben egy férfi számára a „megismerte a feleségét" azt jelentette, hogy szexuális kapcsolatba lépett vele. Az megismerés tehát elengedhetetlen, nélküle azonban igazi szeretet nem létezhet. Ehhez azonban időre és odafigyelésre van szükség. Egy gyermek esetében tisztában kell lennünk az életkori sajátosságaival, fiziológiai folyamataival, személyes tulajdonságaival. Például, ha tudjuk, hogy egy csecsemőnek ahhoz, hogy érzelmi biztonságban érezze magát, egyetlen fő személyre van szüksége, és az általában az édesanya, akkor szorosabb kapcsolatot tudunk vele kialakítani. Egy dackorszakban lévő kisgyerekre nem erőltetjük rá mindenáron az akaratunkat, mert nyilvánvaló, hogy ellen fog mondani. A kamaszkorban lévő gyermekünknél elkezdődik a leválás, amit akár tudomásul vesz a szülő, akár nem előbb-utóbb bekövetkezik. A fiatalnak is jobb, ha segítjük ebben, így számos serdülőkori krízist elkerülhetünk.

Azt sem árt tudnunk, hogy gyermekünk introvertált vagy extrovertált-e. A fiatalkor az extrovertált gyerekeknek kedvez, a tanárok például azokat a tanulókat kedvelik, akik sokat jelentkeznek, szinte kiesnek a padból. Az ilyen gyerekek könnyen létesítenek kapcsolatokat, minden lében kanalak. Később azonban az élet közepe felé közeledve az ember inkább elcsendesedik, visszahúzódik, több ideje marad az élet értelmén merengeni, vagyis introvertálttá válik. A jelenlegi iskolai oktatás nem veszi igazán figyelembe a gyerekek igényeit, életkori sajátosságait, és csupán egyetlen dologra helyezi a hangsúlyt, a szóbeli intelligenciára, annak is a verbális részére, a cselekvéses részt elhanyagolva, pedig különösebben alsóbb osztályokban a cselekvés rendkívül fontos a diákok számára. Az a diák érvényesül a mai oktatási rendszerben, akinek jó a szóbeli intelligenciája, pedig az intelligencia több részből áll. Az értelmi intelligencia a nyelvi intelligenciát, a vizuális-térbeli intelligenciát, a logikai-matematikai intelligenciát, a mozgási intelligenciát, a zenei intelligenciát, az interperszonális intelligenciát, és a metakognitív intelligenciát is magában foglalja, és létezik az érzelmi intelligencia is.

Vekerdy szerint öt olyan alapkészség van, aminek elsajátítása mindenkinek ajánlott, attól függetlenül, hogy a jövőben segédmunkásként vagy egyetemi oktatóként fog-e tevékenykedni. Ez az öt alapkészség a következő: írni tudás, olvasni tudás, alapvető matematikai ismeretek, számítógépes tudás és az angol nyelv. Ha ezeknek birtokában vagyunk, akkor már elboldogulunk. Bármilyen iskolatípus mellett is döntsünk gyermekünk iskoláztatását illetően, legyen az akár állami, magán, vagy Waldorf tanintézmény, vagy legyen otthoni képzést folytató magántanuló, egyet ne felejtsünk, ismerjük meg minél alaposabban, hogy megfelelően tudjuk szeretni.