Az, hogy a recepthez hozzátartozik-e a szinte negyedóránkénti reklám, vagy az, hogy mire az első énekes színpadra lép, legalább negyedóráig totojáznak, nem tudom, mindenesetre elég idegesítő. (Plusz mikor az összes produkció véget ér, még mindig egy negyedórás semmivel húzzák a nézők idegeit.) Úgy tűnik, szegény Tóth Gabira most már soha nem adnak olyan hosszúságú ruhát, amiben normálisan le is lehetne ülni; Lilu és Bence üres fecsegése sem lett jobb (igaz, rosszabb sem, bár az talán nem is nagyon lehetséges); Szikora hajával meg még mindig nem lehet mit kezdeni - egyszóval semmi nem változott az X háza táján.

Hadd védjem meg viszont azonnal Gabi rövid cuccait: jól állnak neki ezek a szoknyácskák, csak így kb. hatodszorra már kicsit unalmasak. Pl. megjelenhetne most már egyszer egy elegáns nadrágkosztümben, egy színes, bő, indiai stílusú kezeslábasban, vagy egy térd alá érő ceruzaszoknyában is akár. Úgy tűnik, szegény Lilu is a lábaiból él, mert rá sem bírnak térd alá érő dolgokat adni, de hát ez a munka már csak ilyen... Még annak örülhetünk, ha a fiúkra nem húznak forrónadrágot.

Az első versenyző, aki nagy nehezen végre előkerül a színfalak mögül, a Marcivá „kölykösített" Tóth Marcell, valami megfoghatatlan Taylor Swift-nótával. Nem könnyű dal, sok váltással, ugrálással, ráadásul eredetileg női hangfekvésre íródott, és valójában teljesen értelmetlen az egész. Nem jó, el sem tudja énekelni rendesen a szerencsétlen fiú, bár küzd vele emberesen. Ettől még ugyanolyan jellegtelen és üres marad, mint amilyen maga a srác. Szegény teljesen érdemtelenül van itt, és ezt ő pontosan tudja, nem értem, miért nyomják ennyire, vagy miért tolták be ide. Karapándzsity Kristóf for president!

Batánovics Lili, persze, igen, a duci nő is lehet szexi, persze, persze, ilyen is mindig van ezekben a műsorokban, tudjuk. Szerencse, hogy ő remekül énekel, bár egy összehasonlítást azért tegyünk a kedvemért a tavalyi Voice-ban elhangzottakkal (és ne a stylist munkájával, mert Schwartz Dávid ruhája sajnos nem olyan csinos és dögös, mint Lilié, aki valóban remekül fest stílusos, pöttyös ruhájában):

Szóval nekem ez a mai előadás picit steril, begyakorolt, tűpontos, vegytiszta, ami valahol nem baj, hiszen minőségi, de... és még mindig itt ez a kis „de"! Hangról hangra pontosan tudja, mit, mikor, hogyan kell csinálni, és ettől kicsit instanttá válik a dolog, olyan előre elkészített valamivé. Gyakorolni kell, nyilván, és nem baj, ha ez látszik, ezzel együtt azonban jó lenne, ha végre előbújna az a plusz valami, amitől egyedi lesz, amitől igazi lesz, amitől ösztönös lesz (és ezért mutatom Dávid tavalyi előadását, főleg a legelejét!). A végén már majdnem történik valami, de éppen csak egy milliméterrel előtte mégis megállunk. Egyébként ez a csaj marha jó, tehetséges, dögös, most már tényleg csak fel kellene szabadítani, és akkor leszakadna annak a stúdiónak a teteje is, ez biztos.

A Bytheway produkciója ma este az egyik legjobb, ez az első pár hangból hallatszik. Nagyon meglepő, amit csinálnak, de nagyon jó is egyben. Egyedi, okos, ügyes dolog. Elképesztő, hogy a zene nélkül, tehát csakis egymásra támaszkodó éneklés mellett még a ritmust is ilyen pontosan tudják adni ezzel a fura, poharas módszerrel, nekem biztosan nem menne, legalábbis nem hiszem... Nem lehet könnyű. Plusz végig pontosak, nagyon tiszták - nem tudom, vajon adnak-e ilyenkor a fülükbe valami támpontot, vagy tényleg ennyire jók, de talán nem is érdekes, a lényeg az eredmény: működik, és az biztos, hogy erre bizony nagyon kevesen lennének képesek (ugye, Adél? ugye, Stone? ugye, Szabó Dávid? ugye, Zámbó Krisztián...? ugye, kedves magyar előadók 90%-a?!?).

A jó érzéseket rögtön le is rombolja ez a szegény kis Eckert Anikó a maga teljesen rossz előadásával. Erőtlen éneklés, a mély hangok konkrétan meg sem szólalnak, a magasak meg legalább szintén rosszak, bizonytalanok. A dal sem jó, ebből igazán nem lehet mit kihozni, de attól még lehetett volna legalább tiszta - szóval az én véleményem szerint megvan újra az egyik párbajozó, már ha a nézők a fülükre hallgatnának végre egyszer az életben...

Bozsek Márk:  könyörgöm, miért nem adnak már neki valami normális, komoly dalt, csak egyszer legalább? Ő szegény annyira egyszerű, légies, könnyű kis jelenség (amivel nincs baj egyébként), annyira súlytalan, hogy onnan már eleve nagyon nehéz valamit nyújtani, hát még egy ilyen dallal, ami csak erre erősít rá! Ezt persze jól énekli, biztonsággal, jó hangon, szépen, tisztán, technikailag teljesen rendben van, csak éppen ebből 12 egy tucat. Amolyan unalmaska még az egyébként roppant aranyos háttérvetítés ellenére is. Alföldi meg is mondja szépen a tutit (mint ahogy a többieknél is).

Péterffy Lilivel először kesergünk egy kicsit az MDC elvesztésén, aztán végre jöhet a dal... Hát, bár ne jött volna. Ez nekem inkább nyekergés. Sajnos engem nagyon zavar ez a hangszín, én ezt a típusú hangot kétdimenziósnak hívom, mert nincs terjedelme, nincs vastagsága. A maga nemében tiszta, meg minden, de ő még rá is erősít erre a nyomi hangszínre, én viszont köszönöm, Janicsák Vecából egy is bőven sok. A lány csinos, fiatal, hosszú lábú, a mai produkciója ennyit tett hozzá az estémhez.

Csordás Ákos előadásához nem nagyon lehet mit szólni. Csalódás nekem, pedig ő az egyik kedvencem. A dal szörnyen elcsépelt, ebből csak úgy lehetett volna valahogy kijönni, ha valami nagyon egyedit csinál belőle, amit viszont nem tett. Szépen, ügyesen, szinte tökéletesen elénekelte, még az is lehet, hogy átérezte ott belül, de bennem az égvilágon nem mozdított meg semmit. Szerintem nem is volt komfortos neki ez a sajnos már-már giccsessé játszott nóta. Ettől függetlenül ő helyes, ügyes, jó énekes, remélem, legközelebb újra bizonyít is.

Krasznai Tünde esetében Geszti Péter anyukáját kihagyhattuk volna a dologból, így is lassan giccsfaktorrá változik a műsor. Márta néniből, aranyoskámból elég volt anno abban a kereskedelmi rádiós reggeli műsorban, amikor mindig megmondta a tutit. Nem kétlem a jó szándékot, de ami elég, az elég. Más kérdés, hogy Tünde ismét fantasztikusan énekel, mentora ezúttal is jó érzékkel nyúlt a dalhoz; igazán neki való, hangban jól fekszik, külsőre jól áll neki, gyönyörű a ruha is, minden teljesen ott van ebben a produkcióban, ahol kell. Okos, jó választás, intelligens megoldásokkal. Bizony, a kevesebb néha több, és ez itt nagyon jól látszik is.

A Fat Phoenix (amit ugye ha már angolul írunk, talán végre illene angolul is ejteni: „fiːnɪks") ismét lehúzza a kedvemet, pedig Tünde után olyan jó volt a hangulat. Sajnos a két macsó ma teljesen alulmúlja önmagát. Először is: a magas hangokat is illene a mikrofonba énekelni, különben nem fogjuk hallani (bár nem is biztos, hogy ez olyan nagy baj). Másodszor: ez az agyonerőltetett elektronikus bigyó kezd unalmassá válni. Le kéne talán tenni a gitárt, és az éneklésre koncentrálni, vagy nem tudom, de ez így nagyon rossz. A ruhák, a stílus egyébként marha jó, nekem bejött, vicces, ám sajnos az előadás inkább siralmas... Még annyit, hogy kedves mentorok, azért az Army of Lovers-et illene ismerni (különös tekintettel Alföldi Róbertre, aki nem tudta a stílust hova tenni).

Danics Dóra következik, aki rosszul még nem énekelt itt, ezért remélem, hogy megnyugszom, és szerencsére így is történik. Amy Winehouse dalából mindent kihoz, amit csak lehet. Vannak egyébként Dórának viszonylag idegesítő gesztusai, integetései, ezekkel esetleg lassan már illene kezdeni valamit. Amúgy a dal jó, illik ehhez az egészen őrült csajhoz, remekül énekel, csinos is, végre nőies, mégsincs „túlcsinálva", szóval teljesen rendben van, erős produkció. Szeretem ezt a karcos, rekedt, piszkos hangot.

Szabó Ádám: jó dalválasztás, nehéz, de végre magyar dal (különben is: jó lenne, ha sokkal-sokkal több magyar nyelvű dalt énekelnének a versenyzők!). Kitűnő énekes, remek, tiszta hang, egyéni hangszín, van benne potenciál, erő, energia, a dalban is jól felépíti azt az ívet, amit az előadás megkíván. Igaz, azokon az érzelmi csatornákon talán még nyitni kellene, de az út valóban jó, csak így tovább.

A magam részéről a két leggyengébb közé sorolnám a Fat Phoenixet és Eckert Anikót, bár Tóth Marcinál is rezeg a léc erősen. Ma este meglátjuk...