Ez a nap számomra - és talán az összes magyar ember számára - az egyik legmeghatározóbb történelmi eseménynek számít. A szüleim már éltek ekkor, nagyszüleim pedig sokat meséltek erről a korról, és arról, hogy mi történt 1945 és 1956 között, ami aztán a forradalom kitöréséhez vezetett. Számomra a megemlékezés gyerekkorban az általános iskolai ünnepségeken, most pedig a városi ünnepségeken történik. Örülök annak, hogy ma már lehet szabadon emlékezni a történtekre, és annak is, hogy a mai diákság tanul a forradalom kitöréséről, és az akkori eseményekről. Ezzel együtt számomra mindig nyomasztóak azok a felolvasások, ünnepi beszédek, amik egy-egy pillanatra lélekben odaemelnek a debreceni vagy budapesti utcákra. Ahogy elhangzik egy-egy beszédben a Magyar Rádió ostroma, említésre kerül többek közt az ÁVH, a könnygáz, az mindig felkavar ezen a napon, és örülök, hogy hazafele menet a békés utcák fogadnak, és annak, hogy nekem nem kellett ezt átélnem. /Waldo/

Számomra 1956 a hallgatást jelenti. A nyolcvanas években történelem tanárunk arra a kérdésünkre, hogy Szombathelyen mi történt 1956-ban, csak annyit árult el, hogy a Nagy Lajos Gimnáziumban megfogalmaztak 12 pontban egyfajta kiáltványt. Kész, ennyi. Arról, hogy itt is folyt harc, hősi halottak estek áldozatul az orosz csapatoknak, csak később derült ki a tájékozatlanok számára. A családok nagy részében gyerekek előtt nem volt téma 1956, egyrészt nem akarták, hogy bajba kerüljenek, másrészt jól működött a propaganda. A rendszerváltáskor aztán átszakadt a gát, rázúdult a társadalomra a sok információ. Rengeteg 56-os szervezet alakult, akik igyekeztek továbbvinni a szabadságharcosok emlékét. /Dart/

1956, mint minden forradalom, az összefogást jelenti számomra. Azt, amiben utoljára talán 1989-ben volt része ennek a nemzetnek. Mára '56 összefogásából leginkább széthúzás lett - 1956 nevében. A tisztes, méltó és emelkedett hangú emlékezést - ha nem is ritka, de - felülírja a politika hatalomvágytól részeg retorikája. 1956 kapcsán kapja fel a fejét az ember, hogy mennyi politikai párt, mozgalom van, aki az emlékezés koszorúját helyezi el ebből az alkalomból. Kapaszkodót, elmondanivaló urban legends-et mindenik talál, hogy mutassa: '56 fontos neki. Holott 1956 eszmeisége minden magyar emberben kell lobogjon - nagy és tiszta dolgok egyre ritkábban történnek a világban. 1956-ban a forradalom maradt "árva", s igazolta, hogy egy nép csak önmagára számíthat sorsának alakításakor. Mára 1956 eszmeisége maradt "árva"...? /BLH/