Szokás a napot aforizmával indítani, egy gondolattal, melyet egész nap a fejünkben forgathatunk, elmélkedhetünk róla, igazságtartalmáról meggyőződhetünk, vagy éppen elvethetjük. Gergó Judit újságíró, a Magyar Rádió munkatársa is egy aforizmával fogadta a Nicolás Gómez Dávila Az ízlés diadala című könyvének bemutatójára érkezőket, Dávila gondolataival.

A Wikipédia szerint az aforizma „tömör, szellemes, általában egyetlen mondatból álló erkölcsi vagy bölcseleti tételt kifejtő mondás. Általában titkolt igazságra mutat rá frappáns, szellemes módon, úgy, hogy a mögöttes tartalom néhány szóból is világossá váljon. Általános érvényű igazságokat mond el találóan, ezért könnyen megjegyezhető."

Merkli Ferenc vasszécsenyi plébános számára hatalmas élmény volt, amikor először találkozott a bogotai remete, vagyis Nicolás Gómez Dávila aforizmáival, és amennyiben egy lelkipásztorról állíthatunk ilyet, szerelem volt ez első látásra, vagy a plébános megfogalmazásában: libabőrös lett a háta. A plébános élvezettel bogarászta a német nyelvű antológiát, majd azon kapta magát, hogy prédikációiban fel is használja azokat. Innét már egyenes út vezetett ahhoz, hogy Merkli Ferenc lefordítsa Dávila gondolatait, amihez 2008-ban hozzá is látott, ám maga sem sejtette, hogy milyen nehéz fába vágta a fejszéjét. Nemcsak a német és a magyar nyelv közötti különbség okozott problémát, hanem a lényeg megragadása, amely a szavakon túl visszaadja az eredeti jelentésvilágot is, ezért (a mai kor embereként) kis időre nem az asztalfiókjába, hanem a pendrive-jába zárta munkáját.

Nicolas Gómez Dávila kolumbiai író és gondolkodó arisztokrata családban született 1913 májusában, akit a huszadik század egyik meg nem alkuvó politikai teoretikusaként tartunk számon. A viharos század ellentmondásoktól sem mentes történései egész életét végigkísérték, hiszen 1994-ben bekövetkezett haláláig nyomon követhette az eseményeket. Dél-amerikai gondolkodó lévén egy kicsit másként látta a világot, bár kétségtelen, hogy hatalmas, élete végére már a 30 000-es kötetet is elérő könyvtára segítségével az európai kultúra is hatott rá. Gondolkodására a modernitás radikális kriticizmusa jellemző, melyeket aforizmáiban rögzített. Dávila "escolios"-nak vagyis széljegyzetnek, magyarázatnak hívta gyöngyszemeit. Bár családjának szigorúan meghagyta, hogy ne hozzák nyilvánosságra írásait, családtagjai nem engedelmeskedtek, bátyja 1954-ben publikálta először testvére gondolatait. Aforizmái csupán néhány évvel a halála előtt terjedtek el széles körben a német fordításoknak köszönhetően, melyek egyikével Merkli Ferenc is találkozott. Dávila híressé vált, a nagyvilág forgataga elől önkéntes száműzetésbe menekült író egyre nagyobb népszerűségnek örvendett.

Dávila munkássága sokrétű volt, többek között vallási, filozófiai, teológiai kérdések foglalkoztatták, filozófiai, történelmi, esztétikai problémák iránt érdeklődött . Állításaival egyet érthetünk vagy sem, a modernitás ilyen szigorú tagadása talán ellenszenvet szülhet, sorai mégis gondolkodásra késztetnek. Itt van például az, hogy „a mennyország hierarchikus, csak a pokolban egyenlők az emberek".  Ez vallás- ugyanakkor társadalomkritika is egyben, sőt, szociológiai kérdéseket is boncolgat. „A hitetlenség nem bűn, hanem büntetés" is mélységet tár fel az ember előtt. Nem véletlen, hogy Merkli Ferenc szívesen idézi a magát hívőnek tartó Dávila gondolatait a templomban. Ezek a gondolatok úgy is működhetnek, mint a Biblia egyes igehelyei. Egy megfelelő pillanatban elkapott aforizma személyesen szólhat olvasójához, megoldást mutathat aktuális problémájára, vagy éppen útmutatást adhat világnézeti, filozófiai kérdésekre. A gondolatok akkor válnak igazán értékessé számunkra, ha magunk is ebben a világnézetben mozgunk, de az egyet nem értés is elindít egy szellemi folyamatot.

Ha egy mag szárba szökken, a növekedését megakadályozni nem lehet, ezért Merkli Ferenc újra próbálkozott a fordítással, most már azonban tudta, hogy segítségre van szüksége. Dr Czetter Ibolya irodalmár Tóth Csaba festőművész közvetítésével vállalkozott a feladatra. Ibolya igyekezett megőrizni az iróniát, visszaadni a nyelvi leleményt, a világszemléletet, melyet a sorok rejtettek. Gyakran előfordult, hogy egy-egy aforizmát többször is meg kellett fogalmaznia, mire úgy érezte, hogy sikerült magyar közegbe átültetnie az eredeti jelentés csorbítása nélkül. Az aforizmák roppant nagy nyelvészeti lehetőséget hordoznak magukban, hiszen valamennyire megőrzik sztereotip jellegüket, általános érvényű mondanivalót fogalmaznak meg, ugyanakkor mégis egyediek. Játékosságuk, az időnként előforduló humor ellenére mély mondanivalóval rendelkeznek. Különösen az irónia az, ami a többi műfajból kiemeli. Czetter Ibolya azt kutatja, mi az, ami a közhelytől megkülönbözteti az aforizmát, és egyedivé teszi, vagy milyen nyelvi megoldás szükséges ahhoz, hogy az egyszerűben elrejtsük a végtelent.

Az ízlés diadala a vasszécsenyi plébánia kiadásában jelent meg.