A lelkes csapat motorja, Dávid Dániel köszöntötte az Aranyhíd Nevelési-Oktatási Integrációs Központ Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény tanulóit és pedagógusait, beavatta a résztvevőket a "varázslatba", majd hatalmas lendülettel invitálta közelebb a „pótkarácsony" ajándékozottjait.

- Szokásos év végi összejövetelünkön arra gondoltunk néhányan, hogy mi lenne, ha nem egymást ajándékoznánk meg, hanem segítenénk másoknak. Ez lett belőle. - Nagyon sok ember munkája van ebben - folytatta Dániel. Természetesen a Lyoness csapat, illetve a Lyoness Gyermek -és Család Alapítvány szervezte meg ezt a jótékony akciót. Arra külön büszke vagyok, hogy nagyon sok készségfejlesztő játékra sikerült szert tenni. 

A közös fotózást követően az intézmény megbízott igazgató asszonya, Tóthné Sipos Judit őszinte meglepetéssel az arcán köszönte meg a nagylelkű adományt:

"Nagyon szépen köszönjük ezt a rengeteg ajándékot, amit kaptunk. Én úgy tudtam, hogy sportjátékokat fogunk kapni és magam is itt gyönyörködök, hogy meg még csoki, gyümölcsök, és minden egyéb van benne. A tanárok gyorsan ki is választottak, hogy melyik játékot szeretnék bevinni, tehát biztos, hogy minden nagyon jó helyre fog kerülni. Nagyon-nagyon szépen köszönjük."

Az ajándékozás örömteli és lélekemelő percei után Dávid Dániellel beszélgettünk.

Mondanál pár szót erről a csodakarácsonyról?

Nagyon büszke vagyok rá, hogy karácsony előtt hatan-nyolcan arra gondoltunk, hogy azt a néhány ezer forintot, amit egymás ajándékozására fordítanánk, szánjuk másra. Ebből lett ez a több százezer forintértékű ajándék. Amire külön büszke vagyok, hogy valóban olyan készségfejlesztő játékokat sikerült beszereznünk, amik nagyon nagy értéket képviselnek, hiszen itt az intézmény vezetőjével is körbejártuk a dolgokat, ő is mondta, hogy van itt néhány dolog, amivel még ő sem találkozott, amelyeken keresztül nagyon változatossá tudják tenni a gyerekek fejlesztését, nevelését, és ez nagy segítség.

Ennek a csodálatos karácsonynak a kivitelezése mögött nagyobb összefogás van, mint azt elsőre gondolnánk, hiszen Szombathelyen történik a csoda, de sok helyről szövődik. Sopron, Győr, Veszprém és Zalaegerszeg is bekapcsolódott az ajándékozásba. A székek konkrétan Miskolcról érkeztek, több vállalkozó segítségével, „átszállással", hogy úgy mondjam. Ezért is tettük az újév első felébe az ajándékozást, mert koordinálni kellett, hogy plusz költség nélkül hogyan érjenek ide az ajándékok.

Hogyan találtatok az intézményre?

Az intézményt régebb óta ismerjük, egy utcával lakom csak odébb. Van egy barátom, aki évekkel ezelőtt könyveket hozott ide, úgy kerültünk egymással képbe, csak eddig nem sikerült ezt a segítségnyújtást megvalósítani.

Hogyan történt az igényfelmérés, hogy mire, milyen típusú játékokra lenne szükség?

Felhívtuk az intézmény egyik munkatárását, Pajor Mónikát, és tőle tudtuk meg, hogy például székekre illetve labdákra van szükség. Ahogy igazgató asszony is említette, sikerült őket nagyon meglepnünk. Igyekeztük titokban tartani az ajándékok egy részét. Az interneten jó néhány napot töltöttem azzal, hogy mire lenne szükségük, milyen gyermekeket foglalkoztatnak és milyen speciális igények merülnek fel, amivel ők fejleszthetők. Több helyről rendeltem az interneten, majd az elmúlt néhány napban egyik futárszolgálat adta a kilincset a másiknak, így értek célba a rendelések.

Van még valami, amit nem kérdeztem, de elmondanál? 

Ma vagyok 36 éves! - válaszolta széles mosollyal Dániel!

Még nagyon sok ilyen boldog születésnapot kívánunk!