Jómódú polgári családban, egy Aix-en-Provence-i bankár gyermekeként jött a világra. A Collége Bourbon előadásait látogatva ismerkedett meg Émile Zolával. Jogi tanulmányait az Aix-i Egyetemen végezte, de 1857-től egy rajziskolában is órákat vett. Az apja által vásárolt Jas de Bouffan villában rendezte be első műtermét, majd Zola buzdítására 1861-ben Párizsba ment, ahol részt vett az Académie Suisse művészeti képzésében. Néhány hónap után visszatért Provence-ba, s jogi pályára lépett, de 1862 novemberében munkáját feladva ismét a fővárosba költözött. A Svájci Akadémia műtermében dolgozva ismerkedett meg Camille Pissarróval, Pierre-Auguste Renoirral, Claude Monet-val és Alfred Sisleyvel. Ifjúkori művészetére elsősorban Eugéne Delacroix és Gustave Courbet művei, az 1870-es évektől pedig impresszionista kortársai hatottak; színei könnyedebbek és érzékletesebbek lettek. Auvers-i és provance-i tájképein a meleg színek és a hideg árnyékok tónusváltakozása ötvöződik helyenként az impresszionistákra jellemző fényárral.

1872-ben Pissarróval együtt az Ile-de-France-i Auvers-sur-Oise-ba költözött, ahol festéssel töltötték idejüket, és ismeretséget kötöttek Vincent van Goghgal.

Cézanne: Fürdőzők

Az impresszionisták 1874-ben rendezték meg első, közös kiállításukat a fotográfus Nadar műtermében, amelyen a közönség értetlenül és elképedve fogadta Cézanne három művét. Ezután csak a harmadik impresszionisták rendezte kiállításon, 1877-ben állított ki újra, ezúttal már tizenhat képet, de a kritikusok többsége még mindig támadta művészetét. 1882-ben visszatért Provence-ba. Előbb Marseille egyik kikötőnegyedében, Estaque-ban telepedett le, majd 1885-ben egy szülővárosa melletti faluba, Gardanne-ba költözött. Itt kezdte festeni a később közel nyolcvan képet magában foglaló Montagne Sainte-Victoire-ciklust.

1869-ben ismerkedett meg Hortense Fiquet-vel, akitől egy fiúgyermeke született. Kapcsolatát Cézanne végig titkolta édesapja elől, és csak annak halála után, 1886-ban vette feleségül Hortense-t. Anyagi helyzete korábban bizonytalan volt, de apja után számottevő vagyont örökölt, ami biztosította számára a szabad alkotás lehetőségét.

Az "aix-i remeteként" is emlegetett Cézanne ábrázolásmódja az 1880-as évek második felére érte el művészi csúcspontját, ekkor készültek legismertebb képei. 1890-ben már a Húszakkal közösen állították ki műveit Brüsszelben, de Cézanne első önálló tárlatát csak 1895-ben rendezte meg a műkereskedő Ambroise Vollard, miután megvásárolta közel kétszáz festményét. A nagyközönség ugyan továbbra is hűvösen fogadta műveit, viszont kivívta magának a művészvilág megbecsülését. Nevét hamarosan szárnyára kapta a világhír, képei sikereket arattak. 1901-ben Aix peremén felépíttette nagy műtermét, a Les Lauves-t. 1904-ben az őszi Salon egy egész termet szentelt Cézanne képeinek.

Cézanne: Kártyázók

Az elismerést nem élvezhette sokáig, életének hatvannyolcadik évében tüdőgyulladásban halt meg 1906. október 22-én Aix-en Provence-ban.

Cézanne-t színkezelése miatt az impresszionistákhoz hasonlítják, de képszerkesztésében különbözött, sőt elvetette elveiket; nála a valóság nem oldódik fel a színkavalkádban, sőt a formák és tömegek geometrikus szigorral jelennek meg képein. Művészetének óriási hatása volt számos művészeti irányzatra: a fauvizmus (az ún. Vadak), a kubizmus, sőt egyes absztrakt festők is előfutáruknak tekintették.