Mundruczó Kornél Fehér Isten című filmjét megelőzte a híre: a cannes-i filmfesztiválon megnyerte a versenyprogrammal párhuzamosan futó, a rendhagyó rendezéseket bemutató szekcióban az Un Certain Regard fődíjat.  

Mundruczó a fiatal generáció egyik legkiemelkedőbb rendezője. Látásvilága sokszor elrugaszkodik a valóságtól és leginkább a devianciákra összpontosít. Gondoljunk csak a Nincsen nekem vágyam semmi, a Szép napok, a Johanna, illetve a Delta című filmjeire, vagy épp kisjátékfilmjére, az Aftára. Mindig a peremen lévő emberek, vagy csoportok élete, és azon belül főleg a traumáik érdeklik, a nagyon őszinte és sokszor csapongó, de fiatalos lázadás, az elborult emberi elme, a birtoklási vágy, a felsőbbrendűség és a vele járó, sokszor közelről bemutatott lüktető brutalitás. Mundruczó Kornél ezen stílusjegyeivel és számos fesztiváldíjával beírta magát a kedvelt szerzői filmesek azon táborába, akiknek érdemes soron következő alkotásaira is odafigyelni.

A Fehér Istenben a fenti szerzői elemek most is megtalálhatóak, de mindemellett kibontakozik egy tömény társadalomkritikával átitatott, erős műfaji film is. Egy igazi zsánerhullámvasút, mely ifjúsági családi filmből drámába, végül horrorba torkollik.

Lili a nyári szünetben az édesapjához költözik, akivel a szülők válása óta nem találkozott. Lassan és nehezen indul be az egymáshoz való idomulás és egy normális apa lánya kapcsolathoz szükséges kommunikáció. A tipikus lázadókori konfliktusokat Lili keverékkutyája, Hagen is nehezíti, hisz ebben a korszakban a nem faj- és fajtatiszta ebeket nem tűri a rendszer. Vagy ebadót kell fizetni értük vagy menhelyre vinni őket. Lili apja a probléma megoldásaként egy útszélen dobja ki a kutyát. A „korcs" az utcára kerülve elszakad hőn szeretett gazdájától, és élete egyik pillanatról a másikra rémálommá válik. Kitaszítottként egyedül kell túlélnie a mindennapok nehézségeit. Lili viszont ragaszkodik kutyájához, így elindul megkeresni.

Kettészakadt, párhuzamosan futó drámai road movie-ban követhetjük Lili és Hagen pokoljárását Budapest legmocskosabb helyein. A családi kálvária, a lázadási kísérletek, az önálló döntések, valamint a felnőtté válás rögös útjain való nehézségek képei futnak párhuzamosan a kidobott eb megpróbáltatásaival: bántalmazások, üldözések, a befogás, az eladás, a mérgekkel való vadítás, a kutyaviadal, a kényszerű gyilkolás, a sintértelep szörnyűségei. Mi pedig már ekkor tudjuk, hogy nem marad más választás - hisz minden társadalom alapvető pszichológia jelensége, hogy a gyűlölet gyűlöletet szül -, mint a végső lázadás lehetősége, mely végül forradalomba és véres. horrorisztikus leszámolásba torkollik.

A rendező a már jól bevált szereplőkkel dolgozik (Zsótér Sándor, Monori Lili, Derzsi János, Thuróczy Szabolcs, Gálffi László, Tóth Orsi). Sajnos itt érdemes megemlíteni a magyar film legnagyobb gyermekbetegségét, mely Mundruczó filmjében is visszaköszön: szinte az összes szereplőnél a közhelyekben előadott, elcsépelt, életszerűtlen párbeszédek tömkelege a mozi közönségének befogadói falaiba ütközik. Egyszerűen bántja a fülünket. Ezek után egyértelműen kijelenthetjük, hogy a Hagent alakító kutya testvérpár lemossa a színészeket a vászonról, még úgy is, hogy Psotta Zsófia remek választás volt Lili szerepére, aki leginkább a lázadás nonverbális jeleivel mélyíti a karakter erős jellemét.

A film erősségét egyrészt az időről időre durvább stílusra váltó műfaji keverék, valamint a háttérben megbújó elnyomottként, kisebbségként kezelt ebek metaforája adja, de mindezek mellett fontos szerepet kap a vissza-visszatérő zenei vezérmotívum: Liszt II. Magyar Rapszódiája is.

A kutyák által keltett forradalom és a káosz végigsöpör Budapest kietlenné vált utcáin. Mundruczó végső jelenete bár kiszámítható, de így is elemi erővel tud hatni. Bármilyen társadalmi felsőbbrendűség, szelekció vagy diszkrimináció, csak az elnyomott rétegek fájdalmából eredő dühöt és agressziót erősíti fel, így örök igazság, hogy a gyűlöletnek sohasem a gyűlölet, hanem a szeretet vet véget. Így van ez a Fehér  Istenben is, és bár az egyenlőség szimbolikája beférkőzik a legutolsó képsorokba, de szerzői filmekhez hűen a vég nyitott marad és továbbgondolásra késztet: ezen a társadalomból kiszakított vágóhíd előtti téren, az emlékező szeretet és a pillanatnyi béke után vajon mi fog történi?

Társadalmunk ismeretében, - immár a feliratok alatt - próbáljuk a lehető legjobb megoldást megtalálni, de hamar rájövünk, hogy csak idilli képekben ringatjuk magunk. Míg végül érezzük a végső ítélet kegyetlenségét, hisz az emberi faj felsőbbrendűnek érezve magát képtelen fenntartani ezt a nyugalmi elfogadott állapotot, így a társadalomból kirekesztetteknek két megoldása maradt: vagy folytatják a kitaszítottságból adódó megvadult lázadásukat, vagy továbbra is a földre rogyva engedelmeskednek a felsőbb faj parancsszavának.

Mundruczó műve allegorikus, szimbolikus képekben fest le egy egész világot érintő problémakört. A megoldása pedig a mi kezünkben van...

A film a Savaria Filmszínházban tekinthető meg. /Boros Ferenc/

A díjnyertes alkotás Lili (Psotta Zsófia) és kutyája, Hágen szétválasztásának történetét meséli el. Hágen mellett a Fehér Istenben 250 kutya szerepel, közülük körülbelül kétszázan különböző állatmenhelyek védencei voltak. A kutyák több hónapos képzésen vettek részt az amerikai Teresa Ann Miller (Rex felügyelő) és Halász Árpád, a Gödöllői Kutyasport Központ trénere vezetésével, miközben a film forgatása alatt továbbra is a menhelyeken éltek. A forgatásnak köszönhetően nem csak alapképzést, hanem chipet, féregtelenítést és veszettség elleni oltást is kaptak. A forgatást követően a produkció örökbefogadó programjának köszönhetően a kutyák nagy része gazdára talált és jelenleg is boldogan él új családjával. 

A forgatás az állatok számára inkább volt önfeledt játék, mint munka. Főleg sípokkal és vezényszavakkal irányították a nagyszámú kutya stábot, akik elsajátítottak többféle különböző gesztust és többek között még arra is képesek voltak, hogy futás közben elessenek, amikor a történet szerint üldözik őket. Természetesen az erőszakosabb jelenetekben egyik kutyának sem esett bántódása, a trénerek a legszigorúbb amerikai és magyar jogszabályok tiszteletben tartása mellett dolgoztak.

A főhős kutyát, Hágent - hosszú kutya-casting után - egy shar pei-labrador keverék testvérpár, Luke és Body játszotta. A Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon Body filmtörténelmet írt, amikor csatlakozott a színészekhez a fotózáson, majd Teresa Ann Miller idomár mellett a vörös szőnyegen ő is a színpadra lépdelt - ezzel az első kutya lett, aki a Cannes-i színpadra állhatott. Hágen ráadásul díjjal távozott Cannes-ból: elnyerte a Palm Dog díjat, amelyet a legjobb kutyaszínész kap 2001-óta.

FEHÉR ISTEN (16)  

Főszereplők: Psotta Zsófia, Zsótér Sándor, Thuróczy Szabolcs, Gálffi László, Nagy Ervin. Fényképezte: Rév Marcell. Zene: Asher Goldschmidt. Írta: Wéber Kata, Mundruczó Kornél, Petrányi Viktória. Rendezte: Mundruczó Kornél  

A legrégebbi szövetségek is felbomolhatnak. A hosszú békét is követheti háború. Az ember legjobb barátja a kutya: de ha rosszul bánik vele, a hű társ a gazdája ellen fordulhat. És mert erősebb, gyorsabb, vadabb nála, nagyon veszélyes ellenfél válhat belőle.

Egy új rendelet szerint a korcsokat be kell jelenteni, minden példányt összeírnak, amelyik nem fajtiszta. Dániel viszont nem akar súlyos ebadót fizetni átmenetileg nála lakó lánya kedvencéért, Hágenért. A kislány hiába tiltakozik, kidobja a kutyát. Míg Lili egyre kétségbeesettebben keresi az állatot, az egyre borzasztóbb helyekre sodródik. Egy kóbor falka tagja lesz, harci kutyává képezik ki, viadalokon fogadnak rá, majd a sintérek fogják el.

Amikor az egyre dühösebb négylábúnak sikerül kiszabadulnia a rács mögül, társai követik, és elözönlik Budapest utcáit. Aki valaha ártott nekik, meglakol.

De a régi gazdi nem adja fel. Ő szembe akar nézni egykori barátjával, még akkor is, ha az addigra félelmetes, pusztító fenevad lett.