A szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár földszinti előadótermében 2014. szeptember 4-én (csütörtökön) 16 órakor kiállítás nyílik Bognár István bélyeggyűjtő emlékére.

Az eseményt megnyitja Horváth Ferenc, a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége tiszteleti tagja, köszöntőt mond Horváth Vilmos, a Halmay Zoltán Olimpiai Hagyományőrző Egyesület elnöke. Az esemény rendezője továbbá a Joskar-Ola Bélyeggyűjtő Kör.

A tárlat megtekinthető szeptember 20-ig az intézmény nyitvatartási idejében.

Bognár Istvánról

Bognár István 1938. január 18-án született Szombathelyen. Az általános, ill. akkor még elemi iskola elvégzése után ipariskolában tanult, majd a Villamos Ipari Szövetkezetnél dolgozott.
A munka mellett a cipőgyár férfi kézilabdacsapatának tagja lett. Később, az aktív sportolást feladva, edzői tanfolyamot végzett és a női együttes mellett dolgozott.
1963-ban megnősült, 1967-ben fia született.
1964 és 1968 között - levelező tagozaton - elvégezte a Bláthy Ottó Erősáramú Ipari Technikumot, Budapesten.
Fiatal korától nagyon szerette a rejtvényeket. A rejtvényfejtő klub keretében rendszeresen járt versenyekre, sőt egyes újságoknak készített is keresztrejtvényeket.
1975-ben kezdett el bélyegeket gyűjteni fiával együtt, majd az Úttörőház bélyeggyűjtő szakkörének vezetője lett. Minden évben, a szakkör tagjaival részt vettek országos kiállításokon és vetélkedőkön, ahol szép eredményeket, sikereket értek el. 1986-ban munkájáért arany fokozatú MABÉOSZ jelvénnyel tüntették ki.
Több munkahelyen dolgozott (IKV, Szövterv, VASÉP, TÉK Kft.), ahol mindig lelkiismeretesen, becsületesen elvégezte a rá bízott feladatokat.
Munka mellett a Vas megyei Sporthivatalban is tevékenykedett. Később a Tanárképző Főiskola női kézilabdacsapatának volt az intézője.
Tagja volt a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek is.
Egyik alapítója és lelkes támogatója volt a Halmay Zoltán Olimpiai Hagyományőrző Egyesületnek. Sok örömöt, a régi szép emlékek felidézését, a sporttársakkal való találkozást, beszélgetést jelentett neki a civil szervezet.
Másik igazi hobbija a bélyegekkel való foglalkozás volt, azok rendszerezése, kiállítási anyagokká való összeállítása.
2013. június 8-án, életének 76. évében hunyt el.
Az általa elkészített tematikus anyagok egy része (elsősorban olimpiai és sporttal kapcsolatos bélyegek) tekinthetők meg a most bemutatásra kerülő tablókon.

Nekrológ a Halmay Zoltán Olimpiai Hagyományőrző Egyesület honlapjáról, 2013-ból

Meghalt Bognár István, egyesületünk alapító tagja
Ismét szomorú hírt kaptunk. Életének 76. évében hosszantartó, súlyos betegségben 2013. június 8-án este elhunyt Bognár István, alapító tagtársunk. Pista bácsi ős-halmaysnak számított, aki már végig izgulta az atlantai olimpiát megelőző vetélkedő sorozatot is. Elsők között lépett be egyesületünkbe, 1996-tól már nem csak a kézilabda és a bélyeggyűjtés, hanem az olimpiai hagyományőrzés területén is aktívan tevékenykedett. Több rendezvényt szerveztünk együtt, mindig megfontoltan intézkedett és precízen beszámolt a rábízott feladatokról. Személyében egy rendkívül szimpatikus, segítőkész, őszinte barátunkat veszítettük el. Emlékedet szívünkben megőrizzük.
Nyugodj békében, Isten veled, Pista bácsi!

Ismét elveszítettünk egy igaz barátot, aki hosszú éveken keresztül biztos pontot jelentett rendezvényeinken, aki csak az utóbbi egy évben, amikor már a betegséggel is meg kellett küzdenie, maradt távol tőlünk. Őt is a Szalézi-templomban - dr. Vargyas Csaba közelében - helyezték végső nyugalomra.
Bognár Istvánnal az ismeretségünk az „Irány Atlanta" elnevezésű vetélkedőig nyúlig vissza. Pista bácsi először versenyzőként, majd lelkes szurkolóként kapcsolódott be a küzdelmekbe. A sport megrögzött rajongója volt. Nem csak hőn szeretett sportága a kézilabda érdekelte, hanem a többi sportág is. Persze a nagy szerelem, a bélyeggyűjtés mellett. Számtalan klubnapon, közgyűlésen, kiállításon voltunk együtt. Komolyan lehetett rá számítani. Több rendezvényt szerveztünk közösen, mindig megfontoltan intézkedett és precízen beszámolt a rábízott feladatokról. A 70-es évek női kézilabda aranycsapata, a Sabaria Cipőgyár az ő ötlete nyomán vendégeskedett klubnapunkon. Szívügyének tekintette az est sikerét, és láss csodát: felejthetetlen lett.
Drága Pista Bácsi! Régi emlékek sora jut eszembe. Amikor Balogh Jóskával és Pali bácsival megvitattuk a mai ifjúság neveltetését, összehasonlítva a régmúlt letűntnek hitt módszereivel, vagy amikor elmesélted, hogy kézilabdakapus létedre beálltál a hét méteres kapuba és kivédted Pék András tizenegyesét, ami akkoriban egyenlő volt a lehetetlennel. Még mindig hallom szavaidat: "Laci, most nem tudok menni a rendezvényre, az unokámra vigyázok." Mert a család szent dolog volt számodra. Később mondtuk: "Pista bácsi, hozd magaddal az unokát is!" Majd ha egy kicsit nagyobb lesz - jött a válaszod. Sajnos a váratlan betegség közbeszólt, de biztos vagyok benne, hogy unokádat a sport szeretetével így is sikerült megfertőznöd!
Tudom, hogy a „Halmay családban", ahol jó barátok, régi sporttársak vettek körül, te is jól érezted magad, szívesen jöttél körünkbe. A jókedv hozzátartozott egyéniségedhez, veled nem volt nehéz megtalálni a közös hangot. Sikerült kivívnod mindannyiunk tiszteletét. Személyedben egy rendkívül rokonszenves, segítőkész, őszinte barátunkat veszítettük el. Emlékedet szívünkben tovább őrizzük.

Gál László