Kerüld a napfényt! - Magyar Dal Napja 2014
Képgaléria megtekintése2014.09.15. - 02:15 | Büki László 'Harlequin'
Pont úgy volt jó a dalnapi forgatókönyv, ahogy alakult. Kellett eső, kellett hűvös, kellett ez a lélektörő idő. Kellett ahhoz, hogy szétáradjon bennünk az a felismerés, ami leszámol azzal, hogy az "újkori" alternatív bandák nekünk játszanak. Nem, már egy ideje nem. De akkor ki szól a mi generációnkhoz? Kinek az üzenetébe kapaszkodhat? Vasárnap az Elefánt zenéje volt az, ami nem elsősorban fesztiválfílinget, hanem zenei élményt adott. "Mintha egy kottára penderült verseskötetet hallgattunk volna." Kifejtjük, miért. Fotóink az esős Koprive-beálláson, valamint az eső utáni Újvilág Utca, Karak, Soulution, 30Y és Elefánt koncerteken készültek.
Kezdjük a végéről: lehet bármilyen mostoha az idő, a Magyar Dal Napja megkerülhetetlen kulturális eseménnyé nőtte ki magát, s ez így is van rendjén. A holtidő nélküli, a helyi zenei sokszínűség bemutatását segítő kétszínpados programforgatás tökéletes megoldás, főként, hogy egy gasztrofesztivál standjai előtt "vonultatja" a közönséget oda-vissza a nagyszínpad és a Városháza előtti színpad között.
Bár a kereskedők elégedettségét nem tisztünk vizsgálni, mégis úgy gondoljuk, jól pörögtek a standok - ott, ahol szombaton délután elfogyott a libamájpástétom és tepertő, s csak koraestére érkezett meg az új "készlet", az azt jelenti, hogy a kereslet hatékonyabban találkozott a kínálattal, semmint arra számítottak, ergo... De a kereskedő sosem elégedett a forgalommal, még akkor sem, ha éppen kifogyott valamiből, s ez a "kifogyás" értékesítésből származott.
Ami a zenéket illeti: a hűvös estében az Elefánt "vérkeringőzése" hozta el az abszolút lélekmelegítés állapotát. Úgy éreztük, hihetetlen energia áramlik a színpadról, s árad szét bennünk is. Simán "rászenderültünk" egy-egy lelki menedéket jelentő harmóniára, szövegsorra, ráterítettünk egy plédet, fej alá a kispárnát, s e szemhunyásnyi idő alatt láttunk magunk előtt egy dalokból szőtt filmet leperegni. Önmagunkról.
Emellett a zenészektől megkaptuk a teljes zenei át- és beleélés élményét. Szendrői Csaba és Németh Szabolcs olyannyira mozgott más dimenzióban, hogy hallgatóként már-már "földhözragadtnak" éreztük magunkat. Az eddig hallott (szombathelyi) Elefánt-koncertek közül nekünk ez volt a leginkább szuggesztív, beszippantó, "bordahajtogató"!
"A kezed tedd szét, hogy érezd,
milyen, ha a madár
oly magasan, hogy a csőrébe
férjen be a táj..."
Ismerős az az érzés, amikor azt érzed: elég, ennél jobb nem jöhet, vagy egyszerűen csak nem akarod felülírni mással, ami szintén jó? Őrizni, hazavinni akarod, s nem helyébe léptetni bármi mást? Így voltunk az Elefánt nyújtotta élménnyel. Hazavittük - ezért nincs PASO -, végigmerengtük az utat, s kicsit sem bántuk, hogy ezzel az élménydózissal hagytuk magunk mögött az idei dalnapot.
Előtte azért jócskán beleszagoltunk a 30Y "teltteres" koncertjébe - pontosabban elejétől a végéig kitartottunk Beck Zoli és csapatának műsora mellett. Egyrészt, mert tiszteljük annyira őket, hogy örökös kíváncsiságunk ne lohadjon irántuk, másrészt, hogy igazoljunk valamit abból, ami eddig csak feszengett bennünk. Nosztalgiázás és kijózanodás: talán ez a két szó jellemezte legjobban az "ipszihez" szőtt érzéseinket. Nosztalgiázás, mert respekt a "világ lepedőjére" pottyantott gondolatokért, és kijózanodás, mert ezek az új dalok már nem nekünk, nem rólunk szólnak. De lehet, nem is a szövegüket, hanem az általuk keltett érzést nem tudtuk jól dekódolni. Nem éreztük "generációközelinek" a zenekart - fesztivál-elsősorosnak annál inkább. Nincs ezzel semmi baj, olyan ez, mint egy szép szerelem, amiből megmarad az, ami épít(ett), s már nem érint meg, ami a végét elhozta.
Egy monstre rendezvényen valahogy mindig szimpatikusabbak a kisebb színpad zenei csemegéi. Így voltunk a helyi Soulution fellépésével is. Egyrészt rég hallottuk őket, másrészt egy kis (lélek)mozgás amúgy is ránk fért. Ezt pedig bőségesen megadta a banda! Félgőzzel sosem láttuk pöfögni a zenekart, mindig full izzás volt a színpadon Fariék körül - most is! Vasárnap délután ha csak a "félgőzt" vette volna át a közönség, akkor is aktívabb mozgásra kényszerült volna. Így maradt a mosoly az arcokon, taps a tenyereken, napfény a szívekben. Pedig ha tánc is lett volna a lábakban, az maga lett volna a tökély!
A délutáni eső rendesen átrendezte motivációs erővonalainkat. Kollégáé volt az open, egészen a Karakig, amiből lett egy Koprive-beállás a szakadó esőben, gasztrosátor alá bújt közönséggel, hazamenetel, majd újratervezés a kijutásra, és az Újvilág Utca, valamint a Karak zenekar "vizuális becserkészése".
Summázatként: szerintünk teljesen jó irány a dalnapot egybekötni gasztrofesztivállal, tökéletes a kétszínpados forgatás, gördülékenyen, takkra kezdődtek a koncertek. Köszönet a szervezőknek, ennél már csak akkor sikerült volna jobban, ha prosperálnak az időjárás felett is...
A háromnapos esemény további képes beszámolói:
Főtéri szvingattak - IX. Szombathelyi Big Band Fesztivál
2014.09.14. - 05:30 | Büki László 'Harlequin'
Volt, aki nézte a Weather Report-ot, volt, aki játszotta - szeptember 13-án kilencedszer volt hangos Szombathely főtere big band és szving zenétől. A fesztivált szervező 19 éves Isis Big Band meghívását négy zenekar fogadta el, s mind a big band és swing zenét, mind a populárisabb zenét kedvelő közönség talált kedvére való szórakozást a Fő téren.
Márió sem tudta elővarázsolni a napot - Vasi Ga-Liba Gasztrofesztivál a főtéren
2014.09.13. - 01:20 | Büki László 'Harlequin' - Fotók: Dart, BLH
"Csak" az időjárás okozott galibát az első ízben megrendezett Vasi Ga-Liba Gasztrofesztiválon. Az koraesti órákra megtelt a gasztrosátor, libasült és hurkaillat elegyedett a légtérben cigifüsttel, miközben szólt az Árva fiú. Kis szombathelyi eklektika.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
Az Elefánt életérzéssel teljesen egyetértek.
noPara