Negyedórával a 17 órás kezdés előtt csak ketten ácsorogtunk az AGORA-Szalonban, becsekkolva az elektronikus médiáról folytatandó kerekasztal beszélgetésre. Rendszeres koncertlátogatóként nem ismeretlen számunkra ez az érdektelenség, ezért nem is vártuk, hogy majd az "utcáról beeső civilek" meg fogják tölteni a termet. A portálok holdudvarához tartozó kollégákon és szimpatizánsokon kívül cirka 3-5 fő jött be a délutáni verőfényről a szobahűvösre. Azt sem vártuk, hogy világmegváltó bejelentésekkel teletömött nadrágzsebünk űrtartalmi korlátok miatt, varrás mentén repedni fog majd. Pedig tű volt nálunk. Azon ültünk.

A beszélgetés moderátora, Kaszap Sára, az Agora művelődésszervezője érkezett harmadikként, és udvariasan utalt rá, hogy egyedül a vaskarika.hu hozta főoldalon az esemény beharangozóját. Leplezetlen örömünkben meg is céloztuk a közeli kávézót egy üdítő erejéig, belső hevületünket hűtendő. A teraszon eltöltött tíz percbe belefért pár intés az ismerősöknek, és két 160 karakteres szöveges üzenet - beszéd formájában. Aztán a belső „üzemi hőmérséklet" elérése után visszamentünk a Szalonba, ahol rövidesen kezdetét vette az online versus print polémia.

„Anyád neve, apád neve, statisztika, tetovált kutyák...."

Tőlünk balra uszkve 18500 látogató próbált ellensúlyozni 54000 eladott példányszámot, azaz Józing Antal (alon.hu), Roznár Gyöngyi (nyugat.hu) és Török Tibor (vasnepe.hu) főszerkesztők voltak az ellensúly Halmágyi Józseffel, a Vas Népe print változatának főszerkesztőjével „szemben". Talán mindenki előtt ismert, hogy hírolvasási szokásaink olyannyira megváltoztak, hogy amíg az interneten „elfogyasztott" információmennyiség brutális mértékben megugrott, - növelve ezáltal a vezető hírportálok nézettségi mutatóit és hirdetési bevételeit -, addig a nyomtatott sajtó példányszámai jelentős mértékben visszaestek (hirdetési tarifáik viszont az egekben...). Hogy egy kis statisztikával is alátámasszuk ezt: a leglátogatottabb honi hírportál az origo.hu, a maga 950000 látogatójával, míg a legkapósabb sajtóorgánum a Blikk (aminek kevés előfizetője, de annál több közvetlen, standról értékesítése van), kb. 220000 eladott példányszámmal. A klasszikus napilapok közül a Népszabadság hozzávetőleg 100000 körül mozog, míg a megyei napilapok közül a Kisalföld a piacvezető, 80000-es értékesítéssel. Ebben a „számháborúban" a VN print 54000 eladott példányszáma „látogatókra" lebontva közel 130000-150000 olvasót jelent (háztartásonként 2,5 - 3-mal számolva). Hogy viszonyításunk legyen, ma az ismert online médiumok közül a hirkereso.hu vagy a Nők Lapja online változata (nlcafe.hu) bír hasonló nagyságrenddel. Az összevetés kapcsán maradjunk a szomszéd megyénél, a kisalfold.hu napi látogatottsága, az egyedi látogatók tekintetében 34000, ugyanez ma a vasnépe.hu esetében 6000 fő.

„Mi az, hogy mindenki egyenlő, hiányoljuk a helyzet urát!"

A fenti számadatokból is látható, hogy helyi viszonylatban egyelőre nem fenyegeti veszély a nyomtatott sajtó pozícióját, viszont a „levegőben benne van", hogy ez az arány éveken belül megfordulhat, és a VN-nél az online lesz a vezető médium, míg a print egyfajta prémium kiadványként jelenne meg - kvázi mellékleteként - a sajtópiacon. Csak sejtjük, hogy azzal a tartalmi összetétellel, ami az online számára „érdektelen". És ettől a gondolattól már csak egy tyúklépés a kultúra, ami ugyanúgy a napi hírfolyam része. Olvasottságát tekintve nyugodtan kijelenthető: elenyésző része. Torokszorító? Az. A vezető online médiumok pedig nagy ívben tesznek rá, hogy mi történik itt „az kultúrában vala". Nem kattintás-érzékeny tartalom. Esetleg a halk vibritől vinnyogó főiskolások és néhány árokba gurult honpolgárfej közt „mínuszosba'" megfér...

De ne ragadtassuk el magunkat, hiszen nem a rétegigényt kell egy jól működő médiumnak alapvetően kielégítenie, hanem a „mainstream" tartalomra kell koncentrálnia. Nem kell nagy megfejtés hozzá: bulvár, közúti sokkoló, erotika és mély szippantás (sic!) a politika által kisütött pecsenye illatából. Vizionalizáljunk is röptében egy halmozottan kattintás-érzékeny hírt:

Szénné égett szolgálati autójában a vibrátorában kokaint rejtegető országgyűlési képviselő. Nő.

A társadalom-pszichológusoknak lesz dolga bőven az elkövetkező évtizedben, hogy analizálják, mitől lett „internet-zombi" a fiatal generáció, hogyan satnyul, egyszerűsödik a nyelv, s mennyi ideig tart a folyamat kifutása. Nyilván nemcsak negatív üzenete van megváltozott olvasási szokásainknak, hiszen számos értékes tartalom is pillanatok alatt fellelhető a neten, mégis torokszorító - hogy újfent Kaszap Sára szavaival éljünk, amit a „kultúra központjában" egy rögtönzött fohász nyomatékosításaként intézett a tőlünk balra ülő online médiumok képviselői felé - hogy nem kap elég teret a kulturális tartalom a fenti médiumok napi hírfolyamában.

„Igyekezz, talán te lehetsz, gyorsabban tanulj..."

Bizony, hogy nem kap, mert nem instant tartalom. Időigényes, és a ráfordított idő köszönő viszonyban sincs a hír olvasottsági intenzitásával. Egy kulturális esemény átlag 2 óra, egy 4-5 fellépős koncertest pedig a duplája. Ha egyazon személy a recenziót író és a fotós, akkor alaphangon 6-8 órája megy el az esemény minőségben történő publikálásával...

Ez a tevékenység hosszútávon (de már rövidtávon is) jelentős költségeket generál, ezért hatalmas jelentősége van annak, hogy milyen támogatókat és hirdetőket tud egy médium maga mellett. A hirdetők számára egyetlen tényező fontos: az oldal látogatottsága. Ahogy a beszélgetésből megtudtuk, a tőkeerős hirdetők reklámjai ügynökségeken keresztül jutnak el a médiumok hirdetési felületeire, ennek azonban ára van: jelentős hányadot kas(s)zál az ügynökség egy ilyen tranzakción. Ugyanakkor 50-100 ezer látogató alatt szinte szóba sem állnak a médiummal. A helyi, megyei hirdetők viszont jóval nyomottabb áron, olykor már-már - a médiumra nézve - megalázó alku eredményeként virítanak a portál egy eldugott szegletében...

Talán feltűnt a kedves olvasónak, hogy a beszélgetésben résztvevők felsorolásánál kimaradt a vaskarika.hu, annak főszerkesztője, és látogatottsága. Jelen sorok írója is ott volt - a jobb oldalon. A kultúráén. Igaz, „botrányosan" lassan jutott el hozzá a szó, ami lehet egyfajta szimbóluma, üzenete is a délutánnak: kit érdekel ma egy „nemtényező", civil szemléletmódú, önerejéből ténykedő portál, amely hirdetők, támogatók nélkül, minőségi plecsnivel a címlapján rohangál egyik helyről a másikra, hogy hírt adjon saját minőségi elvárásainak szintjén egy eseményről? És közel sem azért, hogy „önmegvalósítsa" magát... Az a médium, amelyik pl. szabadidejében a Weöres Sándor Színház előadásainak jelentős részén ott van, nem önmegvalósításból teszi ezt. Hogy miből, azt felesleges is magyarázni, túl patetikus lenne, és nem is biztos, hogy utat találna a pénzverdeillattal telített média levegőjében. Viszont csípi a szemet, és ez tisztán látszik!

„Van-e élet a Földön, a rock and rollon túl?"

Hát - képletesen - erre nem tudtunk választ adni. Természetesen a fenti Európa Kiadó idézetek a sajtóbeszélgetésre átforgatva élednek fel, nyernek értelmet. Személy szerint úgy látjuk, hogy az online vs. print polémia jelenleg - helyi, megyei szinten értelmezve - az informatikából kiragadott papírmentes iroda utópiája, ergo nincs élet a r'n'r-on túl.

„A páncél olyan öltözék, amit azok viselnek, akiknek a szabója kovács." (Ambrose Bierce)