Akik bátrak mertek lenni - 1956-ra emlékeztek Bükön és Körmenden

Képgaléria megtekintése2014.10.23. - 16:20 | vaskarika.hu - Fotók: Büki László, Jene Sándor

Akik bátrak mertek lenni - 1956-ra emlékeztek Bükön és Körmenden

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 58. évfordulójára emlékezik ma Magyarország. Október 23-án délelőtt Bükön és Körmenden is ünnepi műsorral emlékeztek meg az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseiről.

HIRDETÉS
Bük - Trokán Péter ünnepi beszéde a hősi emlékműnél, a Weöres Sándor Színház műsora a színházteremben

Bükön délelőtt 10 órakor kezdődött az ünnepi műsor a Templom parki hősi emlékműnél, ahol Trokán Péter, a Weöres Sándor Színház művésze, Jászai Mari-díjas színművész mondott személyes hangvételű beszédet. Elmondta, ez az első alkalom, hogy 1956 kapcsán beszédet mond, melyet édesapja által elmondott történetekből idézett fel. Nem lehet egy nemzetet hazugságban tartani - ez volt a konklúziója az emelkedett hangvételű beszédnek, mely után a város vezetői, intézményei és civil szervezetei megkoszorúzták a hősi emlékművet.

Ezt követően a Weöres Sándor Színház művészei elevenítették fel 1956 történéseit a művelődési ház színháztermében. A műsorban közreműködött Szabó Tibor András, Jászai Mari-díjas színművész, Szabó Róbert Endre színész, Kovács Zsu színész.

Körmend - nemzeti színekbe borult a szabadságharcosok kopjafája 

Október 23-án az 1956-os forradalom és szabadságharc 58. évfordulója alkalmából városi ünnepséget tartottak Körmenden, a Szabadságharcosok kopjafájánál. Ünnepi beszédet mondott Bebes István polgármester, majd a Rázsó Imre Szakközépiskola és Szakiskola fiataljainak ünnepi verses, zenés műsorát láthattuk. A Városi Fúvószenekar kísérte a koszorúzást, amelynek keretében városi szervezetek, egyesületek, és a Batthyány Lovasbandérium is megemlékezett az októberi hősökről.

Az 1956-os forradalom Magyarország népének a sztálinista diktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt.

A budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be Csepelen, november 11-én.

Az október 23-i budapesti tömegtüntetés a kommunista pártvezetés ellenséges reakciója és a fegyvertelen tömegre leadott véres sortűz következtében még aznap éjjel fegyveres felkeléssé nőtt. Ez a kormány bukásához, a szovjet csapatok visszavonulásához, majd a többpártrendszer visszaállításához, és az ország demokratikus átalakulásának megkezdéséhez vezetett. November első napjaiban az új kormány megkezdte a tárgyalásokat a Szovjetunióval a szovjet csapatok teljes kivonásáról, a Varsói Szerződésből való kilépésről, és az ország semlegességéről. A szovjet politikai vezetés azonban a kezdeti hajlandóság után meggondolta magát, és miután a nyugati nagyhatalmak biztosították arról, hogy nem nyújtanak a magyar kormánynak segítséget, november 4-én a szovjet csapatok hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen. Az aránytalan túlerővel szemben egyedül maradt ország több napon át folytatott hősi szabadságharca így végül elbukott.

A harcokban a titkosítás alól 1993-ban feloldott statisztikai adatok szerint 2652 magyar és 720 szovjet állampolgár esett el. A forradalom következményeként kb. negyedmillió magyar hagyta el az országot, nyugatra menekülve.
1957. januártól a forradalom résztvevőit tömegesen börtönözték be, majd sokukat kivégezték. A brutális megtorlást és a magyar nép elnyomását az ENSZ és a világ közvéleménye egyaránt elítélte. A forradalom leverését követő évtizedekben Magyarországon tilos volt erről az időszakról beszélni, ellenforradalomnak bélyegezték. 1989. október 23. óta ez a jeles nap kettős nemzeti ünnep Magyarországon: az 1956-os forradalom kitörésének és az 1989-es Magyar Köztársaság kikiáltásának napja.

Márai Sándor: Mennyből az angyal

Mennyből az angyal - menj sietve
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett -
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.

És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta -
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta -
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta:
,,Elég volt."

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
- A költő, a szamár, s a pásztor -
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, -
mennyből az angyal.

New York, 1956.

 

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás