A show bevallottan visszafogott volt az ünnepnap miatt (még Tóth Gabi dekoltázsát se láttuk), amivel nem is lenne gond, de egy-két üdítő pillanattól eltekintve a szórakoztató műsorok kasztrált változatát láthattuk-hallhattuk. Az eleje egész viccesre sikeredett, mindent szeretek, ami Istenes Bencét figurázza ki, de ennyiben ki is merült az ötlettár. Már a múlt héten is feltűnt, de azt hittem egyedi alkalom: minden versenyző előtt-mögött-alatt különböző szabadkőműves- és egyéb szimbólumok pörögnek-forognak-mozognak az egész este során. Ennek vajon mi lehet az oka? Az összeesküvés-elméletek hívőitől várjuk a megoldásokat a szerkesztőségbe.

A mai este tematikája: „The show must go on".

Mindenki nyugodtan elegáns, sehol egy szín, még Tóth Gabi szoknyája is térd alá ér, ez egyébként nagyon jól áll neki. A sok cécó és blabla után végre belecsapunk a lecsóba - a visszafogott, sótlan lecsóba -, és végre elkezdődik a lényeg. Az ünnephez igazodva már nem élő szerzők/előadók dalait hallhatjuk az este folyamán.

Nagy Ricsi az AC/DC T.N.T.-jét gyalázza, szegény Bon Scott forog a sírjában, de az igazat megvallva ha megpróbálunk egy kicsit elvonatkoztatni ettől, azért ez nem olyan rossz produkció ám. Tudatos, komoly felkészülés eredménye, és bár nekem hiányzik belőle az a bizonyos plusz, azt azért nem lehet mondani, hogy Ricsi nem próbált meg mindent, hogy jó legyen. Ez azonban egy dögös nóta, kellett volna bele az a fűszer, az az érzékiség, ami itt nem volt. A múlt heti dal jobban tetszett.

Horányi Julira, akinek nagyon érdekes az ének- és beszédhangja közti markáns különbség, egészen szörnyű ruhát adtak. Bár megszoktuk, hogy ő extravagáns, meg hogy az ízlések különböznek, azért ez akkor is gáz. Juli ma olyan dalt választott (a Republictól), ami éneklésben nem különösebben kihívás, kicsit talán a biztonságra ment. Amit azonban a dallal el lehetett mondani, azt elmondta, se többet, se kevesebbet. Eddig még elégedett is lennék, de az utána következő mondata („Ezzel a dallal gyújtottam gyertyát azokért, akik már nincsenek köztünk") egészen tönkretette azt a kis hatást is, amit elért nálam.

Andelic Jonathan Whitney Houston My love is your love című dalát dolgozta fel, érdekes formában. Whitney annak idején rengeteg gospelt énekelt, a téma, mint tudjuk, Jonathanhoz is igencsak közel áll, a dalválasztás tehát okos volt, viszont a hangfekvést nagyon nem sikerült eltalálni. A mély hangok nem hallatszanak, a magasak meg nehézkesek, az egész valahogy kényelmetlennek tűnik az énekes számára is. Nem elég csak a végén tündökölni, ha két percet már végigunatkoztunk. Ha a dal amplitúdója túl széles, tessék másikat választani. Kár érte, pedig a kisugárzás jó, a hang is jó, csak aztán mégse...

Jakab-Péter Izabella megmutatja, hogy nem telhet el év Jimmy-dal nélkül. A kezdésnél némi probléma érződött, de szerencsére később magára talál. Bizony, a nagy hangterjedelem itt is visszaüt, a mély hangok nem muzsikálnak olyan szépen, mint a magasak. Nyugodtan feljebb lehetett volna transzponálni fél hanggal, még talán egy egésszel is, hiszen lett volna még a magas fekvésben kakaó. A külső kivételesen tízpontos (pedig ma este nem remekelnek a stylistok), a dal viszont sajnos bizonytalan. Izabella túlságosan az éneklésre fókuszál, ez érthető is, de közben a sok bába közt elvész a gyerek - a dal lényege, az érzelmek, a mondanivaló.

Benji Charlie Chaplin Smile című dalát mutatja be (amit anno Nat King Cole énekelt). A dal illik hozzá, a hangjához, egyéniségéhez (végre!), de a tánclépések a mosoly, a lazaság mind olyan, amin még sokat kell dolgozni, mert ugyan kidolgozott, de nem valódi. Kedves, aranyos dal, nem is rossz az előadás, csak éppen egészen unalmas, ahogy ez az egész este is... Hehh.

A Tha Shudras Ray Charles-utánérzése sem tud sajnos kirobbantani az álmos közönyből. Az énekes haja szerintem marha jó lett, de a hangja most bizony sok kívánnivalót hagy maga után. A zene jó, a kiállás is ott volt, visszatért az energia is valamelyest, de az éneklés nem tetszett. Az a baj, hogy ha így haladunk, ők is beállhatnak a tipikus X-Faktor sorba, ahol már jó sok uniformizálódott, egyenstílusú énekes várja őket. Drukkolunk, hogy ne így történjen!

Borbély Ricsi fellépésénél technikai malőr adódik, ezért kapunk egy adag sms-könyörgést meg reklámot, meg Istenes Bencéből annyit, amennyinek már negyede is sok lenne. Nagy nehezen azért sikerül elkezdeni, és a Szenes Iván által írt nóta, amit Máté Péter stílusában énekel, igazán jól áll neki mind hangban, mind külsőben. Végre nem mozogja túl, nem mutogat, nem ugrál, nem üvölt, csak ott áll, és énekel - erre vártunk! Kicsit talán kapkodósra, szaggatottra sikerül, ami levon az értékéből, de végre sikerül érzéseket közvetítenie. Nem kell mindent széténekelni, ez így volt jó.

Kállai-Kiss Zsófi esetében is megkérdezném a stylistokat, hogy tényleg ezt a ruhát kellett Zsófira ráhúzni? Szűk is, rövid is, a magasabb hangoknál szinte kilátszik a bugyija.  Michael Jackson nélkül nem is jöhet létre egy ehhez hasonló műsor. Az Earth song nem kifejezetten nagyívű dal, bár MJ annak idején két hangból is képes volt zseniális slágert készíteni. Jelen esetben azonban a dalt még az amúgy kiváló kórus sem menti meg. Zsófi helyenként elcsúszik, az eleje túl mély, a többi túl magas, és pont ott válik vékonnyá és irritálóvá a hangja, ahol a legzsírosabban kéne énekelnie. A vége egyszerűen levágódott, nem jó. Kár. Ez Zsófi eddigi leggyengébb előadása.

A Máté Péter-dal most jó kezekbe került, a Spoon tagjai végre önmagukat adják, még a ruhájuk is eltér helyenként. Jópofa produkció, jó dalválasztás, egy-két elcsúszott hangot leszámítva nincs vele gond, a hangszerelés pedig külön jó pontot érdemel. Alföldivel is egyetértek azonban: nem kell mindent ilyen szépen énekelni.

Egész héten arról olvastunk, hogy Szabó Ricsi mennyire beteg, és ha nem állhat színpadra, automatikusan kiesik. Nem tudni, mennyire volt valóságtartalma a cikkeknek, mindenesetre Ricsi itt van, énekel, mégpedig jól. A hozzá leginkább illő Wonderful world egészen kellemesen szól tőle. Nem énekli szét, pont ott nyit, ahol kell, kedves, egyszerű. Tetszik. Ha volt is hamis hang, senkit nem érdekelt.

Tóth Andi dalválasztása telibe talált, a Show must go on jól áll neki, jól is néz ki az önmagához közelebbi ruhákban (főleg a magas sarkú cipő nem hiányzik). A kíséretét az elnyűhetetlen Szabó Ádám biztosítja, nem is rosszul, bár a harmonika kissé stílusidegen nekem. Andinál pár hamis hang ugyan becsúszik az elején, de szerencsére magára talál, és erőteljes, jó produkciót nyújt a maga egyszerű módján. Talán ez rázott föl ma este először.

Az extra produkciók kicsit kiverik a biztosítékot nálam. Elsőként ByeAlex jelenik meg hátrafordított bézbólsapiban, cicanadrágban, túlméretezett farmeringben, most a Kedvesem helyett a Rózsám van műsoron. Hát jól van... A versenyzők közös playbackjébe a mentorok is beszállnak, nekem ez az egész egy nagy vicc. Nem értem, miért nem lehet itt is azt a megoldást választani, amit A Dal-ban láttunk, hogy tudniillik előre rögzítik a produkciót mind képben, mind hangban, így az éneklés élő marad, és az egészet felvételről játsszák be a műsor közepén. Ha hiba csúszna bele, meg lehet ismételni, és kész, de legalább nem ez a vacak és képmutató playback szarság megy, ami itt mindig felháborít. Utálom a playbacket. No persze a hibák is sokkal jobban kibuknak így, pl. amikor Borbély Ricsi a totálkép kellős közepén elfelejti elkezdeni a sort, de a hangja mégis szól... ehh...

A mai két párbajozó érthetetlen módon Horányi Juli, és Kállai-Kiss Zsófi. A feszkó lényege az, hogy mindkettejüknek Little G a mentoruk, így tehát neki is döntenie kell kettejük között.

Zsófi párbajdala a ma már megidézett Queen megcsúfolása. Szerintem ő itt fel is adta a küzdelmet. Erőtlen, hamis,  bizonytalan, a magas regisztereknél fülsértő torokhangon nyekergő, kiabálós, melós éneklést látunk-hallunk. Nem kell ennyire erőltetni, te jó ég! Vége meg mintha nem is lenne a nótának, egyszer csak megáll az egész. Furcsa.

Juli egyértelműen, már az első hangoktól kezdve jobb. Katona Klári dala jól szólal meg az ő hangján is, és amit egész adás során hiányoltam, az itt mutatkozott meg végre: szívhez szóló, erőteljes, jó teljesítmény volt az izgalom számlájára írható egy-két csúszkáló hangtól eltekintve.

Little G-t rögtön döntéshelyzetbe hozzák, kínosan hímez-hámoz, bár úgy tűnik, őszintén mélyen érinti a dolog. Az összes mentor között ő az egyetlen, aki valódi érzelmeket és véleményeket képes felmutatni, így elhisszük neki, hogy tényleg nehéz a döntése. Szerencsére ő is és a többi mentor is belátja, hogy Kállai-Kiss Zsófi gyengébb Horányi Julinál, így ma Zsófi számára ért véget a verseny.

Remélem, a következő adás alatt már nem kell küzdenem az ébren maradásért, és látunk végre valami izgalmasat is, valami olyat, ami nem mesterségesen gerjesztett dráma. Addig is tartsatok ki, és nézzétek a Virtuózokat!

Előző rész:

Fenékbe billentett álmok - X-Faktor 2014 - 2. élő show

2014.10.26. - 15:00 | Orsó - Fotók: rtl.hu/rtlklub/xfaktor

Ritkán fordul elő, hogy egy adásról szinte csak jót mondjak, de őszintén szólva ma nem igazán tudtam belekötni semmibe. Mindenki csinos volt, nagyjából jó ízléssel öltöztetve, jól is énekeltek, a mentorok is normálisan viselkedtek. Mi történhetett?