Kedves kritikustársammal ellentétben (Sixx - comment:com) én nem szüntetném meg az adások elején az Istenes Bencét kifigurázó kisfilmeket. Viccesek, meg aranyosak, és én mindent szeretek, ami Bencét nevetségessé teszi - ezért inkább meghagynám a kisfilmeket, és őt magát venném ki az adásból, úgy egyáltalán. Mert ugyan biztos helyes egy bizonyos korosztálynak és nő- (meg férfi)típusnak, de egyrészt ilyennel még nem találkoztam, másrészt meg az is csak addig ér, amíg meg nem szólal élő adásban. Hát ennyit Bencusról.

A mai öltözékekről: Alföldi motorosfiúnak néz ki, Little G a szokásos átlagosan, Tóth Gabira a nagyon szexis „kis feketét" adták, ráadásul még Istenes is normális embernek látszik a mai szettjében, Szikora szerelése viszont egyértelműen viszi a pálmát. Zseniális színek, elképesztő minták és anyagok. Ha a fellépők is ilyen ruhákban lesznek, akkor már nem lehet rossz a dolog. Egyet azonban vitassunk még meg itt rögtön az elején: az egész internet Tóth Gabi dekoltázsával van elfoglalva. Hadd kérdezzem meg: mégis, miben kéne lennie, egy zsákvászonból készült nyakig gombolt ingben? Legyünk már 21. századiak egy kicsit. Önálló, dekoratív, szingli huszonéves csaj, szépen megkoreografált mellekkel, ne nézzük már, ha nem tetszik... Mégis mikor vegyen fel ilyen ruhákat, 75 évesen, mint Medveczky Ilona? Vagy három gyerek után...? Na ugye!

A szokásos elképesztő mennyiségű felesleget átugrom, nézzük a lényeget: a mai tematika az őrült buli, meg a partyarcok - egy gond van ezzel, hogy a műsorvezető megállás nélkül harsogja az egész adás alatt, hogy „úristen, mekkora party", meg hogy „mindenki megőrült", és hogy „hatalmas bulihangulat van". Namost ebből következően az egész átment egy amolyan partyparódiába, meg óvodás zsúrhangulatba, ahol ugye megmondják, hogy hogy kell érezned magad.

Tóth Andi nyitja a mai versenyt az En Vogue örök érvényű Free Your Mind-jával, ami az ő esetében hangilag eddig talán a legjobb választás. Andi valósággal lubickol a dalban, bulis, jó, igazi, vérbő, színes, egyszóval nagyon tetszik. Annak (valahol mégiscsak valami pedagógusféleség lévén) szívből örülök, hogy a seggrészegség eddig elkerülte a kislányt, de azt kicsit gáznak tartom, ahogy Bence egy egész ország előtt, élő adásban rástartol a lányra... Hahó, Bence, 18 év alatt büntetik...! (Ha már a dekoltázsokról esett szó, vessünk egy pillantást az eredeti, 1992-es klipre:

Szabó Ricsi egy meglehetősen furcsa koreográfiával rukkol elő, mi ez a szaladgálás meg ez a Terminátor-nézés? (Mondjuk a felvezetőben eleve egy szalonnával szakított, ami nem vicces, de legalább gáz.) A dal pedig amúgy jól kezdődik, de furcsa módon nekem pont a beindulós résztől kezd leülepedni. Vannak benne csúszkálások is, sajnos, meg hát valahogy olyan „nem igazi". Érdekes, mert a líraibb (és nehezebb) dalok sokkal jobban állnak és mennek Ricsinek.

A Spoon egy egészen kaotikus, kissé őrült, de egészen szórakoztató előadást visz színpadra, sőt, valójában ez tökjó! Végre egy kis mély hangon éneklés! Jó ez a kis szemtelenség, meg persze a humor is elengedhetetlen az összképhez. A színpadkép, a szereplők, a táncosok, a vendégzenész, mindenki nagyon jó volt most. Más kérdés, persze, hogy szerintem aránytalanul az énekesen van a hangsúly ebben a csapatban, ellentétben mondjuk a Tha Shudras zenészeivel, itt igazából nem nagyon hallani, hogy csinálnak-e valamit, de a mai élményen nem rontott ez a tény.

A George Michael-féle Faith nem kifejezetten a legjobb választás Benji számára, de alapvetően talán nem a dallal van probléma. Jó a változatosság, jó, hogy most tánckarral szerepel a fiatal fiú, de nem kellett volna ennyire rámenős koreográfiát készíteni erre az egyébként egyszerű dalra. A táncot még szoknia kell, helyenként akadtak csúszkálások is, de alapvetően egész aranyos volt.

Jakab-Péter Izabella a ma este eddigi legjobbja. A rafinált piros ruhában, mezítláb, az erőteljes, szép, élvezhető, hihető éneklésével bármelyik Eurovíziós döntőbe oda tudnám képzelni, de nem csak ezek miatt tetszik ez a mai éneklése. Szikora Robi persze azonnal lerombolja egy hülye viccel az élményt, de nem baj, mert ez most nagyon ott volt.

A Tha Shudrasról kiderül, hogy mekkora nagy Backstreet Boys-fanok, ami nem baj, mert az Everybody-t mi is szerettük annak idején. Jó is lenne ez, a zene rendben is van nagyjából, mint mindig, de (szintén mint mindig) az éneket most már kifejezetten gyenge pontnak találom. Hiányolom az erőt, pedig kedvelem ezeket a sajátos humorú, tehetséges srácokat. Várnék valami extrát, valami plusz energiát, mozgást, nem csak a bottal mutogatást, és egy helyben állást. Ja, és a mikrofont is meg kéne tanulni rendesen fogni, mert így kifejezetten zavaró (plusz playback hatást kelt).

Andelic Jonathan hangosan énekel, ezért az LGT dalával kér arra, hogy szóljunk rá. Én mégse akarom elhallgattatni, mert ugyan talán nem ez a legjobb előadása, de talán először nagyon laza, fesztelen, vidám, bolondos és kedves. Jó ez a kis dal neki ma este, jó a mozgása is, humorosra veszi a figurát, szóval az egész olyan szívderítő, mint amilyennek az ember Jonathant gondolja úgy általában. Kár azért az utolsó hangért.

Egyre bizonyosabbá válik előttem, hogy a szerkesztők (vagy valakik) Nagy Richárdot szánják minimum a végső döntőbe, ha nem tovább. Szó se róla, Ricsi sokkal többet mutatott az élő adásokban, mint amit én gondoltam, hogy tud, de azért mégis... A Gangnam Style eleve furcsa, bár tény, hogy ebben a feldolgozásban ezerszer jobb az eredetinél. Külön plusz pontot érdemel, hogy a táncot nem mutatták be különösebben. Egész viccesre és bulisra sikeredett ez az előadás is, meg Ricsi is egész felszabadultnak tűnt. Affene.

Lady Gaga dala egész jó választás lenne Horányi Julinak, ha csak egy sorával is tudna egy másodpercre azonosulni. A ruhája és haja remek, merész miniszoknya, furcsa, rózsaszín zakó, teljesen az eredeti énekesnő stílusa (a sminket meg inkább hagyjuk, kislánykorom élénkrózsaszín Barbie-rúzsai sejlenek fel előttem, a gigahipermega méretű extra műszempilla meg minden határon túlmegy), de sajnos a szereplése gyenge, pedig ez a dal azért nem túl nehéz. Érdekes módon a sima, egyszerű középmély hangokkal van probléma, a nehéz, magas fekvésű kitartott hangok bezzeg csont nélkül működnek.

Az i-re a pontot ma este Borbély Ricsi teszi fel, Prince Kiss című dalá(nak Tom Jones-féle verziójából készített átiratá)val, és nyilván nem véletlenül hagyták a végére. Végre egy olyan dal, amiben ki tudja használni az adottságait és az egyéniségét, mert hiszen ide aztán kell a magabiztosság! Az ország minden nőnemű nézője 13-97 éves kor között egyértelműen a hatása alá kellett hogy kerüljön, és még csak nem is kell szégyellnünk. Tény, hogy egyetértek G-vel, mert azért itt most túl sok éneklés nem volt, másfelől ez legalább igazán izgalmas produkció volt.

Érdekes egyébként, hogy ma még a versenyzők kisfilmjei is kifejezetten viccesek érdemes volt az RTL-nek humorosra venni a figurát, nem kell mindig az ömlengés, a dráma, az álságos lelkizgetés meg a műkönnyek. Nem tudok rosszat mondani az úgynevezett „extra" fellépőről sem, 1. mert nem ismerem, 2. mert nem tudok jót se mondani, 3. mert ez is nyilván része a „vicces adás" koncepciónak - másrészt mivel magyaráznánk ezt a zenekart (Kelemen kabátban)? Nem tudom, kik ezek, de végre nincs túlbonyolítva, ráadásul konzervfellépés, így időnként egész élőnek hat (mármint nem playbacknek), bár ki tudja?

Még a közös produkcióba sem tudok belekötni, nem tudom, mi szállt meg ma...? Persze ha élő lenne, akkor jó lenne, de legalább a dalválasztás marha jó, először látom az összes eddigi közös produkció közül, hogy a fellépők élvezik, amit csinálnak. (Akit érdekel, Jessie J, Ariana Grande, Nicki Minaj - Bang Bang című dalát vették alapul.)

Sajnos a bulit (már ami volt is) csak meg kell ölni merthogy következik a múlt heti drámai pillanatokból összeállított egyveleg, aztán szavazás, és párbaj. Nem igazán tudok dönteni a mai versenyzők között, talán Szabó Ricsi, Benji és Horányi Juli voltak számomra gyengék, de csak a mai előadásuk alapján.

Érdekes taktikát használnak az eredményhirdetésnél a szerkesztők: először G versenyzőit juttatják tovább, levéve a terhet róluk és mentorukról is, majd Szikora Robi és csapata nyugodhat meg. Tóth Gabi zenekarai is megmenekültek, a dráma tehát visszatér, hiszen - ó, te jó ég! - ma is egy mentor két versenyzője fog összecsapni, Alföldi Róbert négy énekese közül ma valaki kiesik. A két párbajozó Szabó Ricsi, és - meglepetésemre - Borbély Ricsi (úgy látszik, nem volt elég lány a szavazáshoz).

Szabó Zsófi rendkívül ideges és hatásvadász bejelentkezése után Szabó Ricsi énekel. A rokonszenves versenyző nagy átéléssel adja elő a párbajdalát, ugyanakkor sajnos kevés stabilitással. Ricsinek van egy sajátos, egyedi, nagyon kellemes hangszíne, amit ha jobban ki tudna használni, bármikor bármit elénekelhetne, de ehhez még énektechnikában sok mindent hozzá kell tennie. Borbély Richárd viszont (mert ebben a dalban nem Ricsi volt) nemcsak Szabó Ricsihez, de önmagához, sőt, az egész mezőnyhöz (ha nem az összes eddigi X-Faktor versenyzőhöz) képest olyat énekelt, hogy az egészen döbbenetes. Pábajhoz hűen azt érezte a néző, hogy nem csak a továbbjutás, de az egész élete ezen áll vagy bukik. Itt van: 

Alföldi láthatóan őszintén és korrekten beszél a versenyzőiről, nagyon szimpatikus a hozzáállása. Egyetértek a mentorokkal, és bár Szikora nem tudom, miféle légből kapott szavazatot ereszt el, egyértelmű, hogy ma este sajnos Szabó Ricsi számára ér véget a verseny. (Nem tudom, észrevette-e valaki, de a búcsúztató zene is megváltozott a műsor végén.)

Legközelebb a fiúk női, a nők férfi előadók dalait éneklik majd. Hát... kíváncsi leszek.