Annyira ugyanis nem jó, hogy különösebben dicsérgessem, viszont annyira meg mégse szar, hogy agyonszidjam. Innentől kezdve viszont szinte teljesen érdektelenné válik az egész. Egyes egyedül Tóth Andi az ebben az egész maradék mezőnyben, akiben némi érdekességet lehetett felfedezni, de kezdjük csak az elején.

A tematika (Siker, pénz, csillogás) nem igazán jelenik meg sem a mentorokon, sem a versenyzőkön, bár Tóth Gabi állandóan csörög-zörög a rengeteg karkötővel. Ha már itt tartunk, ő ma meglepően konszolidált, legalábbis deréktól fölfelé, ez a piros cucc nagyon csinos, mondjuk ezt a forrónacit nem biztos, hogy bevállaltam volna a helyében. Szikora kígyóbőr zekéjétől ugyan égnek áll a hajam, de hát őt így szeretjük.

Az, hogy két és fél órát újra úgy töltenek meg, hogy három versenyzőnként van egy nagyjából tízperces reklámblokk, még mindig, és újra és újra nagyon idegesítő. A sok fecsegés a szavazásról, az állítólagos twitek beolvasása, stb. mind-mind annyira érdektelen, hogy az amúgy is egyre laposabb és unalmasabb versenyt még álmosítóbbá teszi. Miért nem lehet többet énekeltetni őket, vagy duetteket adni nekik, vagy hívni még 1-2 playback-extrát?

A dalválasztásokhoz már előre hozzátenném, hogy ide tuti beválogattam volna Lady Gaga Beautiful, dirty, rich című számát, mondjuk simán elnyomhatták volna közösen, és akkor nem kellett volna végigszenvedni ezt a vér unalmas Hall of fame-et, de mindegy, a playback így is, úgy is megmaradt volna.

Benji visszatért az egyszerű, tiszta, nyugodt énekléshez, aminek örülök, mert ez áll neki igazán jól. A Pharrel Williams-féle Happy-t jól átdolgozva (jól hallom, az elején Massive Attack zenei alappal?), ötletesen, kicsit még mereven, de remek énekléssel adta elő. Talán tényleg jobb lenne, ha visszakapná a hangszerét, tessék elereszteni magát, mert van itt még kraft, ez biztos.

Én igazán szeretem és elismerem Mariah Carey-t, de a Hero-t annyian, annyiféleképpen, olyan sok tehetségkutatóban énekelték, hogy én biztos nem sütöttem volna el újra. Horányi Juli egyébként gyönyörű a piros ruhában, szinte tökéletesen is énekel, de sajnos ez a dal még ide is túlzás, egyszerűen nem hiszem el neki, akármit is csinál. Ennyi erővel hozhatta volna az I will always love you-t is, vagy a My heart will go on-t...

Borbély Ricsi és a Fame egyáltalán nem meggyőző. Nagyon énekel, nagyon akar, de megint ott tartunk, hogy agyonmelózott, túlénekelt, túljátszott az egész, és amíg ő szénné izzadja magát, én itthon csendesen unatkozom. Nem ez a jó út, tessék végre túlesni ezen a dolgon.

Na, a Spoon-ra igazán ráfért egy kis férfiasítás! Úgy tűnik, nem is volt eredmény nélkül, és még az angolon is sikerült a héten egy kicsit javítani. Az Eye of the tiger jó választás, szerencsére kicsit határozottabbra vették ma a figurát a srácok, és ez már nagyon kellett. A vokálok kiegyensúlyozatlansága kissé zavaró, de a hangok alapvetően a helyükön vannak. Ez is jó melós éneklés volt.

Jakab-Péter Izabella Madonna-utánérzése egészen jól sikerül. Jó kis dal, illik is hozzá, jól is néz ki, végre jó a hangfekvés is, és ami fontos: látszik, hogy Izabella élvezi, amit csinál. Jó volt ez.

Nagy Ricsi következik, egy felismerhetetlenségig eltorzított Sting-nótával. Hát ez abszolút nem jön be. Amit lehet az eredetileg nagyon tré Gangnam style-lal, azt bizony nem lehet a Shape of my heart-tal. Ez van. Maníros, erőltetett, üvöltős, kár érte. Ricsinek tudomásul kéne venni, hogy nem lehet minden dalt egy kaptafára húzni, és leénekelni a csillagokat az égről. (Végre a mentorok is egyetértenek velem.)

A Tha Shudras felvezető kisfilmjében egészen komoly nyilatkozat hangzott el, örömmel hallgattam. Az ABBA-feldolgozás viszont nem igazán sül el jól szerintem. Ennél furább Money-t még nem hallottam, és itt jött el az a pillanat, hogy nem tudom, ez jó-e, vagy nem? Az énekkel vannak ismét gondjaim, de összességében azért szórakoztató a dal, bár talán nem egy ennyire ismert számot kellett volna hozni. Sajnos nem minden számnak áll jól ez a fajta feldolgozás. Szerintem!

Aki viszont ma az én szememben az egész műsor értelme, az Tóth Andi. Hihetetlen ez a csaj, egyszerűen elképesztő, amit művel. Véleményem szerint ő az eddigi magyar X-Faktor legideillőbb, legeredetibb, legsokoldalúbb egyénisége. Vitathatatlanul őstehetség, majdnem minden jól áll neki, és persze, sok mindenben fejlődnie kell, de remek alapokról indul. Zseniális a dalválasztás, a koreográfia, a sokféle hangszín, a játékosság, egyszerűen ő az a versenyző, akinek ezt az egész versenyt kitalálták.

Az extra szereplő ma a még mindig szimpatikus Oláh Gergő. Szeretjük őt, de nem playbackben. Igazán képtelen vagyok megérteni, hogy miért nem lehetett legalább őt élőben adni, hiszen ő már jócskán bizonyította, hogy TUD énekelni. Ehh...

A mai két párbajozó a Tha Shudras és Jakab-Péter Izabella. A Tha Shudras párbajdaláról az első gondolatom, hogy a csapat a Szomorú vasárnappal nálam nagyon mellényúlt, mert sajnos kifejezetten nem szeretem ezt a dalt (feldolgozásban!), de ha megpróbálok ezen az ellenszenven túllépni, meg kell mondanom, hogy ez a jelen verzió igazán jól sikerült. Nincs túllihegve, nincs elnyújtva, erős is a produkció, még az énekes is jól teljesít, egyszerű, tiszta, jó. Meglepő.

Izabella Demjén-nótát hoz, amit kissé gyengén indít, és nem is nagyon viszi tovább. Nem tartom jó választásnak, helyenként hamis, bizonytalan, és zavaróak az oda nem illő frazírok, illetve néha elfogy a levegő. Mély a dal hangfekvése is, egyszerűen nem értem, miért erre esett a választás. Ennél ő százszor, ezerszer jobban tud énekelni.

Istenes Bence a műsor elején már jól kihangsúlyozta, hogy a mostani szériában még nem volt nézői döntés, tehát abszolút sejthető volt, hogy most a mentorok döntetlenre fogják kihozni a szavazatok számát, hogy végre erre is sor kerülhessen. A nézők szavazatai alapján a műsor Jakab-Péter Izabella számára ért ma este véget. Sajnálom őt, kiváló énekesnővé nőhet fel, és kívánom, hogy így is legyen.

Jövő héten a 100. adás számos állítólagos meglepetést tartogat majd a nézőknek. Én csak azért könyörgök, hogy egy kicsit izgalmasabb legyen, mint a mai, különben vissza kell szoknom a kávéra, hogy ébren maradjak, pedig elhihetitek, nem volt könnyű abbahagyni. Szóval éljen a 100. adás jövő héten, addig meg mindenki próbáljon meg valami mással foglalkozni.