Pláza, Alexandra Könyvesbolt. Határozott szándék könyvvásárlásra, ötletparádéval. Ez a vevőtípus sem egyszerű, bár még mindig jobb, mint a tanácstalan, elképzelés nélküli vásárló.

- Napokban jelent meg A magyar jazz története, Jávorszky Bélától, kapható?
Eladó segítségül hívja a számítógépet, adatbázisban rákeres, igenlő választ ad. Készségesen elkísér hátra, megmutatja, hol van a kötet. Leveszem, lapozgatom, de látom, hogy ott van mellette egy kétkötetes jazz kiadvány a világ híres jazz előadóiról, stílusairól... hmmm, keményfedeles, exkluzívabb. Belepörgetek, talán még olvasmányosabb is. Most melyiket vegyem meg? A döntés salamoni: egyiket sem.

Aztán eszembe jut, hogy most jött ki a Kéktúráról egy fotókönyv. Vissza a pénztárhoz, kérdés:
- Úgy tudom, megjelent a Kéktúráról egy könyv Kékmadár vagy Kékvándor címmel, valamilyen Barna tollából, ő volt Orbán Viktor személyi fotósa... de nem tudom pontosan a címét... (ezek nyilván komfortos infók az eladónak, itt van még egy hülye, aki tíz használhatatlan félinformációt tud, de egy konkrét használhatót sem) Számítógép, keresés... nincsen. Illetve van Kéktúrás könyv, de ez nem az a típusú - hozza is a másik eladó, ami leírása az útvonalnak. Mondom neki, hogy nem ez az, amit keresek, abban közel 1000 fotó szerepel a túráról. 

Hát jó, akkor ez nincsen. Eladó visszavitte a könyvet a helyére. Azért ott motoszkált a fejemben, hogy bele kéne lapozni mégis abba a Kéktúrás kötetbe... de hova tette vissza?? Na, keressük meg! Arcom nem volt újra visszamenni hozzá, hogy elnézést, mégiscsak belelapoznék. Nagy nehezen megtaláltam, lapozgattam... visszatettem.

Közben eszembe jutott (!!), hogy most jelent meg Alexandre Dumas szakácskönyve!! No, pénztárhoz vissza, eladó kisasszonynak kérdés feltesz:
- Alexandre Dumas szakácskönyve kapható? A címét pontosan nem tudom...
- Húú, mintha lenne, de kellene a címe!

Először éreztem azt, hogy a hőn utált okostelefon (segítő)társ a bajban! Tepsifon elővesz, vaskarika elindít, Irodalom rovatba belép, cikket megtalál (mindezt hangosan kommentálom a hölgynek), és lőn: Konyhaszótár a címe.
Eladó rákeres, van, odavezet, leveszem, belelapozok, beleolvasok, visszateszem....

Mi lett ezek után a döntés könyvvásárlásilag? Nézzük csak, van-e esetleg új fotóskönyv. (A fentiek után egyáltalán nem logikus lépés, de hát a karácsonyi vásárlás döntésmechanizmusában ne keressünk semmi logikát). 

Tudtam, hol tárolják a fotósirodalmat, így szembecsukva is megtaláltam. Mit látok? Scott Kelby 5!!! Van bontott példány, belelapozok. Köll! Fóliázottat hónom alá csapom, irány a pénztár.

Eladó láthatóan fellélegzett, hogy akkor végre megszültem... Könyvet átveszi, ránéz, s tekintetében az "akkor mégsem a keresett könyvek közül választott" kifejezés ül.

- Számlát kérek.
Adja, mosolyog. Egy jól informált, ám nehezen dönteni tudó vevő ismét távozott a boltból. Nagy levegő...

A Karácsony sosem az egyszerű döntések és az egyszerű vevők időszaka.