A Hadik Irodalmi Szalon estjeiről rendszeresen olvashattak tudósításokat látogatóink, így tudhatják: a kulturális műhelyben hónapról hónapra igen eltérő tematika mentén szervezte  irodalmi programjait Juhász Anna és csapata. Az ötödik évadba lépett rendezvénysorozat minden bizonnyal legprovokatívabb, leginkább vitát kiváltó kérdésfeltevése, egyben meghirdetett programja a 2015-ös év első estje lett: a központ gondolat a művészet véleményformáló szerepe, a művészet hatalma, az írott és megénekelt szó súlya és felelőssége volt, s mindezt öt kiváló, s igen népszerű alkotóval átbeszélve. A vendégek hazánk egyik legnépszerűbb együttese, a Bëlga, Simon Márton költő-slammer és Fabricius Gábor reklámos, s igen kiváló filmes voltak.

Az este igazából már az elején, belépéskor eltért a megszokottól: nagyobb kivetítő, átrendezett székek, kényelmesebb elhelyezés várta a közönséget. A szokásos bevezető is elmaradt, hét óra után pár perccel elsötétedett a terem, és Fabricius Gábor Sintér című filmjét nézhettük meg. A közönség - a cikk írójával az élen - döbbenten, érdeklődve és hang nélkül nézte végig a közel negyed órás rövidfilmet, melyet nemrég a világ egyik legrangosabb nemzetközi filmes mustráján, a Torontói Filmfesztiválon mutattak be. A film témája nem könnyű: Fabricius a Bianka és a Felnőttek után ismét társadalmi problémához nyúlt - az egykori bokszoló történetén keresztül a kilakoltatás, a munkanélküliség, a társadalom perifériája elevenedett meg, az emberi pillantások, merengés, mozdulat vagy erőszak mögött a - sokszor - tehetetlen dönteni vágyás és a következmények elviselése. Az est címe így már az első percekben visszaköszönt: az elviselés, a film egyik központi témája remek válasz az est címére - ami egy 2002-es Bëlga albumról származik: (meddig bírod) - Majd megszokod?

Egy biztos: tökéletes, de nem könnyű kezdet, hangulat volt ez egy beszélgetéshez, látszott, mindenki a film hatása alá került, így érthető volt, hogy maga a rendező indította a szót: hazai témafelvetésekről, személyes érintettségről, hitelességről, a rendező életében feldolgozott társadalmi problémákról esett szó. Amit külön szeretünk a Hadikos estekben, hogy Juhász Anna nem kérdez, hanem egyenrangú szereplőként beemeli magát a beszélgetésbe: ő is vendégeivel gondolkodik, néha jegyzeteibe lapoz, idéz, együtt lélegez. Ezen az estén érezhető volt, hogy személyes kötöttsége leginkább az irodalomhoz kapcsolja: Simon Mártonhoz az irodalmi hagyományok értelmezésével „lépett", Illyés Gyula egykori abszurd képével, a Hattyúnyakú görénnyel fordult, utalva arra, hogy Illyés a hattyúnak, azaz a költészetnek a görény, vagyis a politika általi megerőszakolásából születő irodalompolitikát nevezte. Szóba jött a közéleti költészet és a politikai költészet szerepe, léte, a költészet és a slam műfaj egyezése és különbsége és kérdésként Ady Góg és Magóg fia vagyok én-ből az idézet: a mai világban is „új időknek új dalaival" lehet kifejezni véleményünket? S ma ez az új dal az igen népszerű slam poetry? A műfaj megismerése mellett a költő kedvenc szerzőiről: Petri Györgyről (akit az utolsó közéleti költőnek szokás nevezni), Kemény Istvánról és Térey Jánosról is mesélt. A Bëlga együttes tagjai: Még5lövés, Tokyo és Bauxit igazi meglepetést okoztak sokunknak: megfontolt, elgondolkodó, nem harsány, visszafogott megnyilatkozásaik során olvasott szövegről, Hamvas Béláról, a Buddhista Főiskola tanításairól és saját szerepeikről beszéltek.

Habár számtalanszor ugráltunk koncertjeiken, becsültük szókimondásukat, fogtuk a fejünket klipjeik ötletein; s ahogy a háziasszony is jelezte: őket tartja a legbátrabb hazai együttesnek, mert tükröt tartanak a társadalomnak, rengeteg fontos, társadalmi kérdést járnak körbe dalaikban, klipjeikkel, s Bergman filmjével ellentétben a Bëlga tükrében nem "tükör által csak homályosan" látjuk a világot, hanem őszintén, erőt adóan - a megszólalás, a reflexió, a kritika megfogalmazása, az erről folyó beszélgetés, egy-egy levetített klip hátterének ismertetése nagyon érdekes, új élmény volt a fiúktól. Mennyi arca van egy-egy embernek, s milyen izgalmas, amikor ilyen különleges alkotók tudnak leülni egymással.

Hogy hol vannak a szókimondásnak a határai? Hol vannak a határok? Hogy mennyire szerep az, amit zenészként, filmesként, költőként eljátszanak, amikor a politikai, közéleti kérdések megjelennek az alkotásaikban? - mind-mind előkerültek az este.

Simon Marci verseiből szavalt, majd japán tanulmányairól és a költészet / slam kötöttségeiről és szabadságról is mesélt. Gyönyörű versei újra és újra elvarázsoltak. Van a szemében valami mély fájdalom, a tekintetében valami megfoghatatlan erő, ritkán látni ilyen karakteres alkotót, aki ezt a lét-állapotot soraiba, szavaiba, mozdulataiba is átülteti, magáénak tudja. A szabadság fogalmához kapcsolódva Juhász Anna Hankiss Elemért idézte meg és feltett a kérdést vendégeinek: nekik mit jelent a szabadság.

Fabricius Gábor volt az este legtöbbet megnyilatkozó beszélője - sokan jegyzeteltek is a közönség soraiban. Mikor odahajoltam egy szomszédomhoz a Galérián és megkérdeztem, mit ír, jelezte, hogy „le kell írnia" a rendező gondolatait. Fabricius is sokaknak meglepetést okozott: habár ő a kortárs irodalomban nem érzi azt az erőt, ami reagálna a mai társadalmi problémákra, igen kacifántosan, de elgondolkodtatóan beszélt filmről, szövegről, társadalomról, realitásról.

Az bizonyos, hogy sokszor töredezett volt a beszélgetés, s az is, hogy nem ez volt a legkönnyebb témájú programja a Hadik Irodalmi Szalonnak. Néha azt gondoltam, a szervezők túl nagyot vállaltak, amikor ezt a programot kitalálták. Az elkalandozó beszélgetés-szálak azonban a végén mindig visszataláltak a kiinduláshoz, választ adva a kérdés-gondolatra.

Ahogy a társadalmi, közéleti kérdések, az ezzel foglalkozó irodalmi est is bizonyára ott, helyben is gondolatokat, vélemény-különbségeket és indulatokat szült. Amikor Simon Márton egy slammel zárta a programot, sokan még a helyünkön maradtunk és beszélgettünk. Több újságírót, kritikus-társat is láttam a sorok között. A közönség is csoportokban állt, ami nagy dolog: a téma, az este hidat képezett, ember-ember, idős és fiatal, költő-hip-hop és slam, film, zene és irodalom között.

Nagy dolog ez a mai világban, értékes este volt ez. Köszönjük szépen!