Bevallom, az előzetes alapján már voltak balsejtelmeim a filmmel kapcsolatban, és sajnos ezek beigazolódtak. Nem lett jó film a Chappie, meg sem közelíti a District 9-et (amit egyébként ajánlok mindenkinek), ezt a híres vagy elismert színészek sora sem tudta érdemben javítani. Természetesen nem a botrányosan rossz kategória, leszámítva az utolsó, nagyon blődre sikerült fél órát, akad benne néhány jobb pillanat is. Lássuk először a buktatóit!

Forgatókönyv, történet

Dióhéjban ismertetem először a történetet, figyelem, spoiler veszély! Dél-Afrika, Johannesburg, egy híres fegyvertervező cég nagysikerű robotszériája forradalmasította a bűnüldözést, teremtőjük pedig az idealista és szemtelenül fiatal Deon Wilson (Dev Patel, Gettómilliomos, Híradósok) szabadidejében a mesterséges intelligencia megvalósításán dolgozik, amiben egy éjjel áttörést ér el. A felfedezését rögtön ki is szeretné próbálni egy sérült cserkész robotzsarun, de egy adósságok miatt életét féltő bűncsapat elrabolja őt a találmánnyal együtt, és a kisded robotelme az ő kezükbe kerül. A bűnözőcsapat tagjai, Ninja (Ninja), Yolandi (Yo-Landi Visser) és Amerika (Jose Pablo Cantillo) megpróbálják harcirobotukká idomítani a Chappie (Sharlto Copley) nevet kapó droidot. A cselekmény másik szálán Deon irigye, a rivális, de elbukott projekt atyja, az exkatona Vincent Moore (Hugh Jackman, Vasököl, Fogságban, X-men filmek) próbálja elpusztítani Chappie-t és a létezését jelentő csodát. Végül, sok fölösleges kaland és pár jobb jelenet után a szálak összeérnek egy látványos leszámolásban, melynek során Hug..Vincentet súlyosan megsebesítik, Deon pedig halálos sebet kap, de tudatát sikerül átmenteni egy robottestbe, ahogy a szintén elhalálozott Yolandiét is. Itt ér véget a film, jöhetnek a történettel kapcsolatos kifogásaim.

Az első képkockák ál-dokumentumfilmes bejátszások, a film vége is ezzel zárul, de semmi a District 9-hez hasonló következetesség nincsen használatukban, teljesen feleslegesek voltak, míg az előzőleg említett filmben fontos szerepük volt a megértésben, az összkép árnyalásában (az iróniafaktorról nem is beszélve).

A film igyekszik pörgős akciófilmként peregni, ez jórészt sikerül, de nagy lyukakat hagy a történetben. Egyáltalán nem foglalkozik érdemben a seregnyi mesterséges intelligenciával kapcsolatos kérdéssel. Mi a lélek? Mitől érző és értelmes egy lény? Hogyan alakul a teremtő-teremtett kapcsolata? A teremtő felelősségre vonása a halandóság miatt? Veszélyes-e a mesterséges intelligencia? Ha nem, akkor miben áll a jóindulata, milyenek lesznek az erkölcsei, a világnézete, stb. Órákig lehetne sorolni őket, de a Chappie kényelmesen, mint a filmben a konténereket, ugorja át az izgalmas problémákat. Persze motívumként felsejlenek ezek a kérdések, de elég bátorság és erő nem volt a készítők részéről elmélyedni bennük. Ha elvárásként támasztjuk egy mesterséges intelligenciával foglalkozó sci-fivel szemben a fenti kérdések valamelyikének kibontását, akkor talán beláthatjuk mekkora hiba ezeknek a szálaknak a parlagon hagyása.

Még az elején, mikor Chappie-t elrabolják, a három gangsta meg akarja ölni Deon-t, akit mégis elengednek valamiért, és a tudós, ahelyett, hogy összetenné két kezét és egy kommandós csapattal térne vissza, visszajár hozzájuk, hogy erkölcsös életre nevelje a robotot. Abszurdnak hangzik? Az is!

A film vége felé Chappie a gonosz Vincent találmányának segítségével a sérült Deon lelkét-tudatát (a filmben ezt összemossák) átmenti egy robotzsaru testébe. Vincent ezt a fejre tehető készüléket saját szörnyrobotjának irányítására használta, de Chappie így jóra fordítja. Ez volt az a pillanat, amikor végleg elvesztettem a jóindulatomat a filmmel kapcsolatban. Az emberi lélek, vagy amit annak hívunk, egy megismételhetetlen, a tudomány által sem leírható csoda, amit Chappie rövidebb idő alatt másolgat, mint ahogy valaki feltölt egy videót a Youtube-ra! Egyáltalán miért nem a kórházba vitte alkotóját? Ennél a percnél vártam, hogy Deon kedvesen, de fájdalmasan elmagyarázza Chappie-nek, hogy ez nem így működik...és Deon meghal, Chappie pedig megtudja mit jelent a lélek, hiszen ha fáj, akkor biztosan van. De van egy másik problémám is. Ezek szerint Vincent csak úgy mellékesen, Chappie segítségével gyakorlatilag halhatatlanná tette az egész emberi fajt? Másolni lehet az ember lényegét, magját?! Kinek a találmánya a nagyobb csoda? Az ünnepelt Deon robotkatonái, vagy Vincent szerkezete? Persze Deon később házilag összebarkácsolja a mesterséges intelligenciát, de ez kollégái körében teljes érdektelenséget vált ki, ez is eléggé groteszk. Főnöke gyakorlatilag nem foglalkozik vele, inkább elküldi, hogy foglalkozzon mással! A két nagy mérnöktudós kapcsolata sincs igazán kibontva, nincsen mélysége, se valós súlya (hisz Deon az abszolút sztár), nagyon sokáig közös jelenetet sem kaptak.

Apróság még: a híres fegyvergyártó cég, amiről a kezdetkor megtudjuk, hogy kiváló biztonsági rendszerrel rendelkezik, egy csőd. Alkalmazottjai ki-be járogatnak, chippeket, fegyvereket, titkokat csempészgetve, minden nehézség nélkül. A történetnek tehát vannak buktatói és jókora tartalmi hiányosságai.

Karakterek

A három főszereplő színész hozza a tőle elvárhatót, de karakterük megírtsága nagyon sekélyes. Hugh Jackman minden pillanata sötét élvezet, látszik rajta, hogy lubickol benne, alig veszi komolyan a helyzetet (elég a katasztrofális frizurájára vetni egy pillantást), de mélységet ő sem tud adni a katona gonoszságának. Nagyon-nagyon egydimenziós, csakúgy, mint Dev Patel szerepe, a naiv, idealista, bátor, és izgága fiatalember. Chappie-t a már szintén említett Sharlto Copley alakítja, az ő gesztikulációját és mozgását modellezték le, így tölti meg élettel a robotot. A két tudós egy-egy motivációval rendelkezik, alig tudunk meg róluk valamit, több háttérrel talán több élet költözött volna beléjük. Chappie bolondos, humoros szál, ő jól el lett találva, hozza, amit egy világra rácsodálkozó lénytől elvárunk, de robotvalóját sem veszíti el.

Mint bandatagok szerepelnek a filmben a dél-afrikai együttes, a Die Antwoord tagjai, Ninja és Yo-Landi, melléjük Jose Pablo Cantillo társul. Színészi teljesítményükkel nincs is igazán gond, extravagáns és érdekes emberek. Pusztán a látványuk is szórakoztató, de nem tudom mi volt karaktereik szerepe. Pozitív figuráknak túl kegyetlen és rongy emberek voltak, de utálni sem igazán utálhattuk meg őket (minden undorító tettük ellenére sem), hiszen még bennük volt a legtöbb érzelem, és a humor is jórészt rájuk épült. Üde színfoltok lehettek volna, de furcsa volt ez a kettőség a többi papírmasé-karakter között.

Direkt nem említettem meg eddig a vállalat főnökét alakító Sigourney Weavert, mindenki Ripley-ét. Gyakorlatilag csak asszisztál, neki sincsen fontos szerepe, vagy érdekes pillanata.

Látvány, zene, és pár pozitívum

Nem lehet azt mondani, hogy Neill Blomkamp ne lenne maximalista, ha a látványról van szó. A harcjelenetek szépen komponáltak, egyáltalán nem bátortalan a vadállatias brutalitás ábrázolásában, nem lehet nem merésznek mondani. Johannesburg és a környezet is hasonlóan élő, kissé teátrális, de minden részletben kidolgozott. Lepusztult bűntanyák, konténervárosok, gyártelepek, és az ország nem hivatalos segglyukainak és rosszfiúinak seregszemléje, kissé District 9 utánérzés. Trent Opaloch volt az operatőr, az ő neve biztosíték a minőségre, a látványra így nem igazán lehetett panasz.

A zene Hans Zimmer munkája, nagy név, pörgős zene, illik az akciófilmes vonalhoz, nem ért bennünket kellemetlen meglepetés.

A pozitívumok közé tartozik még pár jó pillanat is, de a film egészét tekintve kihagyott ziccerek lettek. Az elűzött és magányos Chappie egy kiskutyát simogat, szép kép, talán nem is kell magyarázni miért. Az élettelen, de érző lény ápol egy élő, de nála kevésbé okosabb állatot. Ha már kutyák! Szintén erős jelenet volt, mikor Chappie pótpapája, Ninja magyarázza a droidnak élet és halál különbségét egy széttépett és egy még elő harci kutyán („Melyik kutya akarsz lenni?"). Végül a számomra leghumorosabb rész: miután Chappie alaposan összeveri, széttöri, megalázza Vincent-et, mégis megkegyelmez a groteszk helyzetbe csavarodott férfin („De én megbocsátok!"). Az élvezhetőbb jelenetek közé tartozott, mikor Chappie-t a bandatagok autólopásra tanítják („Elloptad apu kocsiját, te alkoholista!")

Összegezve: ha vígjátéknak készült volna a Chappie, akkor pozitívabb lenne a kép, de úgy sem igazán állná meg a helyét a brutális erőszak miatt, amit egyenesen az arcunkba kapunk. Ugyanezen okból kisgyerekeknek sem tudom ajánlani. Azoknak tetszhet, akik nem szeretnek vagy akarnak gondolkodni két óra erejéig, csak élvezni egy látványos hajszát. Őket nem fogják zavarni a történet hiányosságai, a filozófiai kérdések megválaszolatlansága, az igazi karakterek csökevényei.

Nemrég tudtuk meg, hogy Neill Blomkamp rendezheti a következő Alien filmet, amiről egyébként nagyon szép látványtervek kerültek fel az internetre, de így már kissé félve várjuk. Reméljük, ott jobban feltalálja majd magát, és sikerül a District 9 szintjét elérnie.