A közlemény felidézi, hogy a "Petőfi-ügy" 1989-ben kezdődött, amikor a Megamorv-Petőfi Bizottság (MPB) bejelentette, hogy a költő sírját találták meg a szibériai Burjátföldön, a Bajkál-tó közeli Barguzinban.

"A feltárt maradványokról igazságügyi orvosszakértők és régészek már 1990 tavaszán megállapították, hogy női csontvázról van szó, tehát nem lehetnek Petőfi Sándor maradványai. A történészi, hadtörténeti kutatások szerint a költő Erdélyben, a segesvári ütközetben esett el 1849. július 31-én és feltehetően a csata áldozatainak tömegsírjában vagy esetleg egy, a környéken ásott magányos sírban nyugszik" - olvasható a közleményben. Az összegzés kitér arra, hogy március 13-án Morvai Ferenc két kínai szakértővel közösen tartott budapesti sajtótájékoztatóján beszélt arról, hogy a birtokában levő csontok genetikailag "99,2-99,9 százalékos hasonlóságot" mutatnak két ma élő, női ágon leszármazott Petőfi-rokonnal.

A mintákon úgynevezett mitokondriális DNS-vizsgálatot végeztek a kínai igazságügyi minisztérium Igazságügyi Orvostani Intézetében (Judicial Identification Center of the Institute of Forensic Science) Sanghajban. Az eredményről az MPB egy angol és egy magyar fordítású, valamint kínai nyelven készült jelentést juttatott el a Magyar Tudományos Akadémiához. Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet Archeogenetikai Laboratóriumának munkatársai a magyar és angol nyelvű dokumentumok elemezése után a vizsgálatokból levont következtetések súlyos hiányosságaira mutatnak rá.

"Az MTA archeogenetikai szakértői mindenekelőtt arra hívják fel a figyelmet, hogy a csontok ismeretlen holléte miatt a tudományos közösség számára ellenőrizhetetlenek voltak a mintavétel körülményei. Ráadásul a jelentés nem tesz említést két fontos hitelességi garancia meglétéről. Ezek a következők: legalább két minta független vizsgálata, valamint a kísérletben részt vevők releváns genetikai adatainak közzététele, hogy az esetleges szennyezést ki lehessen zárni. Minderre feltétlenül szükség van ahhoz, hogy az ilyen genetikai elemzés megbízható lehessen" - olvasható a közleményben.

Az összegzés szerint alapvető probléma, hogy a mitokondriális DNS vizsgálata semmilyen módon nem alkalmas arra, hogy cáfolja az MTA korábbi szakértői vizsgálatának véleményét, amely szerint a csontok egykori birtokosa nő volt. "Sanghajban ráadásul csak a mitokondriális DNS egyes szakaszait, az úgynevezett hipervariábilis I-es és II-es régiót vizsgálták, ám ez más kromoszomális jellegzetességek vizsgálata nélkül legfeljebb csak a rokonság kizárására használható, pozitív rokonsági kapcsolatok igazolására nem. A kínai szakértők által jegyzett dokumentum más genetikai jellegzetességek vizsgálatát nem tartalmazza. Emellett a barguzini csontból kinyert mitokondriális DNS-szekvencia - vélhetően a vizsgálatok közbeni szennyeződés miatt - több ponton bizonytalan, így eleve nem teszi lehetővé az azonosítást a két élő rokontól vett mintával" - tartalmazza a közlemény.

Az MTA BTK Régészeti Intézet szakértői rámutatnak, hogy a bizottságtól kapott dokumentum adatai alapján a barguzini csontból nyert anyai ági DNS-mintázat nemcsak a két rokon mintájával, hanem egy Németországban összeállított, néhány tízezer adatot tartalmazó adatbázisból is mutat ezres nagyságrendű egyezést. "Ez azt mutatja, hogy az a genetikai jellegzetesség, amit a sanghaji szakemberek a rokonság bizonyítására kívánnak felhasználni, nagyon gyakori az európai népességekben".

A szakértők arra is felhívják a figyelmet, hogy bármilyen további szakvélemény megfogalmazása előtt a vizsgálatokat végző sanghaji intézetet érdemes megkeresni. A közlemény - amely ezen az oldalon is olvasható - pozitív példaként említi a napokban újratemetett III. Richárd angol király személyének azonosítását. Az MTA szakértői megjegyzik: ez az eset is bizonyítja, hogy több száz év múltán is lehetséges történelmi személyek azonosítása, "de egyrészt ott érdemes keresni az eltűntet, ahol a legvalószínűbb, hogy eltemették, másrészt a tudományos precizitás mellett kivételes szerencse is kell hozzá".