Ahogy az várható volt, az MMIK színházterme zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel a talkshow-n, mely a Pálos Károly Szociális Szolgáltató Központ és Gyermekjóléti Szolgálat, és a Vas Megyei Kormányhivatal Európai Uniós pályázatának Az áldozattá válás megelőzése, áldozatsegítés Szombathelyen projektje keretében valósult meg. A gyermeknevelés témája közérdekű, szinte mindnyájunkat érint, akár szülőként, akár nagyszülőként, pedagógusként vagy leendő szülőként felelősséget érzünk az ifjabb generációért. Jakupcsek Gabriella először azt kérdezte vendégeitől, kinek a feladata a gyereknevelés, a szülőé vagy az iskoláé. Nem véletlenül volt erre kíváncsi, mert manapság a diákok rengeteg időt töltenek az iskolapadban, van úgy, hogy napi 10-12 órát, és utána már sem idejük, sem energiájuk nincs „családi életet" élni, már csak azért sem, mert elárasztja őket a rengeteg házi feladat. Statisztikák igazolják, hogy a mi régiónkban a magyar gyerekek kapják a legtöbb házi feladatot. Dr. Demetrovics Zsolt pszichológus szerint az ideális az, ha a szülő és az iskola együttműködnek, kölcsönösen megosztják a feladatokat. Zsolt egy klasszikus példát említett, amikor a tanár beírja az üzenő füzetbe, hogy Pistike nem figyelt az órán, a szülő pedig visszaírja, este meg nem ette meg a spenótot. Tudni kell a kompetenciákat, hogy kinek mi a feladata, melynek egyik legfontosabb eleme az, hogy az iskola ne csupán egy tudást átadó kaptár legyen, hanem egyéb képességeket és ismereteket is átadjon. Trokán Péter színművész egy másik anekdotával is megfejelte a sóska-történetet, a tanár beírja, hogy a gyerek koszos és büdös, kérem megfürdetni, mire a szülő visszaírja, kérem tanítani és nem szagolgatni. A színművész úgy gondolja, szerencséje volt a lányaival, mert jó iskolába jártak, ahol nagyszerű osztályközösség alakult ki, szerinte ugyanis a tanárok és a szülők mellett a kortárscsoportok is rendkívül fontos szerepet töltenek be a diákok életében. Ha jó a közösség, éltre szóló barátságok alakulhatnak ki.

Horváth Meggie énekesnő kiemelte a szülők szerepét. Az iskola csak akkor tud hatékony szerepet betölteni, ha a szülők megadják ehhez a szükséges alapot, ha otthon olyan szocializációban részesül az első éveiben a gyerek, melynek során alkalmassá válik az iskolai tanulmányaira. Valamennyien elismerték, hogy felgyorsult korban élünk, nincs időnk egymásra. Meggie a megoldást abban látja, ha megpróbálunk egy kicsit lassítani, kilépni a hétköznapi taposómalomból. Jakupcsek Gabriella szerint ez borzasztó nehéz, majdhogynem lehetetlen, mert a szülőknek muszáj dolgozniuk, a gyerekeknek muszáj tanulniuk, késő délután vagy este érkeznek haza, lehetőségük sincs a lassításra. Az iskolában van egyfajta rend, fegyelem, amit be kell tartani, nem mondhatja például azt az anyuka, hogy fél tízre viszem a fiamat az óvodába, ha kilenc után bezárja kapuit. Meggie véleménye az, hogy akkor abban a néhány órában lassítsunk legalább, amit otthon töltünk. Trokán Péter úgy gondolja, alapjában nem változott a világ, csupán a problémák jellege lett más. Velük is kínlódtak a tanárok, ők is „neveletlenek" voltak, mégis elboldogultak velük.

Óriási problémát jelent a fiatalok körében a szerhasználat. Felmérések mutatják, hogy a 16 éves fiatalok mintegy negyede életében legalább egyszer kipróbált már valamilyen drogot. Trokán Péter elmesélte, ők például középiskolás korukban dohányoztak a haverjaival, alig várták már, hogy szünet legyen, és elvonulhassanak a vécébe, mely egy idő után hatalmas füstfelhőben állt. Persze időnként lebuktak, de akkori életüknek ez része volt. És utána mekkora küzdelmet jelentett a leszokás, tette hozzá Jakupcsek Gabriella. Demetrovics Zsolt arról beszélt, hogy a szerek kipróbálása önmagában nem akkora baj, a kamaszok keresik az identitásukat, a legfontosabb kérdés számukra, hogy kik ők, és hogy ezt megtudják, ahhoz hozzátartozik az ismeretlen dolgok kipróbálása is. Az első dackorszak 2-3 éves kor körül következik be, amikor a gyerek rájön, hogy ő önálló személyiség, független a szüleitől. A tányért nem azért vágja a földhöz, mert rosszalkodni akar, hanem mert rájön, hatalma van az anyag fölött. A második dackorszakban, kamaszkorban szintén a határokat feszegeti, mely az öndefiniálásban segíti. Baj akkor lesz a dologból, ha függővé válik, és semmi más terület nem marad az életében, ahol önmaga lehet. A függőség kialakulásában rendkívül fontos a szocializáció, hogy mit lát otthon a szüleitől. Horváth Meggie egész életében rettegett a kábítószerektől, félt azok negatív hatásaitól, ezért nem próbálta ki sosem, és ezt mintát vették át tőle a gyerekei is. Trokán Péter leszögezte, drogot azért fogyasztunk, mert jó. Örömöt ad, az elégedettség érzéséhez juttat. Zsolt elismerte, ez valóban így van, a droghasználat, és nemcsak a droghasználat, hanem bármilyen függőség kémiai változást indít el az agy jutalomközpontjában. Ezért lényeges, hogy a fiatalok minél több olyan dolgot találjanak az életükben, ami jó, és ne a szerekhez kössék a „jó" megtapasztalását. Trokán Péter a gyereknevelés egyik alapvető elemének tartja a bizalmat. Ő maga mindig megbízott a lányaiban, bátran elengedte őket a buliba, és sosem csinált problémát abból, hogy mikor menjenek haza. Zsolt elmondta, a dohányzás továbbra is az elsődleges problémák között szerepel, a szerek között a dohányzás okozta halálesetek állnak az első helyen.

Horváth Meggie szerint a számítógépek, az internet túlságosan leuralják az életünket, kiszorítják a társas kapcsolatokat. Úgy véli, addig nem szabad a gyerekeket a géphez engedni, amíg más egyéb képességeket el nem sajátítanak, mint például a járás, a beszéd, írás-olvasás stb. Nem értette például, hogy a lánya miért csetel a pár házzal odébb lakó barátnőjével a gépen, amikor át is mehetnének egymáshoz. Jakupcsek Gabriella nem így gondolja, szerinte ma már elengedhetetlen az internet használata, csak nem mindegy, hogy hogyan és mire használjuk. Akkor jó, ha eszköz, és nem cél. Demetrovics Zsolt egyetért ezzel a megállapítással, akkor nem válunk az internet és bármely tevékenység rabjává, ha az életben más területeken is kiteljesedhetünk, ebben pedig fontosak az emberi kapcsolatok.