Szenes Béla

Hogy is van az az Einstein-féle relativitás?

Kávéházi beszélgetés

Az egyik (leteszi az újságot) Na ebből egy árva szót sem érthet az ember.

A másik Miből?

Az egyik Ez az Einstein vagy hogyhívják-féle izé.

A másik (fölényesen) Hja, az Einstein-féle relativitás elmélete? Nagyon érdekes dolog.

Az egyik (kis szünet után) Miért? Uraságod talán érti a dolgot?

A másik Kérem gimnáziumot végeztem. Szoktam foglalkozni az ilyen dolgokkal.

Az egyik (tisztelettel) Úgy?

A másik (önérzettel) Úgy. (Vagy hatvan kivágott újságcikket szed elő a zsebeiből.) Ezek a cikkek mind arról szólnak. Még angol cikkek is vannak köztük.

Az egyik Uraságod angolul is tud?

A másik Miért? Kegyed is tud talán?

Az egyik Csak magyarul és németül. Németül bizonyára beszél uraságod is?

A másik Németül nem. Csak angolul, franciául, oroszul és olaszul.

Az egyik (tisztelettel) Úgy?

A másik (önérzettel) Úgy. (A cikkekre mutatva.) Hát amint mondám, ezek mind az Einsten-féle relativitás elméletét tárgyalják. (Egyet kikeres.) Tessék például ezt elolvasni, ez laikusok számára van írva.

Az egyik (elolvassa és leteszi a cikket a többi mellé.)

A másik Na? Most már érti?

Az egyik A fene érti.

A másik Pedig nagyon érthető cikk. (Fölveszi az újságlapot.) Aszondja, hogy „az idő és tér nem abszolút értékű képzetek, hanem csak relatívak" és hogy „két pont között nem mindig az egyenes út a legrövidebb", de mindjárt meg is magyarázza, hogy miért van így, azt mondja, hogy „mert Földünk nem áll helyben, hanem egyrészt a saját tengelye körüli forgását végzi, másrészt pedig a Nap körüli pályáján is előre halad". Most már tetszik érteni a dolgot?

Az egyik (csökönyösen) Nem én.

A másik Nem értem, hogy némely embernek olyan nehéz a felfogása.

Az egyik Ha uraságod talán volna olyan kedves és megmagyarázná a dolgot.

A másik Kérem. Nagyon szívesen. Az egyik fontos tétel, ugyebár, hogy az idő nem abszolút értékű fogalom, hanem csak relatív értékű. Ezt, ugye, tetszik érteni.

Az egyik Ezt? Ezt nem egészen.

A másik Majd hozok egy példát. Mondjuk, hogy én az Andrássy-út egyik végénél állok, A Vilmos császár-útnál. Tetszik ezt érteni?

Az egyik (mohón) Hogyne.

A másik Kegyed pedig az Andrássy-út másik végén áll.

Az egyik A milleniumi szobor alatt.

A másik Úgy van. Na már most kegyed is előveszi  az óráját, én is előveszem az órámat. Ezt tetszik érteni?

Az egyik (boldogan) Ezt igen.

A másik (elismerően) Na látja. (Tovább magyaráz.) Na már most mind a ketten ugyanabban a pillanatban indulunk el, én a Vilmos császár-útról, kegyed a milleniumi emlékműtől. Pontosan félúton találkozunk és pontosan egyszerre érkezünk meg, én a ligetbe, kegyed a Vilmos császár-útra. És most megnézzük az óránkat és kiderül, hogy míg kegyed az órája szerint 30 perc alatt tette meg az utat, én az én órám szerint 35 perc alatt tettem meg. Mit jelent ez?

Az egyik Mit?

A másik Jelenti azt, hogy az idő nem abszolút valami, vagyis, hogy míg az én órán kissé késik, addig az öné siet. Vagy hogy egy másik példát hozzak. Eddig azt hittük, hogy két pont között a legrövidebb út az egyenes. Vagyis, ha kegyed innen az Emke-kávéházból Újpestre akar kijutni, leghamarabb akkor ér ki, ha egyenesen ebben az irányban nekivág az útnak. Én ezzel szemben nem megyek ki egyenesen Újpestre, hanem nagy kerülővel a Rákóczi-úton és Vilmos császár-úton végig, és mire kegyed a legrövidebb egyenes úton kikutyagolt Újpestre, én már rég kint leszek, hogy lehet ez?

Az egyik Uraságod bizonyára felül az 1-es újpesti villamosra.

A másik (diadalmasan) Na látja! Hát most már csak érti az Einstein-féle relativitási elméletet.

Az egyik Most már értem.