Ezen a héten mutatták be Németh Krisztina első önálló kötetét, a Sorsforgácsokat az ŐrvidékHázban. A könyv a Szülőföld Könyvkiadó gondozásában jelent meg, kilenc novellát és egy kisregényt tartalmaz, igazi „szülőföldes" kiadvány puhafedeles borítóval, informatív belső fülekkel, jó kézbe venni. A karácsony előtti sürgölődés és a meglehetősen zord időjárás ellenére sokan eljöttek a bemutatóra, rokonok, barátok, ismerősök hallgatták kíváncsian az írónő szavait. Németh Krisztina elsősorban szórakoztatni szeretné olvasóit, de elbeszéléseiben sokkal mélyebb rétegek is felfedezhetők. Az életből ellesett pillanatoknak, különös utazásoknak, lebilincselő fikcióknak lehetünk tanúi, a kötetben található írások egytől-egyig arról tanúskodnak, hogy szerzőjük nyitott szemmel jár a világban, és érzékeny a körülötte zajló történésekre. Mély empátiával képes beleélni magát a legkülönfélébb szituációkba, írásiban fizikailag vagy szellemileg hátrányban lévő emberek is megjelennek.

Az esten Bogár Erika győri írónő is részt vett, aki Németh Krisztinához fűződő kapcsolatáról beszélt. A meghitt hangulatú, zenével kísért programon a kőszegi Jagodics Pince jóvoltából borkóstolóra is lehetőség nyílt.

Az alábbiakban a szerzővel készült interjúnkat olvashatják: 

Miért kezdtél el novellákat írni?

Az egyik legjobb módja annak, hogy visszajelzést kapjunk arra, amit csinálunk, ugyanakkor remek gyakorlási lehetőség is. Egy hosszú történetet mindig egyszerűbb megírni, mint egy rövid, csattanós sztorit. Más a technikája. Ugyanakkor rengeteg témáról lehet írni, bátran kalandozhat az író fantáziája.

Milyen hatással van az írói munkásságodra a szülőfalud, Torony?

Amióta elköltöztünk Szombathelyre, azóta jó igazán kimondani, hogy én toronyi vagyok. És ahogy mennek az évek, ez egyre inkább így lesz. Az ember ragaszkodik a gyökereihez. Hát még, ha olyan élményekben gazdag időt tölthetett el ott, mint én. Ezek az élmények aztán visszaköszönnek a novelláimban is, amik a Sorsforgácsokba aztán be is kerültek. A Macskakő című novella (bár ezt nem szoktam mondani), ugyanúgy toronyi történet. Putyuka bácsi gyermekkorom egyik legendás éjjeliőre volt. Szerettem azt az időszakot. Jó volt gyereknek lenni Toronyban, és ez a felnőtt időszakomra is bátran elmondhatom: jó toronyinak lenni.

Valós vagy kitalált személyek a szereplőid?

Elég vegyes. Van, hogy valós személyekről írok, de nyilván nem az ő nevüket használom. Ugyanakkor a Juventa, avagy csajok csukában szereplői egytől egyig valós személyek. A képzelet viszont mindig új figurákat szül, akiket aztán jó kiformálni, majdhogynem létező emberré faragni.

Miért Sorsforgácsok a kötet címe?

Egy könyvet megírni nem könnyű feladat, de a cím és a szinopszis kitalálása és megalkotása talán még ennél is nehezebb. Hiszen ezzel találkozik először az olvasó. Amikor kész volt a belső anyag, napokig gondolkodtam a jó címen. Aztán egyszer csak a semmiből jött. Hiszen sokféle sorsot, sokféle történetet mutat be, sok helyszínen. Apró pici forgácsok ezek az élet nagy fájáról.

Hogyan kerültél kapcsolatba a Szülőföld Kiadóval?

Először Szalai Marcival ismerkedtem meg, neki meséltem az írásról és a terveimről. Ő volt aztán az, aki elindított ezen az úton, és bemutatott a kiadó vezetőjének. Nagyon boldog vagyok, hogy a kiadó felkarolt, hiszen minden szerzőnek ez az egyik nagy álma, hogy legyen mögötte egy kiadó. Nekem sikerült, amiért hálás vagyok Szalai Marcinak és Farkas Csabának is.

Melyik a kedvenc novellád?

Kettő van. Az egyik a toronyi női focicsapatról szóló, hiszen annak tagja voltam. Kicsit logikázva ki is lehet találni, melyik vagyok én a történetben. Lehet, hogy ez egy kívülállónak nem olyan izgalmas, mint nekünk, akik benne voltunk, de próbáltam úgy megírni, hogy megérezzék az olvasók, mit is jelentett nekem ez a csapat akkor.

A másik Az utolsó nyár. Ez már egy kicsit annak az előszele, amire készülök. A nagy regényem egy kis forgácskája (ha mondhatom így a cím után szabadon). De mindegyik kedves nekem. A könyv végén lévő romantikus kisregény pedig első próbálkozásom ezzel a műfajjal, amiről azért én már tudom, hogy nem ez lesz a fő csapás. A romantika viszont mindenhol fontos. Meg lehet vele keverni a sztorikat.

A munkád mellett mikor van időd alkotni?

Rendszerint éjszaka. Mivel a vendéglátásban dolgozom, ráadásul Ausztriában, a napi egy óra oda-vissza út, és a munka elég sok időmet elveszi. Így a szabadnapjaimban szoktam picit elvonulni, és maradnak az éjszakák. Ha igazán gördülékenyen megy az írás, akkor nem fárasztó. Pihenésre meg mindig szakítok időt, ezt leginkább a családdal együtt.

Kiknek ajánlod a könyvedet?

Elsősorban azoknak, akiknek kevés idejük van olvasni. Hiszen egy novelláskönyv éppen arra jó, hogy apránként lehet vele haladni. Azoknak, akik az olvasással szeretnének olyan tájakra eljutni, ahova talán az életben soha nem lenne lehetőségük. Az olvasás népszerűsítésére, megkedvelésére mindenképpen nagyon jó kezdet egy novelláskönyv. Ahova pedig eljuthatnak a Sorsforgácsokkal, többek között Hawaii, Pakisztán, Brunei, Irán. Szép kör ez a Földön.

Mik a jövőbeli terveid?

Ahogy a könyv egyik belső fülén is olvasható, nyárra tervezzük a nagy regényem kiadását, ami egy menekült fiú történetét dolgozza fel. Olyan szemszögből, amelyet csak nagyon kevesen ismernek. De a továbbiakban is maradnék az egy kicsit történelmi, egy kicsit kalandos, egy kicsit valóságszagú témáknál. Humoros, könnyed stílusban tálalva, hogy a könyv tényleg kikapcsolódás legyen, ugyanakkor valódi élmény, ahova jó elrepülni olvasás közben.