Balatoni álom a New York Művész Páholyban

Képgaléria megtekintése2015.07.14. - 07:15 | Tóth Éva - Fotók: Szabóné Zombor Edina

Balatoni álom a New York Művész Páholyban

Kimeríthetetlen ihlet, számtalan vers, festmény, hangulat, s mindannyiunk életében rengeteg emlék kapcsolódik a Balatonhoz. Az első családi nyaralás, az első csók, az első szabad este, csónakázás, a táj végtelen szeretete és akár az első vitorlázás. Érzések, élmények, találkozások, hatások – maga az élet. A New York Művész Páholy nem kisebb dologra vállalkozott szezonzáró estjén, mint mindezek összefoglalására – négy tehetséges, inspiráló vendéggel.

A New York Művész Páholy egy igen gazdag szezon lezárásaképpen - melyben tudomány, irodalom, zene, fotó és színművészet is kiemelt helyet kapott -, több nagy termes program, megható, ünnepi és felemelő pillanat után a nyári szünetre egy csodálatos utazással engedte Látogatóit. A július 6-i program középpontjában a vitorlázás, a „magyar tenger", azaz a Balaton állt, de ennél sokkal többet kaptak a Vendégek, akik eljöttek a nyári estére a Kávéház Mélyvíz termébe. Önmagában az példa értékű, hogy van ma a Fővárosban egy olyan kulturális kezdeményezés, ami immáron évek óta hónapról hónapra színvonalas estekkel kívánja szórakoztatni az egyedi, kulturális értékekre nyitott közönséget, mindezt sokszínűen, nem formát követve: megfér itt Gerda Taro és Kurt Vonnegut, Weöres Sándor és a Virtuózok, dr. Czeizel Endre és a sport, hazánk legsikeresebb vitorlázói. Mindezt elegáns, finom környezetben, egy igen méltó helyszínen: hiszen ne feledjük, a New York hazánk egyik legnevesebb, történelmi Kávéháza, ahol szinte a megnyitástól írók, művészek, alkotók gyűltek össze, korszakos művek születtek a Kávéház asztalainál.

Nos, ma ezeknél az asztaloknál beszélgetés folyik, a szerteágazó, izgalmas téma azonban egy dologban mindig megegyezik: a felépített művészeti rendezvénysorozat középpontjában mindig az alkotás, a tehetség, és mindemögött az ember kerül. Az ember: gondolatokkal, sorssal, sikerrel és csalódással, célokkal, álmokkal és tettekkel. Így kerül közel mindannyiunkhoz, emberen, tekinteten és megosztott gondolatokon át mindaz, ami ma gazdagíthatja életünket, ami öröklétet adhat: vers, kép, munka, érték.

A szezonzáró est a szokásoshoz képest pár héttel későbbre esett, nem véletlenül: a vitorlázást és a Balatont középpontba állító program igazodott a legnagyobb tókerülő verseny, a Kékszalag időpontjához: ezzel is jelezve, meghívott vendégeinek friss élményeire is vár majd az esten, és a versenyre való felkészülési időszakban is velük van.

A négy vendég: Litkey Farkas, Detre Szabolcs, Szeremley László és Szabó Sipos Barnabás négy izgalmas, inspiráló, gazdagságban pazar világot mutatott be a beszélgetésen. Szerénység, de erő, céltudatosság, de alázat, családi kötelék, az apa tisztelete és ebből kibontva a saját út megtalálása, tudatosság és érzékenység - mind a négyük jellemzői, mégis: az elismertséghez, a sikerhez négyüknek más-más út vezetett. Juhász Anna, az estek háziasszonya - meg kell jegyezni, csodálatos piros ruhájában, Kleopátrára emlékeztető ékszereiben - irodalmárként természetesen versekkel kezdett, saját gyerekkori emlékeit idézte fel, a szigligeti nyarakat, Illyés Gyulát és Gárdonyi Gézát, Berzsenyi Dánielt és Jékely Zoltánt említett és azt, számára a Balaton a művészet végtelen bölcsője. A víz önmagában is az az elem, ami talán a legerősebb, hisz utat tör magának mindenhol, legyőzi a tüzet, ereje fékezhetetlen, mégis a nyugalom szimbóluma sok esetben.

A művészet, a tudomány a meghívott vendégek életében is erősen jelen van, volt, s talán megjegyezhető, ekkora teljesítmények létrehozásához, a világra való nyitottsághoz kellett is ez a „bölcső". A közös szál négyük között természetesen a vitorlázás volt, így történetek, egymásra utalások, közös fotók is illusztrálták az összefonódó kapcsolatokat. De többről volt itt szó: négy emberről, aki színművészettől bortermelésig, vitorlázástól írásig megmutatta magát. Bemutatkozott Litkey Farkas Amerre a szél fúj című kötete - melyet Juhász Anna önéletrajzinak aposztrofált, Litkey jelezte, a kötetben a vitorlázásról ír csupán - de tudjuk, számára ez maga az élet. Beengedte a talán sokaknak eddig ismeretlen világba a közel kétszáz látogatót, és ezzel megmutatta: rohanó világunkban ma is helye van a munkának, a kitartásnak, a hitnek és a szeretetnek. Ezzel az útravalóval talán többet is adtak mindannyiunknak, mint hiszik, s mi ezt köszönjük nekik.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás