A finom vésőtől a láncfűrészig – Nagy Csaba kiállítása a Zéro Galériában

Képgaléria megtekintése2015.11.25. - 10:40 | Rozán Eszter - Fotók: Dart

A tér metafizikája címmel nyílt meg a Munkácsy-díjas Nagy Csaba grafikus kiállítása a Nyugat-Magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ Művészeti Intézete Zéro Galériájában. A 2001-es Szombathelyi Képtárban bemutatott grafikák most újra életre keltek Csipkerózsika álmukból, hogy elgyönyörködhessünk bennünk.

Dr. Bordács Andrea, a Művészeti Intézet igazgatója bevezetőjében elmondta, hogy ez a mostani kiállítás régi és új is egyben. Régi, hiszen Nagy Csaba munkáit 2001-ben a Szombathelyi Képtárban már láthatta a közönség, viszont mégis új, mert a Nyugat-Magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ Művészeti Intézet Zéro Galériájában új értelmezést kaptak.

A történelem folyamán bőven akad rá példa, amikor egy művész ellopja riválisa ötleteit, munkáját, jó példa erre Sherrie Levine és Walker Evans esete, amikor Sherrie Levine lenyúlta Walker Evans fotóit. Valami hasonlót követett el Nagy Csaba is, csakhogy ő a saját munkáit "lopta el". A művész az újragondolási folyamat során arra volt kíváncsi, hogy a képtári kiállítás óta a képei hogyan változtak át a jelen tükrében. Nagy Csaba egy köztéri plasztikával is büszkélkedhet, melyet októberben avattak fel Bük város 750. évfordulójára.

Nagy Csaba művei bemutatását filozófiai áttekintéssel kezdte. A filozófia a bölcsesség szeretete, ám jóval több annál: metafizika is, mely a végső létezőt kutatja. A 2001-es kiállítás címe a Metafizikus tér volt. A grafikák technikája: láncfűrésszel megmunkált nagyméretű hársfa dúcokról készült nyomatok, fametszetek. A művész fokozatosan jutott el a kicsitől a nagyig, a finom vésőtől a láncfűrészig. Fő kérdése, hogyan lehet a lapot tartalommal megtölteni. A sorozat újra bemutatott néhány darabján keresztül azt vizsgálja, hogy a közel 15 évig „pihent" lapokat a befogadó ma másként értelmezi-e, hatásuk változott-e. Az újra életre keltés során megmarad-e a jelentésük, miről szól a természetük, mennyire változnak.

Az alkotó még mindig változatlanul szereti grafikáit, melyek egyszerű formanyelven mégis a megfoghatatlant tárják elénk. A legegyszerűbb elemből, a vonalból építkeznek, felhasználva a klasszikus hordozófelületet, a papírt.

A kiállítás megtekinthető 2016. február 16-ig.