Évről évre egyre kevésbé bírják rávenni magukat a diákok, hogy elolvassák a kötelező olvasmányokat - mondta Dr. Bacsó László, a miskolci Avasi Gimnázium magyartanára a Kossuth rádió Napközben című műsorában.

Az alapművek távol állnak a diákoktól

Hozzátette: ez természetesen attól is függ, melyik kötelező olvasmányról van szó. Bizonyos választási lehetőség van, de a probléma az, hogy a klasszikus alapművek távol állnak attól a gondolkodástól, melyet képviselnek a diákok.

Régen rossz jeggyel büntették a diákot, ha nem olvasta el a kötelező olvasmányt. Most inkább úgy próbálják őket rávenni az olvasásra, hogy jó jeggyel jutalmazzák, ha elmerül az irodalomban - jegyezte meg.

Elemzéskor rögtön kiderül...

Elemzéskor rögtön kiderül, hogy a diák elolvasta-e a kötelező olvasmányt, vagy csak annak a tartalmát az internetről. De nem csak a világháló vonja el a fiatalokat az olvasástól, hanem maga a kultúra átalakulása, a filmek megjelenése is. Szomorú tapasztalat az is, hogy az olvasási készség, a szövegértés folyamatosan romlik - számolt be a pedagógus.

A kép illusztráció. MTI Fotó: Balázs Attila

Nagyon széles a spektrum: vannak olyan gyermekek, akik nagyon sokat olvasnak, és vannak, akik egyáltalán nem. (Az olvasásszociológusok évi egy könyvnél húzzák meg a határt.) Azok számára, akik olvasnak, a hosszú könyvek, vagy a sorozatok - a Harry Pottertől a Trónok harcáig - egyáltalán nem okoznak problémát - mondta Fenyő D. György, a Magyartanárok Egyesületének alelnöke.

Ne ítéljük el azt a gyereket, aki nem olvas!

Kiss Georgina, a pécsi Leöwey Klára Gimnázium magyartanára arról beszélt, hogy a családnak és a pedagógusnak is nagyon fontos szerepe van abban, olvasóvá válik-e egy gyermek. Lényeges, hogy ne ítéljük el azt a gyermeket, aki nem olvas, tapasztalatok szerint ugyanis a nem olvasó gyermeket is olvasóvá lehet tenni elfogadó magatartással - hívta fel a figyelmet.

Azon gyerekek között, akiknek könyvből meséltek gyermekkorukban, kétszer akkor az olvasók aránya, mint azok között, akiknél ez kimaradt. Elsősorban a szociokulturális közegen múlik, hogy valaki olvasó lesz, vagy sem - hangsúlyozta Gombos Péter, a Magyar Olvasástársaság elnöke.

Arra a felvetésre, miszerint a mostani generáció az első abban az értelemben, hogy már nem a szüleitől sajátít el alapvető ismereteket, hanem a számítógépről, úgy reagált: a digitális kultúra sajátosságait a gyerekek nem az előző generációtól tanulják. Sőt, mi tanuljuk a gyerekeinktől. Ki az, aki nem a gyerekét kéri meg, hogy telepítsen fel egy jó applikációt a telefonjára? - tette fel a kérdést.

Ne akarjunk lenyomni minden szöveget a torkukon!

A diákok motiváltsága alapvetően meghatározó. (...) Ha a magyartanítást és az olvasásra nevelést úgy fogjuk fel, hogy a cél a gyermekeket megtanítani értőn és szeretve olvasni, könyvet választani, akkor nem szabad bizonyos szövegeket feltétlenül „lenyomni a torkukon" - fejtette ki.

A kortárs csoportoknak egymásra nagyon nagy hatásuk van. Ha egy osztálytárs ajánl egy könyvet, azt a gyerekek biztosan jobban olvassák - emelte ki Kiss Georgina, aki szerint „meg kell tanulni" magát az ajánlást is.

Az is nagyon fontos, hogy ne csak a tartalomról beszéljünk. Ebben gyakran hibázik a prózaértés, a kritika, a tanári módszertan, elveszünk a tartalomvisszamondásban - szögezte le.

Lehetnek lépcsőfokok

Gombos Péter szerint vannak úgynevezett „elég jó könyvek". Ezek nem válnak klasszikussá, száz év múlva kevesen beszélnek róluk, de jó színvonalúak ahhoz, hogy lépcsőfokot jelentsenek egy „veretes" kötet felé.

Beszélt arról is, hogy ő például a gyerekektől soha nem kérdez tényeket, hanem például inkább arra kíváncsi, mi a véleménye a diáknak egy adott könyv befejezéséről. Mert a véleményt nem mondja el helyettünk senki - fogalmazott.

Élményekre lenne szükség

Élményekre lenne szükség, mert az nem megy, hogy irodalomelméletet és irodalomtörténetet tanítunk az élmények helyett - hangoztatta.

Fontos lenne az is, hogy a diákok választhassanak műveket vagy valamilyen listából, vagy teljesen szabadon. Érezzék, részt vesznek abban, hogy maguk is olvasóvá váljanak. A tanuláselméletek is azt mondják, az attitűd a legfontosabb, és a ténytudás a legalacsonyabb rendű - jelentette ki a Magyar Olvasástársaság elnöke. 

Annak kapcsán, hogy irodalomórákon sokszor dalszövegeket is elemeznek, azt mondta: a populáris kultúra ugyanazokat a sémákat használja, mint az elitkultúra. Nem csak úgy lehet megtenni az utat, hogy Ovidiustól jutok el a Pókemberig, hanem a mai, megváltozott sémáktól is eljuthatok az elitkultúra azon sémáihoz, melyek a populárisat megteremtették - magyarázta.  

Az adás itt meghallgatható

Kapcsolódó írásunk:

Itt az ellenvélemény, avagy ez nem semmi - Semmi vs. Légy jó mindhalálig

2015.12.17. - 00:50 | Füstös Karina

"A Zabhegyező is megosztotta anno Amerikát, aztán klasszikussá nőtte ki magát. Nem értem, mire a hiszti." Móricz klasszikusa helyett Janne Teller kortárs dán írónő Semmi című regénye lett kötelező olvasmány az egyik budapesti általános iskolában. A legnagyobb közösségi portálon megosztott cikk parázs vitát váltott ki, melyben markáns ellenvélemények is megfogalmazódtak.