Egy település építészeti környezete rendkívül fontos nemcsak az ott lakók számára, hanem azért is, hogy bárki, aki a városba téved, gazdag esztétikai élményben részesülhessen az épületek láttán. Hefele Menyhért Szombathely meghatározó személyisége, számos épület, bútor és egyéb művészeti alkotás fűződik a nevéhez. Születésének 300. évfordulója alkalmából teltházas, pótszékes megemlékezést tartottak a Berzsenyi Dániel Könyvtárban. Nagy Éva, a könyvtár igazgatója örömének adott hangot, hogy ez a rendezvény létrejöhetett, és az országban elsőként városunkban tiszteleghetünk a sokoldalú művész emléke előtt, akinek sokat köszönhetünk. Balló László költő 2009 óta foglalkozik Hefele kutatással, igyekszik eddig fel nem tárt részleteket megtalálni az építész életművéből és életéből. Balló Lászlót, ahogy elmondta, már középiskolás korában érdekelte az építészet. Nem tudott úgy bemenni egy épületbe, hogy ne jelent volna meg előtte az alaprajza. Hefele Menyhértre a gimnáziumi rajztanára hívta fel e figyelmét. Az ezredforduló tájékán úgy érezte, az építész neve méltatlanul a háttérbe merült, munkáit megkérdőjelezték. Balló László három nagy szerelme a költészet, Hefele és az antik bútorok. Mivel az építész bútorkészítéssel is foglakozott, sikerült Hefele-bútorokat is felfedeznie.

Balló László érdekes, vetített képes előadását rövid művészettörténeti bevezetővel kezdte. 1777-től van jelen Magyarországon a neoklasszicizmus, amit copfnak is szoktak hívni, ám ez az elnevezés nem szerencsés. Annyit azonban elmondhatunk, hazánkban Szombathelyről indult útjára. Hefele neve szorosan összekapcsolódik Szily János püspök nevével. Szily Itáliában élőben tanulmányozta a klasszicizmust, Hefelének pedig Würzburgban nyílt rá lehetősége, hogy a barokk építészetet tanulmányozza. A tiroli parasztszülők gyermekeként napvilágot látott fiú előbb asztalosmesternek tanult, majd Németországban rajzmesterséggel és bronzöntéssel foglalkozott. Balló László sajátos motívumokat keresett Hefele műveiben, mint például a frízek, triglifek, meteopék, jellegzetes körök, körfonatok stb. hogy ezek alapján bizonyítsa be újabb alkotásokról, akár óraházakról, hogy Hefele készítette. Fő művén, a szombathelyi székesegyházon például ott a fríz, de láthattunk olyan asztalt is, ahol megjelentek a triglifek. Ő készítette a fertődi Eszterházy-kastély bővítésének tervét Esterházy (Fényes) Miklós megbízásából, bár ezt sokan vitatják. Egy elmélet szerint a tervrajzokat egy színigazgató csinálta. A munkálatok végül nem Hefele elképzelése szerint folytak, mivel  ő szerette volna megőrizni az épületek egyensúlyát, de Fényes Miklós tanácsadói hatására megváltoztatta az eredeti tervet. Kisebb lett a pavilon, vakrizalitot is elhelyeztek az épületen.

Hefele kovácsoltvas-művességgel is foglalkozott, bár ez kisebb szerepet kapott az életművében, egyéb munkái kötötték le. Az építész külön érdeme, hogy képes volt összehozni a különböző művészeti területeket, a falfestések színvilágát, a kereteket, a termek belső dekorációit is ő határozta meg. Elmondhatjuk róla, hogy az ízlés nagymestere volt. Sonntagsbergben is polihisztori mivoltát bizonyította, asztalos volt, fafaragó, öntő, vasműves, oltárkészítő, az arányítás mestere. Igazodott a barokk és a rokokó elvárásokhoz is. A nevéhez fűződik a pozsonyi prímási palota is, melyben remek arányérzékkel képezi le a würzburgi érseki palota lépcsőházát. Míg a pozsonyi palotában egyre jobban szűkül a lépcsőház, addig a szombathelyi püspöki palotában tágul, a tágasság térélményét adja.

Hefele óraházakat is tervezett, ugyanazokat a homorú íveket találjuk rajtuk, mint az oltárokon. Sajátos urnák is megjelennek ezeken az órákon, és ezeket az urnákat láthatjuk a passaui püspöki palotában is. Hefele főműve a székesegyház. Középen áll a püspöki palota és a szeminárium között. 17 éven át dolgozott rajta, sajnos az építkezés végét már nem érhette meg, mivel 1794-ben meghalt, amikor a tornyokat kezdték emelni. A három épület, mindhárom Hefele munkája: a püspöki palota, a székesegyház és a szeminárium a korszak legszebb együttese. Szily János püspök a legjobb mestereket szerződtette, ám csöppet sem gőgből, inkább az Isten iránti alázatból. Nagy magángyűjtő volt, saját vagyonából is áldozott, mai nyelven mondva a projektre. Ő volt az egyetlen megbízó, aki maradéktalanul megvalósította Hefele terveit. Elhagyták a rokokót, és a neoklasszicizmusra tértek át.

Balló László Hefele arcát is megtalálta, a püspöki palota egyik freskóján egy szakállas, hegyes állú, ősz férfi személyében, aki tálcán kínálja a kulcsokat. Sokáig úgy gondolták, Szent Péter lehet, ám Szent Péter kapja a kulcsokat és nem átadja. A képen egy tervrajz is található, ami Hefele attribútuma, úgy, mint Szent Mártoné a liba. Hefele a kulcsokat a két ókori püspöknek kínálja fel. A Fő tér 36-os számú házát is Hefele tervezte, melyet a 20. század elején lebontottak. Kevesen tudják, de Hefele 1754-ben megnősült, még abban az évben gyermeke is született, de meghalt. A második szülés sem volt sikeres, felesége a szülésben hunyt el, 2. gyermeke egy héttel később vesztette életét. Balló László valóban értője Hefele munkásságának, a kutatók alaposságával tárja fel a hiányzó ismereteket. Hefele bútorművészetéről a közelmúltban megjelent albumát a helyszínen megvásárolhatták az érdeklődők. Előadásával sikerült letisztítani a port az építész sírjáról, hogy érezze, még ma is vannak, akik szeretik.