„Szokásos újságírói kérdéssel kezdenénk..." - nyitotta meg ismét az estét Boros Feri, aki mint kiderült, három év Bájolózás után is ugyanúgy izgul és benne van a félsz, pláne, ha ezzel a kérdéssel kell indítania mindig a beszélgetéseket.

A tipikus kérdésre mondhatni tipikus zenészválasz jött, ugyanis Bencénél is már egészen kiskorban kialakult a zene iránti vonzalom. A zenész gyökerekkel rendelkező fiatal tehetség 7-8 éves korában először a citerára kapott rá, így vált oszlopos (sámlis) tagjává egy népzenei együttesnek. Később egy zenei élmény hatására a citera helyett a hegedű került a kezébe, majd jött a gitározás és a punk-rock banda alapítás, ami elengedhetetlen „alapanyag" a csajozás szempontjából. A két nyitószám, egy Peter Doherty dal (I'm the Rain), illetve a The Platters zenekar örök klasszikusa, az Only you című szám eljátszása (nem kis mosolyt csalva az arcunkra) adta a következő kérdést: milyen zenekarok, zenészek vannak hatással akár a bandára, akár magára a frontemberre?

Bencének nagyon meghatározó élménye volt a főiskolai időszak alatt beütött magyar alternatív zenei „krach", amikor Kispál Szívrablást hallgatott Hiperkarma Üressel. Ugye nem kell magyarázni a lelki párhuzamot?! Kezdetben többször lehetett hallani a zenekarral kapcsolatban, hogy a hangzása „kispálos". Ezzel kapcsolatban egy korábbi, az oldalon elsőként megjelenő Karakos cikkből idéznénk: „Örökségátvételből jeles, de ez önmagában édeskevés, ha nincs mellette saját kútfős plusz." Márpedig itt van ám, de még mennyire! Ma már minden zenekarban fel lehet fedezni a régi nagyok hatásait, de ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül azonosul is azzal és másolja, sőt, valami innováció kezd magának utat törni, ami egy teljesen más egységet alkot. Bence is hasonlóan fogalmazta meg, hogy mitől jó szerinte, amit csinálnak: látszik, hogy a zenekaron belül ki, milyen zenéket szeret, mégis valami egészen újat alkotnak.

Ha már Karak, szóba került a zenekar megalakulása („újságíró kérdezi, hogy honnan a név, honnan a név?"). A fiatalok kísérletezni szerettek volna, hogy ne a szokásos dob-basszus-két gitár-ének sablonján mozogjanak, hanem működjön egy kicsit izgalmasabban, például a basszusgitárt felválthatja a népi brácsa vagy legyen benne hegedű, trombita, akár tangóharmonika is. A zenekarnév választásánál mindenképpen valami underground nevet szerettek volna a srácok, és a Kispálra asszociálva először a Vakond név volt az ötlet, amit -szerintem mindenki nevében mondhatom- leszavaztak, végül a Karaknál kötöttek ki.

Személyesebb hangnemre váltva megtudtuk, hogy a frontember dalszövegek tekintetében nem túlságosan termékeny. Erre azt az egyszerű magyarázatot adta, hogy ha boldog az ember, akkor abban lubickol és „nem veszi észre", de ha lelkileg befordul, akkor már elkezdenek mozgolódni a negatív érzések, amik aztán - 1-2 üveg bor társaságában - jó alapot adnak a szövegíráshoz. A dalokkal kapcsolatosan nem lehet elmenni amellett, hogy Bence nem szeret címet adni nekik, mert úgy érzi, ezzel piedesztálra emeli magát, amitől ódzkodik. Koncerteken, a dalok közti átvezető szövegben sem szereti konkrétan megnevezni a dalokat, inkább körülírja, tehát nem azt mondja, hogy mi, hanem inkább azt, hogy miről szól.

A zenekar életében lévő főbb állomások felőli érdeklődésre természetesen a frontember az első fellépést, az első fesztiválos élményt, és nagy örömünkre az első médiamegjelenésüket idézte fel, amely a Vaskarikához, pontosabban Büki Lászlóhoz kapcsolódik, akivel a mai napig baráti kapcsolatot ápol a zenekar.

A felfelé lépegetés, az egyre inkább népszerűvé válás nagyszínpada mellett megemlítésre került, hogy mekkora öröm a zenekarnak például egy káldi dohos művházban lenyomott koncert, ahol az emberek olyan nagyszerű miliőt teremtenek, hogy óriási élvezettel játszanak a srácok.

A záró részben a lassacskán megjelenő albumról esett szó, amelyről megtudtuk, hogy már régen elkészült, de adódtak problémák a kiadással kapcsolatban, de a banda bízik benne, hogy mielőbb kézbe veheti a korongot minden zenekedvelő. Sőt, előrevetítve a megjelenést, Bence már meg is csinálta a „kalózváltozatokat", melyekből néhány példányt ajándék gyanánt szétosztott a közönségben. Hallgassuk és terjesszük!