A világ minden táján zajosan, trombitákkal, tűzijátékokkal búcsúztatják az óévet, ami régi szokás, és nem véletlenül alakult ki, célja eredendően a gonosz elűzése. Bár a szokás kezdetének idejét nem nagyon lehet meghatározni, az látszik, hogy hosszú ideje töretlen, és az emberek a petárdázás, tűzijátékozás, trombitafújás előtt is megtalálták a módját az ünnepi zajkeltésnek.

A gonosz takarodjon, a legények menjenek haza

A XVIII., XIX. századi parasztember például ostort csattogtatott. Hajdúdorogon és Hajdúhadházán a férfiak a terelő eszközt pattogtatva jártak házról házra, nagy zajjal mentek be a portákra, és amikor beköszöntek, megkérdezték, megfordíthatják-e Szent Péter gulyáját.

Hajdúszoboszlón a csergetés nevű szokás dívik, amely korunkban ismét erőre kapott, és évről évre nagyobb ünnepség szerveződik köré, ma már inkább fesztiválnak tekinthető, koncertekkel, tűzijátékkal. A csergetés szintén régi szokás, az egyik helyi monda szerint a szoboszlói asszonyok kolompszóval és ostorpattogtatással ijesztették el a települést fenyegető török sereget az 1660-as év végén. Egy másik történet szerint, amikor a hajdúk kiűzték a török martalócokat, Szoboszlóra hatalmas köd ereszkedett, ezért nem találtak haza a vitézek, a feleségeik pedig nagy zajt keltve segítettek tájékozódni nekik.

Ki mint kezdi

Újév kapcsán több olyan hagyomány is ismeretes, amelynek célja a szerencse biztosítása. Általános elképzelés, hogy a január 1-jén történtek kivetülnek az egész évre, meghatározzák a következő 364 napot is. Ennek megfelelően az év első napján óvakodni kell például a családi veszekedésektől, a házból pedig nem szabad semmit kiadni, mondván, hogy akkor egész évben minden kimenne az ajtón. A termékenység biztosítása más napokon is jellemző, de január 1-jén az egész évre vonatkozik.

Az sem volt mindegy, hogy az újévben milyen vendég érkezik először a házhoz. A XVIII-XIX. századi paraszti világban a férfiaknak kiemelt szerepük volt, úgy tartották, hogy kiemelt időpillanatokban - ami nem csak új év lehet, hanem például Luca-nap is - férfinak kell először érkezni, hogy szerencse legyen a háznál. A január 1-jei történések ebben az esetben is az egész évre kihatnak - tartották egykor az emberek.

Közösen és lencsét

Az ételeknek is nagyon fontos szimbolikus tartalmuk van, amelyek ma is hatnak. Például a szilveszteri ételek között szerepel a disznó, mert a néphagyomány szerint ez az állat kitúrja a szerencsét - szemben a csirkével, amely elkaparná. Egyes tájegységeken a halhoz is kötődnek újévi hiedelmek, azt mondják, a farkánál kell elkezdeni enni, nehogy elússzon az ember szerencséje. Az aprómagvas terményeknek újévkor kifejezetten nagy a keletje - bab, lencse, mák -, amelyek a pénz sokaságát tudják jelképezni. Az étkezés az évváltás idején a közösség egységét is képes szimbolizálni, például ilyenkor egész kenyeret szegnek meg, és annak darabjait osztják szét, kifejezve az összetartozást.

Időjárási regulák

A britek szerint újév első három napja kormányozza az első három hónapot. A régi angol népi megfigyelés alapján, amilyen január második napján az időjárás, olyan lesz szeptemberben. Egy másik, még a rómaiak idejéből származó hiedelem azt mondja, hogy ha a kalendák napja (január elseje) nyáriasan napos, május elsejéig télies időjárás várható. A svédek számára pedig a Krisztus születését követő kilencedik nap (január harmadika) használatos időjóslásra, úgy tartják, hogy az e napra jellemző időjárás a következő kilenc hét során is meghatározó lesz.

Nálunk a középkorban a januárt, még januárius hónapnak, Boldogasszony havának hívták.

Bár korábban - mintegy a kicsapongó vigassággal, orgiákkal járó pogány ünnep ellensúlyozásaként - a keresztény egyház karácsony nyolcadik napját, január elsejét (Kiskarácsonyt) Jézus körülmetélésének ünnepévé tette, ma már világ nagy részén az újévet köszöntik a hónap első napján. A vidám ünnepségek mellett számtalan hiedelem és hagyomány is kötődik e naphoz.

Az ókori Rómában március 1-jével kezdték az évet. Január 1-je a Julius Caesar-féle naptárreform után, i.e. 153-tól vált évkezdő nappá. Hazánkban a január eleji évkezdet a Gergely-féle naptárreformkor, 1582 óta vált általánossá, véglegessé 1691-ben, amikor XI. Ince pápa tette meg e napot a polgári év kezdetévé. Ez a nap jelentette az újévet, valamint a télközépi ünnepkört.

Sok tiltás is tartozik e naphoz:

Tilos a mosás, a teregetés, a varrás, és nem ajánlatos kivinni a szemetet sem, mert a szerencsét is kiönthetjük a házból. Nem szabad pénzt kölcsönadni, orvost hívni vagy orvoshoz menni, mert akkor egész évben betegeskedhetünk.

Baromfit nem lehet enni, mert a baromfi hátrakaparja a szerencsét. Halat sem ajánlatos enni, mert elúszik a szerencsénk. Előnyben részesítették ilyenkor a szemes terményeket (lencse, rizs, köles), abban a hitben, hogy a sok apró mag pénzbőséget jelent a következő esztendőben.

Időjárásjósló nap is ez: Újév napján, ha csillagos az ég, rövid lesz a tél, ha piros a hajnal, akkor szeles lesz az esztendő.

Házasságjósló hiedelem erre a napra: amelyik leánynak először viszi el a kutya a kocsonyacsontját, az megy leghamarabb férjhez. Régen szokás volt az újévi jókívánságok elmondása házról-házra járva, amiért a háziak almával, dióval kínálták a köszöntőket.