Menstruálok, szőrös vagyok és bajuszos – Frida Kahlo emlékkiállítás a képtárban
Képgaléria megtekintése2017.02.10. - 00:15 | Rozán Eszter - Fotók: Varga András
Provokatív, szókimondó, önmagát felvállaló – három művész három közös vonása. Boros Viola és Fajgerné Dudás Andrea Frida Kahlóhoz hasonlóan ismerik magukat és nyíltan felvállalják női mivoltukat, annak polgárpukkasztó részeivel együtt. Sokan voltak kíváncsiak a Frida Fiestas című kiállításra a Szombathelyi Képtárban, melyet a világhírű mexikói képzőművész, Frida Kahlo születésének 110. évfordulójára rendeztek.
HIRDETÉS
Meghökkentő formák, harsány színek fogadják a betérőket a Szombathelyi Képtár első emeletén a Frida Fiestas című kiállításon. A képek annak ellenére, hogy most látjuk először, mégis ismerősnek tűnnek, és hirtelen Frida Kahlo világában találjuk magunkat. A mexikói festőművész 1907-ben született Mexikóvárosban. Hat évesen gyermekbénulás vette le a lábáról, s hogy testi szenvedései kiteljesedjenek, 1925-ben buszbaleset érte, melynek következményei egész életére kihatottak. Súlyos gerincsérülése miatt hónapokig gipszfűzőben kellett tartózkodnia, a fájdalom és az unalom elűzésére kezdett el festeni.
Színvilágára és szimbólumrendszerére erős hatást gyakorolt a mexikói művészet, a hagyományok, az azték mitológia. A női festők közül az első volt, aki kendőzetlenül ábrázolta a női testet, a szexualitást és a női élményeket. Nyíltan ábrázolta a vetélést, a fájdalmat a gerincében, a meddőséget. 1953-ban amputálták az egyik lábát, ám ez nem akadályozta meg abban, hogy elmenjen az első önálló kiállítására, ágyban fekve vitette el magát a megnyitóra.
Elsőként Csapláros Andrea múzeumigazgató üdvözölte a megjelenteket a Szombathelyi Képtárban. Elmondta, hogy szép, megható köszöntővel készült, aztán a képek láttán eltépte a papírt, mert azok mindennél többet mondanak. Szenvedésről, fájdalomról árulkodnak, mégis megtaláljuk bennük a megoldást, a feloldozást. Frida Kahlót egy karácsonyra kapott könyvből ismerte meg, azóta bizonyos élethelyzetekben újra meg újra előkerülnek a könyv mozzanatai.
Tatai Erzsébet művészettörténész nyitotta meg a kiállítást. Van egy mondás, mely szerint valaki úgy hal meg, hogy nem is élt. Frida Kahlóról ez nem mondható el. Ő testesítette meg a feminista festők prototípusát, dacolt az előítéletekkel, a sztereotípiákkal, nyíltan felvállalta önmagát. Betegsége és szenvedései ellenére nem volt hajlandó vállalni az áldozat szerepét, egész művészetére az életigenlés a jellemző. Kiemelte: a két kortárs festőművész, Boros Viola és Fajgerné Dudás Andrea Frida Kahlo előtt tisztelegnek festményeikkel. Ezt különböző módszerekkel teszik. Sok esetben konkrét műveket írtak át, de vannak olyan műveik is, amikor egy Frida-kép címe ihlette őket alkotásra. Gyakran egy-egy motívumot vittek át a saját alkotásaikba, egy-egy tárgy jelenik meg a festményeiken, vagy valamilyen távoli rokonság. Boros Viola sokszor azonosul Frida alakjával, ezáltal festői mélységek nyílnak meg, arra késztetve a nézőt, hogy beleélje magát. Mindkét festő sajátos hangon, mai nyelven szólal meg, a ma emberének üzen.
Nem volt véletlen a hatalmas érdeklődés a kiállítás iránt, a nézők között a fiatalabb korosztály is jócskán képviselte magát. A megnyitó után tárlatvezetés következett Bordács Andrea művészetkritikussal és a két művésszel. Bordács Andrea jól ismerte Boros Viola és Fajgerné Dudás Andrea munkásságát, noha a két festő nem találkozott egymással korábban. Bordács Andreát elsősorban az érdekelte, mik azok a hívószavak, melyekre a kortárs művészet felfigyel, mi az, ami Frida és a két művész munkájában közös.
Viola képein hangsúlyt kap az állatokkal való kapcsolat, a betegség, Andreánál megjelenik a gyerek utáni vágy, a népi motívumok, a csendélet. A két művésznő is beszélt a képekről, Frida Kahlóhoz hasonlóan kendőzetlenül.
Viola elmesélte A megsebzett szarvas című kép születését, hogyan kerültek a konkáv alapra a konkrét motívumok. Andrea 16 éves korában ismerkedett meg Frida Kahlóval, ekkor határozta el, hogy festőművész lesz. Vonzónak találta, hogy Frida teljesen felvállalta magát az összenőtt szemöldökével, bajuszával együtt. Ő is szeretett volna ilyen sűrűn összenőtt szemöldököt, de nem jött össze... A molett alkatát viszont vállalja, boldog vele. Frida azóta beolvadt a tudatába, és művészetének részévé vált. Sokáig vágyott gyerekre, a Vetélés című képén a fájdalmat örökítette meg nyilakkal átlőtt szarvas képében, de szenvedést jelentett a menstruáció is. A szőrzet is lehet műalkotás, egyik képébe beillesztette a gyantázás utáni lábszőrt, és a levágott hajából is alkotás lett. Viola beszélt a víz iránti szeretetéről, a hangyákról, s azt is megtudhattuk, miért akart Andrea hernyó lenni.
Provokáló, tabukat döngető kiállítás a nőkről, nemcsak nőknek. Érdemes megnézni.
Kapcsolódó írásunk:
Frida Freitas, avagy középpontban Frida Kahlo (febr. 9. - márc. 19.)
2017.02.07. - 00:20 | vaskarika.hu
Helyszín: Szombathely, Képtár
Dátum: 2017.02.09 - 03.19.
Rendezvénysorozattal emlékezik a 110 éve született Frida Kahlóra a Szombathelyi Képtár februárban. Az évfordulót két olyan kortárs művész kiállításával ünnepeli a képtár, akiknek munkásságára nagy hatással volt Frida Kahlo testi hibáit, fájdalmait vállaló karakteres festészete, mely a női testtel kapcsolatos tabutémákat is megjelenít. A kiállítás 2017. március 19-ig tekinthető meg.
A legvégzetesebb baleset - Frida Kahlo és Diego Rivera
2017.02.08. - 00:10 | Bécsi Éva
„A buszt leszámítva, Diego volt életem legvégzetesebb balesete." Így értékelte élete vége felé Frida a találkozását férjével, Diego Rivera festőművésszel. Bécsi Éva írása Frida Kahlóról.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás