Add a szíved! - Autizmus Világnapja Szombathelyen

Képgaléria megtekintése2017.04.03. - 00:50 | Rumi Edina - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Add a szíved! - Autizmus Világnapja Szombathelyen

Április 2-án ismét szálltak a kék lufik a Városháza előtt, szimbolizálva a lélek szabadságát és könnyedségét. Az Autizmus Világnapja alkalmából negyedik alkalommal szervezett Kék Sétát az Esőemberke Alapítvány és a Pontmás Alapítvány. Írásunkban Rumi Edinának, egy autista kislány édesanyjának gondolatait osztjuk meg az autizmus mindennapos megéléséről.

Mit jelent egy autizmussal élő gyermek édesanyjának lenni? Felemelő, sok türelmet igénylő, bensőséges, néha nehéz, máskor pillekönnyű. Mi van egy ilyen szülő-gyermek kapcsolatban? Könny, nevetés, szeretet, tanulás, fejlesztés, elfogadás, elengedés. Mint minden más szülő-gyermek kapcsolatban. Lehet, hogy kicsit hatványozottabban.  

Nem tudom miért, de mindig elérzékenyülök, amikor a kék lufik szállnak a magasban. Talán mert ezen a napon, amikor ünnepi hangulatban együtt vagyunk, el lehet engedni a félelmeket, a szorongásokat, a türelmetlenséget, a fáradtságot, az elkeseredettséget a kék lufikkal együtt.

Az autizmussal együtt élni, egy életforma. Teljesen megváltozik az életed, a családod hozzád való viszonya, hiszen Te feltétel nélkül elfogadod a gyermeked. Feladod néha önmagad, a hobbidat, a munkádat, csak azért, hogy csak rá figyelj. Sokszor és sokan bezárkóznak.

Nem vagyunk külön kaszt. Ugyanolyanok vagyunk, mint a többi édesanya. Talán kicsit harcosabbak, kicsit reménytelibbek, kicsit fáradtabbak. De egy-egy ilyen napon, amikor mi is kapunk egy kis figyelmet, egy kis törődést, amikor egymásért is teszünk valamit, akkor minden könnyebbnek tűnik.


A Mesebolt Bábszínház művészei vezetik fel az Aranyhíd EGYMI elől induló Kék Sétát Szombathelyen

Nem csak pusztán frázis, hogy minden autista más. Van aki beszél, de mégsem értik, van aki jól tanul, van aki kevésbé, van aki szereti a hangos zenét, van aki nem bírja elviselni egy csap csöpögésének zaját. Hiába a sok autista által leírt gondolat, nem tudhatjuk, hogy a saját gyermekünk mit gondol, mit érez pontosan. Tanulható a gondolkodásmódjuk, vannak sémáik, de mégis annyira különböznek. Egy valamiben mégis egyformák: nehéz az életük. Mindenért meg kell dolgozniuk, semmi nem egyértelműen jár nekik. De szerencsére vannak elhivatott gyógypedagógusok, segítők, gondozók és természetesen a szülök, a család.

Mára már érdekli a társadalom nagy részét, hogy mi is az autizmus, és a mi feladatunk, hogy megbízható, pontos információt adjunk, hiszen csak így várhatjuk el, hogy megértsenek és segítsenek nekünk és a gyermekeinknek. /Rumi Edina/

"Bárcsak megértőek és törődőek lennének az emberek! De hogyan is lehetnének azok, ha nem tapasztalnak megértést és törődést! Én meg tudnám magyarázni, de senki sem ad rá esélyt. Értsétek meg, emberek, hogy az autisták is emberek! Nekünk belső hangunk van! - Carly"
(Idézet a Carly hangja c. könyvből)

Becslések szerint világszerte 67 millió, Magyarországon pedig legalább mintegy 100 ezer embert érint.


Az Óperint utcát teljes hosszában megtöltötte a menet

Szabó T. Anna: Van egy világ

Az én világom oszthatatlan,
és elmerülnék most magamban,
de hadd legyek mégis itt veled:
te érts meg olyankor is, amikor én nem értelek!

Van egy világ, amiben mindig csak ma van,
ahol egyedül vagyok, de itt vagyok önmagam,
a világomban rend van, és ezt a rendet ismerem,
nekem legbelülről kerek az életem.

Az én világom oszthatatlan,
és elmerülnék most magamban,
de hadd legyek mégis itt veled,
mert belülről tudom, hogy így szeretsz,
te érts meg olyankor is, amikor én nem értelek!

A nagyvilágban nem vagyunk egyedül,
erre kevés a szó, ez mindig kiderül -
mindenki külön világ, mégis értünk emberül,
mert ami igazán fontos, az itt van legbelül.

Az én világom oszthatatlan,
és elmerülnék most magamban,
de hadd legyek mégis itt veled,
mert belülről tudom, hogy így szeretsz,
és értesz olyankor is, mikor én nem értelek!


Pohánka Edit, a PontMás Alapítvány kuratóriumának elnöke mond köszöntőt az "Életkék" fotótárlaton a Savaria Moziban

A fenti verset - melyet Szabó T. Anna a Cseperedő Alapítvány felkérésére írt - Bálint Éva, a Weöres Sándor Színház színművésznője szavalta el április 2-án, az Autizmus Világnapján. A világnap célja, hogy a figyelem az autizmusra, az autizmussal élők hétköznapjaira irányuljon. Ezen a napon Szombathelyen immár hagyományosan figyelemfelhívó sétát rendeztek - az Aranyhíd EGYMI elől induló menet a Mesebolt Bábszínház színművészeinek zenés felvezetésével tett sétát Szombathely belvárosán keresztül a Városházáig, ahol az ünnepi beszédeket követően a kék lufik felengedése zárta a kinti eseményeket.

A műsorban a Weöres Sándor Színház és a Mesebolt Bábszínház színművészei, valamint Döbrösy Viktória, az ARANYHÍD EGYMI diákja lépett fel. Ezt követően a Savaria Moziban "Életkék" címmel nyílt fotótárlat, mely az autista gyermekek hétköznapjait mutatja be.

Kapcsolódó írásunk:

Kék színt kapott az Emlékmű az Autizmus Világnapja alkalmából

2017.04.03. - 01:15 | Büki László 'Harlequin'

Kék színt kapott az Emlékmű az Autizmus Világnapja alkalmából

Április 2-án, sötétedés után az Autizmus Világnapja alkalmából kék fényruhát kapott a letűnt korok mementójaként strázsáló Emlékmű. A "kékemlékű" monumentum már a Gagarin útról jól láthatóan kéklett alkalmi ruhájában, és este 10 óra magasságában is sokan kilátogattak némi kék- és képélményért a dombra.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás