Dagerrotípiától a szelfiig - Fotó/Szintézis: folytatódott a Fényérzék kiállítássorozat a Szombathelyi Képtárban

Képgaléria megtekintése2017.06.02. - 11:00 | Rozán Eszter - Fotók: Dart, Rozán Eszter

Hogyan hatott a fotózás megjelenése a képzőművészetre? Gyengítették vagy megerősítették egymást? Melyik szól az örökkévalóságnak? A Szombathelyi Képtár Fényérzék kiállítás-sorozatának FOTÓ/SZINTÉZIS című tárlata a képzőművészet és a fotózás kapcsolatát veszi górcső alá.

Fotó/Szintézis címmel nyílt kiállítás a Szombathelyi Képtárban, a Fényérzék sorozat keretében. A tárlat célja, hogy a különböző képzőművészeti alkotások és fotók segítségével bemutassa, hogyan veszi át a fotográfia a megörökítés szerepét a képzőművészettől.

A kiállítás a két művészeti ág közötti párhuzamokat helyezi előtérbe olyan művészek interpretálásával, akik mind a képzőművészetben, mind a fotóművészetben jelentőset alkottak. A tárlat betekintést nyújt a fényképészet technikai fejlődésébe is.

Csapláros Andrea múzeumigazgató köszöntőjében elmondta, ez a tárlat több látogatást is megér, hiszen döbbenetes képeket láthatunk, a dagerrotípiáktól egészen a szelfiig jutunk el. Koczka Tibor alpolgármester egy filmből idézett, mely szerint a fénykép mulandó, hiszen a pillanatot örökíti meg, ellentétben a festménnyel, mely az örökkévalóságnak szól. A fotón az elmúló pillanat rögzül, míg egy festmény elkészítése hosszú időbe telik. A technika fejlődése ezt a szemléletet némileg megváltoztatta, hiszen egy okostelefonnal a festményt és a fotót kombinálhatjuk egymással, egy megfelelő programmal a fotóból könnyedén festményt készíthetünk. A fényképek fontos szerepet töltenek be az életünkben, akár egy újságcikk esetében is, ahol az embereket a cím mellett főként a fotók érdeklik. A képtárban az elmúlt idők pillanatait láthatjuk, lányok, asszonyok, férfiak egykori portréi, örömei, bánatai jelennek meg előttünk, melyek immár az örökkévalóságé. Koczka Tibor külön gratulált Kelbert Krisztinának, aki kiváló érzékkel éleszti újjá a régi fotókat.

Nagy Anna esztéta, egyetemi adjunktus arról beszélt, mennyire felemás helyzetet teremt, amikor valaki egy vizuális kiállítás megnyitásakor a szavakat hívja segítségül, hiszen a látvány bősége önmagáért beszél. A szavakat mégsem lehet mellőzni, már csak a megnyitók hagyománya miatt sem. Mintegy 100 művész közel 300 alkotását láthatjuk a tárlaton, ez a mennyiség szavak nélkül is aktiválja a közönséget.

A kiállítás a képzőművészet és a fotó kapcsolatával, kölcsönhatásával foglalkozik, többek között azzal, hogyan változott a képzőművészet a fényképezés megjelenésével, illetve a képzőművészet hogyan hatott a fotózásra. A kölcsönös viszony következtében kialakult a fotóművészetre jellemző sajátos nyelv, de ugyanez a képzőművészetre is vonatkozik, új megközelítések, nézőpontok alakultak ki.

A festészet és a fotózás középpontjában is a fény áll. A közvélekedés szerint a fotók a valóságot adják vissza a maga realitásában. Valójában ez nem így van, a jó fotók felfedezik, sőt újraalkotják, újraértelmezik a világot. A képek a vizuális gondolkodás lenyomatai. A most megnyílt tárlat a festészetet, plasztikát és textilművészetet állítja párhuzamba a fotóművészettel. A fotózás aránylag fiatal művészeti ág, mégis kialakult a saját technikája, nyelvezete, életünk elválaszthatatlan részévé vált.

A kiállítás első része a portré fejlődését mutatja be a miniatűröktől kezdve az árnyképeken keresztül egészen a szelfiig. Megismerkedhetünk a korabeli technikákkal is. A szervezők külön figyelmet szenteltek a szombathelyi alkotóknak. A második rész a festészet és a fotográfia kölcsönhatásával foglalkozik. Itt nem a kronológiáé, hanem a tevékenységi viszonyé a főszerep. A művészi fotók mellett ugyanúgy helyet kaptak az alkalmazott fotográfiák is.

Említésre méltó Marton Ervin Kettős önarcképe, a kettősség érzése hatja át a kép szemlélőjét a nézés átható erejével, nemcsak mi nézzük a képet, az is figyel minket. Elevenen él a múlt Szilárdi Béla fotóin is, az 1969-ben készült Jutka című képén a feleségét láthatjuk, az 1959-es Kijev-en gitározó fiatalokat örökített meg, egyikükön Lenin tetoválással. Bonyhádi Károly 1979-es Tükör modellek című képe szintén elgondolkodtató.

A szervezők a képző- és iparművészeti alkotásokhoz fotográfiai analógiákat társítottak, illetve olyan fotókat válogattak, amelyeket képzőművészeti alkotások, stílusok ihlettek. A dokumentarista és piktorialista (festői) fotográfiák mellett olyan avantgárd alkotások is megtekinthetők, amelyek a technikai hibákat kreatívan felhasználva születtek. A képzőművészeti válogatás - a biedermeiertől a fotórealizmusig - a stílusok sokszínűségének lenyomata.

A kiállításon bemutatott műveket a Szombathelyi Képtár közel tízezer darabos képző- és iparművészeti gyűjteményén kívül a Savaria Múzeum és a Smidt Múzeum műtárgyai közül válogatták, de magánemberek képei is megtalálhatók. A kiállítás kurátora dr. Gálig Zoltán.

A digitális technika mindenki számára lehetővé teszi a fényképezést, ám ez nem zárja ki azt, hogy ne szülessenek igényes fotók. Aki fogékony az esztétikai szépségre, mindig arra törekszik, színvonalas fényképek kerüljenek ki a keze alól. A képtár kiállítása segít abban, hogy a régi fotók és fotósok példáján keresztül elmélyedjünk a képzőművészet és a fotózás mibenlétéről, és hogy ezután kicsit másképp készítsük a fotóinkat, ha egy kiránduláson meg akarjuk örökíteni, mondjuk a vízesést.