Londont megismerni talán egy élet is kevés, de lássuk, mit tehetsz, ha három napot kapsz a brit fővárosban? Kalandra fel, megmutatjuk, amit Londonból feltétlen látnod kell.

1. nap

Könyv nagyságú térkép a kézben, rövid instrukció a szállásadótól, hogy merre indulj. Nagy élmény teljesen egyedül felfedezni a várost, jobban mondva a city-t, ahogy ők mondják. Érdemes a tömegközlekedést választani (a napi metrójegy egészen barátságos), amely - bár elsőre elég rémisztő -, hamar kiderül, hogy nagyon logikus és igazi látnivaló. Persze sokkal kisebb helyre passzírozódsz össze, körülbelül háromszor annyi emberrel, mint Budapesten a piros metró vonalán, a londoni underground mégis kihagyhatatlan - egy utat mindenképpen megér, emellett a leggyorsabb közlekedési eszköz.

Érkezés az Oxford Circus-ra (metrómegálló), ahonnan jó fél órás gyaloglás és állandó térképnézegetés után hamar kiderül, hol van a British Museum. Rövid csatangolás a múzeum épületében (teljesen ingyen) - egyiptomi részleg érdekel - majd indulás Trafalgare Square-re, megbámulni a nyüzsgő életet, a teret és a Nemzeti Galériát. Pont útba esik a Covent Garden, ahol elbűvöl egy Keleti-Pályaudvarhoz hasonló piac. Még egy utolsó fotó a galéria bejáratánál, amikor a keresőben hirtelen felbukkan a Big Ben. Egyre magabiztosabb térképlapozás, vigyorgás a parlament mellet, és alig öt percnyire Európa legnagyobb óriáskereke - Londont felülről is látni kell! Jó esetben 20 perc, esetleg másfél órás sorbanállás után már pózolhatsz is a városi óriáskeréken, a London Eye-en. (A London Eye egyébként tériszonyosoknak is ajánlott, annyira lassan, szinte mozdulatlanul forog körbe, a panoráma pedig varázslatos.) A kerékből kiszállva és a városnézést folytatva érzed először azt, hogy eljutottál a tűréshatárig, hiszen már teljesen lejártad a lábad, pedig menni kell tovább! A parlamenttel átellenben fenyegetően magasodik a Westminster Apátság, az út pedig szinte egyenesen a Buckingham Palace-hoz vezet. Az Erő eddig van velem, mindez közel 8 órás program, úgyhogy irány a föld alá, hogy eljussak a föld fölötti szállásomig.

A Trafalgare Square esőben

2. nap

A napot egy parkbeli sétával indítjuk - szállásunkhoz legközelebbi a Regent's Park, ami nem elég, hogy Madame Tussaud panoptikumához mutat utat, de gyönyörű rózsakertet (Queen Mary's Garden) is rejt magában, ami már csak azért is különleges, mert minden virágnak - na jó, csoprotnak - saját neve van. (A park egyébként valóban hatalmas, legalább 2-3 óra, amíg az ember körbesétálja, de az igazi csend és béke terepe a lüktető város szívében.)

A "naturál-vizuális" csodák után újabbakra vágysz, ezúttal vissza a természetből az emberhez - szigorú másfél órás sorkígyózás a panoptikumnál, hogy ott minden viasz-sztárral fotózkodhass. A legtöbbet a horror-rész éri, ahol a vaksötétben, valódi színészek ijesztgetik a bátor turistákat. Gyilkosnak vagy félholtnak öltözve szinte súrolják az arcokat - ám a látogatóhoz nem érnek. Ez a szabály. Észre sem venni, mennyi idő telt el, és ezen a környéken nincs több - képeslapon fellelhető - híresség, van viszont Oxford Street és városkép, irány az utca. A hírneves vásárlóutcából nyílik a New Bond Street - ahol világszerte híres tervezők szalonjai kápráztatják a jónépet, és apasztják a pénztárcát vagy a bankkártyát.

A Tower híd a Temze felett

3. nap

Igazi turbótúra. Utoljára marad minden (nem baj, a bőrönd már roskadásig tele), de nincs ok az aggodalomra - a jó öreg városépítők már akkoriban gondoltak a turistákra -, így az elkerült látnivalók nagyjából egy helyen várnak. A szálláshoz közel eső piac (Camden Town-ban) igazi csemege - olyan nincs, amit itt nem lehet megvenni. Ha ebédelni akarsz, megteheted, ha ruhát vennél, vagy ódon bútort - ennek sincs akadálya, de hirtelen Velencében is érezheted magad, ha az álarcos boltot megtalálod. Tiszta labirintus, de egészen elvarázsol, akár egy külön város a városban: egy igazi „tesz-vesz város".

Utána irány a Tower, ahol a középkor sikátorai jól megférnek a nyugat-európai, Hollandiára és Németországra hajazó épületekkel. A királyi ékszerek megtekintése is kihagyhatatlan, fotózás azonban stikában sincs, mert marcona őrök vigyázzák a rendet, és hamar kiteszik az ember szűrét. Majd megcsap a víz illata - a várból kilépve hullámzik a Temze, rajta pedig diadalmasan trónol a Tower Bridge, melynek hihetetlen kék színe csak úgy vonzza, s egyben kápráztatja a szemet. A hídról nézve látszik, milyen jól megfér egymás mellett az ódon és a modern világ. Aztán séta a parton Shakespeare Globe-jáig, majd irány a belváros a Millenium Bridge-en keresztül (melynek különlegessége, hogy csak gyalogosok használhatják), és farkasszemet nézhetsz a St. Paul Cathedral-lal. A napnak megint, utazásunknak pedig itt van vége. (Csak a London Dungeon maradt feltáratlan, és pár park, amely nem őrzi lábnyomod.)

A St. Paul Cathedral

Szerkesztői jegyzet az olvasottakhoz:

• London tényleg nagyon drága. A reptérről busszal bejutni a citybe 10₤, napi metrójegy 5,30₤ - ez csak bizonyos kerületekre érvényes, ám ha az 1-es és 2-re kéred a jegyet, akkor minden látnivaló belefér -, buszjegy 2₤. A múzeumok általában ingyenesen látogathatók, családos utazással gyermekkedvezmény csak két gyermek esetében vehető igénybe. Az egyéb turisztikai látványosságok árai 15₤ körül kezdődik, de váltható összevont jegy is, ez 50₤-ba kerül.
• A szállás és az élelmiszer is jóval többe kerül, mint itthon. Érdemes magyarokat keresni, akik szabadságukat töltik itthon a kiszemelt időpontban, és kiadják albérletüket. Viszonylag elérhetőek az ifjúsági szállók, ott azonban nincs félpanziós lehetőség sem, ráadásul 6-12 emberrel kell osztozni egy szobán - fő a bizalom.
• A britek minden giccset eladnak - egyet-kettőt persze érdemes is megvenni, szép emlékként az angol fővárosból. A látványosságok mellett azonban nem érdemes sem képeslapot, sem hűtőmágnest venni, mivel azok az Oxford Street-en jóval kevesebbe kerülnek. (Képeslapok hazaküldése vékony pénztárca esetén nem ajánlott.)
• Minden turista-csalogató látványosság, épület, múzeum 9-10 óra körül nyit, és délután 17 órakor zár, az utolsó vendéget jó esetben fél 5, rosszabb esetben délután 4-kor engedik be. (Külön figyelmeztetés a Globe Színházhoz, amelynek belsejét - a Shakespeare-i Globe-ot - csak 10 és 11 órakor, csoportvezetéssel lehet megtekinteni). Fontos, hogy nagy érdeklődés miatt szinte mindenhol egy órás sorbaállással kell kalkulálni.
• Dohányozni fedett területen nem lehet - és a csikket sem szabad eldobni -, 100₤ körüli bírság, ha elkapnak, de a korlátozás vonatkozik a fedett buszmegállókra is.
• Mindig esik. Ha nincs felhő, akkor is - ezért esernyő vagy esőkabát viselése ajánlott. A szigetországi, ezen belül is a Londonra vonatkozó napi meteorológiai előrejelzés azonban nagyon pontos, csak akkor nem esik, ha ott azt mondják. Az égi áldás egyébként különböző mértékben hullik - csak összehasonlításképpen, ami ott szemerkél, az nálunk már szakad.