Álomból ámulatba - Színpadbontó Szentivánéji álom a Soltis Lajos Színházban

Képgaléria megtekintése2017.08.19. - 19:00 | Leila - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Napjainkban legtöbbet játszott Shakespeare-darabját, a „Szentivánéji álmot” tűzte műsorára a Soltis Lajos Színház. A Nagy Péter István rendezte produkció attraktív, mozgalmas, az ifjabb korosztály számára is „cool” és nagyon szórakoztató.

A mű Szent-Iván éjjel, a nyári napfordulón játszódik Athénban és egy közeli erdőben, ahol tündérek, a királyi pár, polgári ifjú szerelmesek és athéni kézművesek keverednek össze egy bolondos éjszaka játékos bonyodalmaiban. Az angol népi képzelet szülte tündérvilág, a Shakespeare-kori mesteremberek bohókás előadása, és az athéni ifjak szerelmes kergetőzése a szerelem szépségét jeleníti meg.

A jegyespár érkezésének előkészületeivel kezdődik az előadás, mintegy formabontó módon a színház előterében. Ez nemcsak a közvetlen nézőfogadásnak egy sajátos módja, hanem azonnal a néző is aktív résztvevőjévé válik a darabnak. Körülötte folynak az események, természetesen „Soltis módra" több szálon, cikázva a jelenkor amatőr színházi produkcióra kiírt pályázatának elkészítése - rendező, színész, szabad bölcsész és a takarítónő -, valamint az esküvői előkészületek között.

S a figyelem egy pillanatra sem lankadhat, hiszen a Shakespeare vígjátékainak imádott kuszaságára koncentrál a darab. A szereplők folyamatosan változtatják helyüket, folyamatosan a nézők között vannak. S mintegy a bőrünkön érezhetjük Heléna (Hajba Beatrix) magára öntött folyadékénak permetét, amit szerencsére nem tudott meggyújtani, s természetesen „kapunk" a konfettiesőből is, amely az első felvonást zárja.

A folytatásban „kezdetét veszi" az álom, amely nem megnyugvást hoz, hanem lendületben tartja az egyébként is dinamikus előadást. A színészek mozgásukkal kitöltik a teret, Pukk (Boznánszky Anna) görkorcsolyával közlekedik a díszletek között, ezzel is a nézők szemizmainak mozgását fejleszti folyamatosan.

S nemcsak a színészek mozognak, a függöny is fel-le emelkedik, sőt, maga színpad is mozog előre- és hátra, aztán megfordul 180 fokban. S még ez sem elég, még jobban kell a nézőnek koncentrálni, hiszen a színészek a széksorok között is cikáznak, szinte a nézők „műélvezeti szférájáig" hatolnak. Mindeközben változnak a fények, a megvilágítás.

Aztán az előadás kétharmadánál a nézőket ismét mozgásba hozza a rendező, és helyet cserél a nézőtér és a színpad. „Mindenki álljon fel, és fogja meg a székét!" felszólítás először viccnek tűnik, aztán rájövünk, itt most valóban helycsere lesz.

Meg kell említenünk a hanghatásokat, a zenét, a díszletet és kosztümöket is: mindegyik briliánsra sikeredett. A kosztümök visszafogottsága révén a mondanivaló nagyobbat üt, a zenei betétek egészen fenomenálisak, nemcsak kiegészítik a színpadi jelenlétet és a szöveget, de élő, organikus elemként vannak jelen.

A darab frissebb hangvételével, kiszólásaival közelebb áll a fiatalabb közönséghez is. Az előadás rendezése nagyon erős, mindent és mindenkit kifiguráz, a klasszikus színház útkeresésén át a színészek és rendezők viszonyát ugyanúgy, ahogy az amatőr színjátszást.

A színészek meghálálták az új ötleteket és azt a dinamizmust, amit a rendező hozott látásmódjával, és olyan alakításokat láthattunk, amik sokáig emlékezetesek maradnak.

Boznánszky Anna alakítja Pukkot, a minden csínytevésért felelős Vészmanót, aki mozgatja a szálakat - látszólag a tündérkirály parancsára. Tökéletes megformálója Shakespeare fürge, mindenlébenkétkanál csínytevő manójának.

Pesti Arnold Théseus és az oroszlán szerepét játssza. Ha szükséges, akkor erős karakter a rendezésben, ha oroszlánt, a „dzsungöl" királyát kell alakítani, akkor visszafogottabb. Azonban sikerül elérnie, hogy érdekes, szerethető, és ne nevetséges legyen a karaktere. A darab szerelmespárjait alakító színészek játéka kellemes volt, nem hivalkodó és erőltetett (Heléna: Hajba Beatrix, Lysander: Tóth Ákos, Hermia: Marton Mercédesz és Demetrius: Piller Ádám)

Hatáskeltés, élmények és gondolatok átadása, ösztönök, álmok, valóság és képzelet keveredik az előadásban, akárcsak magában a darabban. Shakespeare álma tovább él.

„Van egy ismerős-ismeretlen vidék, egy mágikus zóna, ahol mindenre megvan a lehetőség. Az ember többet mer, a gátlások föloldódnak, titkos vágyak nyernek kifejezést, és a mindennapi élet történései szürreális mesévé alakulnak át. Te azt mondod: álom - én azt mondom: színház. Megérint. Belemerülsz. Elsodor. Mint a szerelem. Amíg tart, mindent lehet, megszűnik a valóság. De ha egyszer felébredsz - el tudsz számolni mindennel, amit ebben a különös birodalomban csináltál?" Ez található a Soltis Lajos Színház honlapján az előadás előzeteseként, beharangozójaként. S mi, nézők belemerültünk, részeseivé váltunk a darabnak, építőkockái lettünk, mint a Porotherm téglák. Megszűnt a külvilág és nagyon élveztük a játékot. Ezt mindenkinek látnia és éreznie kell!!

Szereposztás:

Théseus / Oberon - Pesti Arnold
Hippolyta / Titánia - Nagy Zsuzsi
Pukk / Philostratus - Boznánszky Anna
Égeus - Nagy Gábor
Hermia - Marton Merédesz
Heléna - Hajba Beatrix
Lysander - Tóth Ákos
Demetrius - Piller Ádám
Tetőfi Péter - Gregorich Bálint
Tompor Miklós - Bruckner Roland
Sipák Ferenc - Piller Ádám
Lavórfalvyné - Fodor Lili
Vinkli - Tóth Ákos
Kórász Róbert - Pesti Arnold
Dezső - Gregorich Domonkos

Zenekar: Gregorich Bálint, Gregorich Domonkos, Gregorich Zsófia

Látványtervező: Tóth Cecília

Kivitelező: Marton Miklós, Mészárics Róbert

Jelmez: F. Szórádi Szilvia

Legközelebbi előadások:

Celldömölk, Színház; időpont: 2017. 08. 20, 19:00
Celldömölk, Színház; időpont: 2017. 09. 02, 19:00