A féltékenységnek a humor az egyik ellenszere, legalábbis a Ferrum két egyfelvonásos bohózatában

Képgaléria megtekintése2017.11.11. - 16:00 | NagyRobert, BLH - Fotók: Büki László 'Harlequin'

A féltékenységnek a humor az egyik ellenszere, legalábbis a Ferrum két egyfelvonásos bohózatában

Pénteken az MMIK-ban mutatta be a Ferrum Színházi Társulás az Átváltozások című művét, amely két, egyfelvonásos bohózatot takar. Az első "A féltékeny öreg férj" címet viseli, amely Cervantes azonos című drámája alapján készült, a másik egy ismeretlen francia szerző műve, "A nagybácsi menyasszonya".

Trufamesterek darabjaival csábította közönségét november 10-én Átváltozások című előadására a Ferrum Színházi Társulás. Mi is a trufa? Az olasz eredetű szó csínytevést, kópéságot jelent, de az erről szóló tréfás mese, történet műfajára is utal. A társulat az 1976-ban megjelent Trufamesterek című klasszikus bohózatokat tartalmazó, a Népművelési Propaganda Kiadó által megjelentetett könyv két darabját vitte színre. Az első egy spanyol közjáték, Cervantestől A féltékeny öreg férj, a másik egy ismeretlen francia szerző bohózata, A nagybácsi menyasszonya.

A Cervantes-darabban sok humort kaptunk, ám kissé túljátszott szerepekkel, ami nagyban rontott az előadás művészi értékén, így kicsit nehezen indult este. Ezt ellensúlyozta "A nagybácsi menyasszonya" című második rész, ahol a kevesebb szó szerint több, és élvezhetőbb volt, igaz, az alaptörténet nem egy "Eredet"-bonyolultságú sztori, hanem egy 19. századi ismeretlen francia szerző alkotása, amelyet a ferrumosok igyekeztek úgy modernebb köntösbe öltöztetni, hogy ne veszítse el régies báját. Ez sikerült is, mégis ambivalens érzésekkel távoztunk a Ferrum-előadásról.


A féltékeny öreg férj - Taródi Dávid és Sövény László

Eleve nem túl hízelgő, ha egy darabról a közönség egyik tagjának permanens nevetgélése marad meg bennünk. Síri csendben is belekuncogni egy előadásba, aminek helyzetkomikumai ugyan okot adnak nevet(gél)ésre, de a harsány humor távol áll tőle, inkább illetlenség, mint a darab szellemiségének, történéseinek szóló érzelemnyilvánítás. Ez nem a Ferrum "sara", a túljátszott szerepek, a véleményünk szerint indokolatlanul "genderbizonytalanra" formált férfifigurák és a vásári komédiák szintjére épülő darabválasztás azonban mindenképp.

Nem idegen a Ferrumtól a komédiázás (sőt!), hiszen a magyar drámairodalom gyöngyszemeit jelentő miniatűr iskoladrámákat is színre vittek Házasulók címen. Ettől függetlenül a társulat nekünk egyet jelentett eddig a magvas, elgondolkodtató, rendhagyó és meghökkentő darabválasztással, és annak megvalósításával. Egy kis társulat legyen merész, legyen kísérletező és újító, mellé pedig kortárs. Azt a vetületét, rétegét mutassa meg a színháznak, a színjátszásnak, ami nem a katarzismentes közérthetőség alapszintjére helyez egy darabot, hanem ha kell, másszon direkt módon a képünkbe és hökkenten meg, vagy a lelkünkbe, és gondolkodtasson el! Vigyünk valamit haza belőle, amin pöröghetünk, hogy MIÉRT? HOGYAN?


A nagybácsi menyasszonya - Taródi Dávid, Sövény László, Szita Viola és Márczi Renáta (b-j)

Pénteken este nem vittünk haza semmit... hacsak a színházi élmény elmaradt katarzisából fakadó csalódottság nem "valami". Nem akarunk indokolatlanul pálcát törni az Átváltozások felett, mert a színjátszók nem kis munkát fektettek bele, hogy kihozzák mindkét darabból azt, ami benne van. Olykor túlontúl is. Élvezettel néztük, hogyan ájul el többször is Szita Viola, milyen az elkényeztetett feleség szerepében Csillag Tímea, és minduntalan rácsodálkoztunk, hogy Sövény László karaktere annyira unikális, és ezzel együtt szerethető, hogy erre miért nem csaptak le még színiigazgatók vagy filmrendezők? Főleg ilyen szemöldökkel!?

A szatíra átjött, megvolt az "átváltozás" is, mégis úgy érezzük: ez a darabválasztás nem volt szerencsés. Lehet, mi is (át)változtunk időközben a ferrumos színházélmény-kényeztetések miatt? 

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás