A hentes, a kurva és a félszemű - avagy egy múlt századi brutális gyilkosság története a mai társadalom legnagyobb kritikája

2018.01.31. - 03:15 | NagyRobert - Fotók: Bing Bang Media/Balázs István

A hentes, a kurva és a félszemű - avagy egy múlt századi brutális gyilkosság története a mai társadalom legnagyobb kritikája

Szász János legújabb filmjében látszólag minden a helyén van ahhoz, hogy egy jó moziélményt kapjunk, de valami mégis félresiklott, és a végeredmény több sebből vérzik, mint a szerencsétlen feldarabolt áldozat. Az 1920-as évek magyar kriminalisztikájának egyik legnagyobb visszhangot kiváltó ügye, a Kodelka-gyilkosság felkerült a fekete-fehér szélesvásznú álomkabátra. Figyelem, szpojlerveszély!

Szász János és (társírója) Bodzsár Márk legújabb filmje, A hentes, a kurva és a félszemű egy megtörtént eseményt feldolgozó alkotás, ami remek korrajza az 1920-as évek Magyarországának, ahol az élet minden volt, csak nem fenékig tejfel. Az elvesztett háború és a fehérterror után munka alig akadt, a pénzt sokan csak hírből ismerték, a nélkülözés volt az egyetlen biztos pont az emberek számára, amit a zavarosban halászás és az alkoholizmus enyhített, már amennyire lehetett.


"Lédererné, mi van a kosárban? Kodelkának keze, feje, lába"

Léderer Gusztáv hivatásos katonaként vett részt a Tanácsköztársaság bukása utáni megtorlásban, a fehérterrorban. Több kivégzés és politikai gyilkosság köthető a személyéhez, emellett jelentős vagyont is összeharácsolt magának ez idő alatt. A Horthy-rendszer megszilárdulása után a kormányzó már nem nézte jó szemmel a fehérterrorista egységet alföldi és dunántúli garázdálkodásait, így Lédererék alakulatát a fővárosba rendelték. A trianoni békediktátum után a katonák jó részét leszerelték, köztük Léderer Gusztávot is, bár ő még szerencsésnek vallhatta magát, hiszen csendőrként Csepelen teljesített szolgálatot.

A budapesti Soroksári úton vett egy nagy lakást, amit be is rendezett a feleségének, de a fizetése nem volt elég az életszínvonal fenntartásához, ezért a házaspár hamar pénzzavarba került. Azt nem tudni, mikor ismerkedtek meg Kodelka Ferenccel, aki a kor tehetős vállalkozója volt és hentesáru-hálózatot üzemeltetett, de az szinte biztos, hogy Léderer tudtával Kodelka rendszeresen találkozhatott előbbi feleségével és éjszakákat is tölthettek együtt, természetesen pénz és egyéb adományok fejében. Ezek után fogalmazódott meg a házaspárban, hogy megölik a jómódú férfit, először 1924 novemberében próbálták leszúrni a náluk vendégeskedő Kodelkát, miután elkábították, de még így sem jártak sikerrel.


Nem úgy, mint 1925 januárjában, amikor egy valutaügylet ürügyén pénzt csaltak ki Kodelkától, majd a lakásban alvó hentest Léderer a szolgálati fegyverével fejbe lőtte, míg felesége gondosan tartotta a lavórt, a kiömlő vérnek. Ezek után Léderer Gusztáv akkurátusan feldarabolta áldozatát, a testrészeit pedig bőröndökbe pakolták és elindultak a csepeli Duna partra. Szerencsétlenségükre egy ismerősükbe botlottak, aki kihívta a csendőrséget. Kollégájuk lakásának átkutatása során, a padláson megtalálták Kodelka Ferenc még el nem szállított maradványait. Léderert végül 1926. november 12-én a Margit körúti fogház udvarán felakasztották.

 A filmben minden kicsit más...

A mozivásznon ehhez képest vagy tíz percig azt nézzük, hogy Máriát (Gryllus Dorka) miként pocsékolják meg mindenféle színész kollégái - B-listás sorozatcelebek -, majd a lány meg is elégeli a bordélyház kínálta lehetőségeket és az agresszív kuncsaftokat, ezért próbál elmenekülni. A madame persze résen van, és a nagy távozás előtt még elszedi a lány minden pénzét, így Mária a kilátástalanságtól vezérelve egy vonat elé áll. Szerencséjére, a nem sokkal korábban kirúgott csendőr, Léderer Gusztáv (Nagy Zsolt) is ezen a helyszínen próbál öngyilkos lenni szolgálati fegyverével, de végül inkább a lány megmentése mellett dönt. Azt persze ne firtassuk, hogy a vonaton menetiránynak háttal utazó Léderer végül hogyan szúrta ki a mozdony elé álló nőt, és mekkora sprintet kellett volna levágnia a hölgy megóvásához. Usain Bolt csúcsa ott lett a múlté.

A két öngyilkos-aspiráns ezek után közös erővel indul el a férfi falujába, kissé motiváció nélkül. Ezen a lepusztult településen éldegél a helyi oligarcha, Kodelka Ferenc (Hegedűs D. Géza), aki egy korábbi ügyletből kifolyólag hatalmas összeggel tartozik Léderernek, legalábbis utóbbi ezt állítja teljes szövege 80 százalékában. És, ezzel el is érkeztünk a bonyodalmakhoz.


Bár a történet szép képekkel van elmesélve, az operatőri munka elsőrangú, brutálisan erős képi világ tárul elénk, ahol a hangok, zenék és zajok mind-mind csak hozzátesznek az egészhez, a történet viszont ólomlábakon lépked, szaggatottá válik, és megtörik a kohézió. Ezt a vontatottságot erősítik a rosszul megírt, egysíkú dialógok, mert értem én, hogy mindhárom főszereplő pszichopata, de ha nagyjából ugyanannak a mondatnak az ismételgetésében merülnek ki (Léderer a tartozást követeli, Kodelka meg akarja b*szni Máriát), akkor nagyjából 10 perc alatt kellett volna végezniük egymással.

Ennek fényében hatalmas színészi teljesítmény a Gryllus-Nagy-Hegedűs triótól, hogy egyben tartják a filmet, amihez Nagy Zsolt körülbelül annyi instrukciót kaphatott, hogy: "Tom Hardy-nak volt A 44. gyermek című filmje, azt másold", a karaktere legalábbis külsőre szinte ugyanaz. Hegedűs D. Géza élete alakítását hozza az elképesztő testi átalakulásával, 105 kilós a filmben, Dorkának meg mindig is jól álltak az exhibicionista, prostis szerepek, itt is brillírozik. A színészi jelenlét tehát megvan, csak a rendező jelenléte hiányzott egy kicsit...

A visszatérő mondatok keltette nihilben azért kialakul a történet és eljön a párhuzam is a mai világgal, csak a motivációk hiányában kissé groteszk hatást idéz elő, így az erotikus jelenetek és a gyilkosság sem hozzák el a kellő katarzist a néző számára, illetve van egy beékelt színes jelenet, amely a Moulin Rouge mulató félmeztelen táncos lányait mutatja vonaglás közben, amit a két gyilkos az első sorból néz. Indokolatlanul hosszú betét ez, ami nem is kapcsolódik a film történetéhez, hiszen utána egyből azt látjuk, hogy a holttest elrejtése közben le is tartóztatják a házaspárt, ott a folyó partján, így a mulatós etűdöt öncélú mellmutogatásként tudjuk csak értékelni.

Az igazság pillanata

Személy szerint nagyon zavart, hogy a film egyes snittjei szimplán fekete-fehérben mentek, míg mások szépiában, ami mögött nem volt semmiféle ideológiai határ, nem akart kiemelni semmit. Pozitívum viszont, hogy a film úgy mutat be egy történetet, hogy nincs se pozitív, se negatív főhős, mindenki emberi, mindenkivel tudunk azonosulni egy-egy pillanatra, és mindenki ellenszenves is egy kicsit. Szász János sok szempontból igyekezett megúszni a filmforgatást A hentes, a kurva és a félszemű esetében, de a végeredmény így is egy nézhető, jó film lett, ami nálunk 6 vaskarikát ér a 10-ből, vagyis megtekintésre ajánlott.

Új hozzászólás