A bevezető cirkusztársulat műsora lélegzetállító, jó ötlet volt a szerepeltetésük. Rátonyi Kriszta ballonkabátban jelenik meg, ami fura, de hát kint biztos esik, vagy mi. De lássuk a mai tízest!

Nova Prospect - Vigyázó: A felvételhez képest egészen más a hangzás, az első versszak és refrén éneke alig hallatszik, aztán utána végre adnak hangot az énekesnőre. A szöveg néha kicsit amolyan "alap" rímekkel operál, de a zene és az ének bizony remek! Rockzenekar frontlányaként mit mondhatnék mást, mint hogy HAJRÁ!? Azonban a Duna TV-től kicsit fura, hogy ilyen amatőr hangosítási hibákat produkálnak még mindig, élő adásban(!), 2018-ban.

Horváth Cintia és Balogh Tomi - Journey:  Cintia hangja egyedi és izgalmas, ráadásul a hölgy nagyon csinos is, egyedül a dal furcsa kicsit, no persze csak ha kicsit műfajokon kívül vizsgálgatjuk. Volt itt r'n'b, soul, rengeteg jazz, iszonyú profi előadással, pazar hangszereléssel. Más kérdés, hogy a "nagyközönség" mennyire veszi mindezeket észre, mennyire értékeli a tudást, szakértelmet és a tökéletes kidolgozást, meg a kicsit kurta-furcsa véget.

Maszkura és a Tücsökraj - Nagybetűs szavak: Hiába, ez a csapat annyira szerethető, hogy nem is lehet nem mosolyogva hallgatni őket. Lehet, hogy nem idevaló (bár ki az?), lehet, hogy furcsa, de kedves és szimpatikus. Jó zene, érdekes stílus, egyedi frontember.

Gulyás Roland - Hipnotyzed: Hajaj, sokat láttuk őt nagy terpeszben, mozdulatlanul. Most sincs ez másképp, igaz, ezt takarandó most gitár is van nála, ami alapvetően nem rossz ötlet. Szerintem ő jó énekes, csak meg kéne mondani a menedzsereinek, hogy ez a rickymartinos tekintet már annyira nem divat, bár persze ez is korosztály kérdése. Ja, a dal? Hát... amolyan "alap pop", nekem a tempója és a lüktetése egyébként tetszik, de hát ehhez elég lenne egyetlen dob is.

Tolvai Reni - Crack My Code: Bocsi, de ha ez lenne a szerelmesek himnusza, akkor azért az nagyon furcsa világ lenne. A keleties megjelenés amúgy nem rossz ötlet, csak azt nem értem, miért írnak minden énekesnőnek énekelhetetlenül mély részeket minden egyes dalba? A refrén ugyan nem fülbemászó, tekintve, hogy dallamtalan, viszont a beatbox kicsit feldobja (az ott Kállay Saunders András?!?). Összességében azonban sajnos ez a dal se lett a kedvencem.

Ham Ko Ham - Bármerre jársz: Erről sok mondanivaló nincs. Ők ezt tudják, vidám, hangulatos, prozódiagyilkos, jó ez. Bulivan!

#Yeahlah feat Eszes Viki - Egy szó mint száz: Öhm. "Egy szó mint száz, és rám találsz, tudom, hogy erre vágysz?" Komolyan? Pedig a hang érdekes, és az egyszerű, nem túlbonyolított alap és dallam is olyan, ami inkább szimpatikus, mint nem, többen is próbálták már ezt bevezetni a köztudatba (pl. a Szécsi ikrek, stb.), és ez abszolút nem is baj! Engem a sok effekt se zavarna, én kedvelem ezt a füstös hangzást, de a szöveg nagyon furcsa.

Andy Roll - Turn The Lights On: Ez egy kellemes hang, jó kisugárzással, némi izgulással, némi hamiskássággal a refrénben. Retro érzés, retro megjelenés. Kövezzetek meg, de én akkor is bírom ezt a figurát! Annyi furaság volt már az Eurovízión, simán beférne ő is!

Horváth Tamás - Meggyfa: Pápai Joci 2.0 is lehetne, és tényleg, ő az. Prozódiagyilok reloaded, szöveg, stílus, még a hopptíririttardá is megvan (jálommállóóómá). Pedig a hang teljesen jó, a megjelenés is jó, karizmatikus a fiú; az egyszerű hangszerelés is tetszik, csak a szöveg fáj néhány ponton ("szíved az, amire vágyom én"?). Azt viszont nem értem, hogy lett ebből 42 pont??? Hogy???

Szőke-Kökény-Szakcsi - Életre kel: Mondjuk azért ez a két hang egészen érdekes így együtt, ez tény, és utolsó versenydalként sem rossz választás, olyan, mint valami gálaműsor, vagy finálé záródala. Igaz, kicsit nekem néha túltengő, kicsit izé, kicsit Amerika, de az énekhangok nagyon tetszenek benne.

Az összes dal elhangzása után valóban elmondható, hogy ez az idei tényleg az eddigi legszínesebb, legvegyesebb felhozatal. Ennyi stílust összevetni nagyon nehéz, nyilván nem is lehet, hiszen ízlést ízléssel lehetetlen érdemben összehasonlítani.

Biztos továbbjutó a Szöke-Kökény-Szakcsi trió, Horváth Tamás, a Ham Ko Ham, Maszkura és a Tücsökraj; a következő három versenyző holtversenyéből a zsűri 5 másodperc után Horváth Cintia és Balogh Tomi duóját juttatja tovább.

A hatodik továbbjutó személyének kiderültéig egy alaposan beharangozott szuperprodukciót láthatunk, azaz Balázs Fecó és Janicsák Veca duettjét. (Egyébként nem tudom, az idei koncepció miért az, hogy nagy öregeket hoznak össze fiatalabbakkal, de ez akár még jó is lehetne, csak nem az.) Balázs Fecót csakis azért sajnálom, mert mindenhol, mindig, állandóan kizárólag ezt az egy dalt nyomják, pedig van ott még bőven, ahonnan ez jött. Mindegy, hát ez van, MINDIG van még egy bőr. (Persze vicces azért, hogy csak az X-Faktor minden évben minimum háromszor előveszi, lehet, ezért van túltengésem kicsit belőle.) Na jó, mondjuk elismerem, hogy Janicsák Veca magasan megállta a helyét ezen a színpadon.

A hatodik továbbjutó (egyáltalán nem meglepő módon, hiszen friss ikszfaktoros, meg ugye bájalexes): Gulyás Roland. Én nagyon szurkoltam Andy Rollnak, a magam részéről őt juttattam volna tovább, no meg a Nova Prospectet, nem is kérdés.

Megvan tehát a 18 továbbjutónk, amiből két adáson át egyre többet faragnak le, mígnem a végére csak egy maradhat (hehehe). Egyelőre nem sok tippem van, vagy inkább túl sok is, mert jelen állás szerint a továbbjutók legalább felét kiküldeném a nemzetközi versenyre, szóval nagyon kíváncsi vagyok a végére. Nos: három hét, és kiderül. Tartsatok velem!