A Recirquel Társulat remek nyitó produkciója után kitérünk kissé az elmúlt napok plágiumos sztorijára (inkább nem kommentelem, megtették ezt helyettem már oly sokan), illetve a leendő díjazottak nyereményeire is. A mai versenyben 9 dalt hallhatunk, ebből 3 jut tovább a pontszámok segítségével, egy pedig a nézők szavazataival. Mivel már minden versenyszámot hallottunk, túl sok újdonságot valószínűleg egyik sem hoz, de azért nézzük részletesen.

Ham Ko Ham: A srácok hallhatóan rengeteget dolgoztak a dalon, azon belül is főképp a prozódián. Sikerült ezt annyira kijavítani, hogy egy-két apróságtól eltekintve érthető és élvezhető lett a szöveg. Látványos korrigálás, elismerésem érte, én is tudom, milyen nehéz a berögzült hibákat javítani. A roma szöveg is sokat dobott szerintem a dalon. Szimpatikus csapat, jó éneklés, jó zene, jó kezdés.

Biga: (Ja, jó, hogy így a második dal előtt szólnak, hogy amúgy egyébként megy azapplikáció is. Megy is, csak éppen minden egyes szavazás előtt bejelentkezést kér, ez azért elég idegesítő. Kicsit kéne még melózni rajta.) Na szóval én kedvelem Bigát, tudjuk, hogy élő koncerten jó hangulatú bulikat nyom, és elismerem azt a profizmust és tapasztalatot is, amivel bír. Én ezt így, ahogy van, simán kiküldeném a nemzetközi színpadra.

SativuS: Ez a csapat nagyon jó fej, de a szöveg egyszerűen fájdalmas (főleg a refrén). A prozódiabűnözés minősített esete. Azt kéne megérteni, hogy nem attól lesz alternatív művészet valami, hogy értelmetlenségeket hablatyolunk. Másfelől persze dicséretes a törekvés, a humor, a jókedv és a természetesség.

Knoll Gabi: Jaj, ez egy nagyon érdekes dal, izgalmas hanggal, csini előadóval. Engem tényleg csak az az esőkabát idegesített, de szerencsére most lekerült. A táncosok szerepeltetése jó ötlet volt, remekül kiegészítették Gabit a színpadon. Az egyik kedvencem.

Maszkuráék esetében megragadó a kisguárzás, az egyéniség, az őszinteség. Ő egy mesebeli figura, a maga tisztaságával, egyszerűségével, szerénységével, valahonnan Csodaországból. Rendkívül kedves jelenség, iszonyú jó zenészekkel körülvéve. Ebben a világban olyan kevés maradt már ebből a fajta emberből! Becsüljük meg.

Jegyezzük meg halkan, hogy a közönség botfüle 5-5 pontot ítélt a két utóbbi dalnak, ami azért eléggé elkeserítő.

Süle Zsolt: Bikaként igenis szeretem a májust, és ez a dal valóban kedves, közvetlen és tiszta, visszaadja annak a hangulatnak egy részét, amit nekem ez a hónap jelent. Ezzel együtt azonban - és a szimpátia ellenére is - érzek valami kis hiányosságot ebben a dalban. Nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy mit, csak "valamit". Szerintem attól, hogy MÁS, még nem lesz automatikusan JÓ. Tipikusan ByeAlex erre a legjobb példa - egy ideje tudjuk, hogy egy ilyen dal odakint sokat nem érhet. Szóval tetszik, tetszik, de azért el nem ájulok tőle, mint a zsűri valami érthetetlen oknál fogva.

Gulyás Roland: Tény, hogy ez a fiú irtó jól énekel, de valahogy a dalon kívül marad továbbra is (már az X-Faktorban is ez volt a probléma minden szereplésénél). Nyilván nem tudja, nem érti, miről énekel, és ez bizony meglátszik, érződik. Más hiányossága tényleg nincs Rolandnak, csak meg kéne találni azt a témát, ami őt belülről igazán megérinti, mert addig csak egy jól éneklő, ám üres valaki lesz. Talán neki magának kéne dalt írnia, lehet, hogy akkor működne a kötelék.

Dánielfy Gergely: Nos igen, erről beszélek. Hát ő aztán alaposan "benne van" a dalban. Pont jó, hogy Roland után következik, így össze lehet vetni a két előadást - érdemes. A hang itt is, ott is jó; az érzés, a szív, a lélek, ami különbözik.

Leander Kills: Igaz, hogy hegedűvel még autentikusabb a dal, és szerintem nem lett rossz ez az akusztikus kezdés, ütősebbé vált tőle a refrén, de így meg kimaradt a kedvenc részem belőle (a házi áldás). Énekesként pontosan tudom, hogy amit elképzelek, kitalálok, azt bizony nem mindig könnyű megvalósítani élőben - sajnos ezt érzem egy kicsit Leandernél is.

A zsűri pontjaival automatikusan döntős Dánielfy Gergely, Süle Zsolt és Biga. A negyedik továbbjutóig még van egy kis idő, ezt reklámmal, a fellépők bejátszásaival, és egy úgynevezett extra produkcióval ütjük el, ami azonban számomra tökéletesen értelmezhetetlen. Novák Péter és Kardos-Horváth János duója több kérdést fogalmazott meg bennem. A legfontosabb: MI VOLT EZ?!? Ja, és még egy: tök komolyan? Playback? Hogy???

Végül valahogy túljutottunk ezen is (az agyam jelentős része elhalt, de mindegy), közben átadták "A Dal 2018 felfedezettje"-díjat Dánielfy Gergelynek, amivel tulajdonképpen egyet is tudok érteni, valóban értékes és jó énekesről van szó.

Szerencsére már csak egy kis időhúzás, és kiderül, hogy a közönség a Leander Kills-t szeretné a döntőben látni, jól van srácok, gratula, kell ez oda!

Érdekes döntős mezőny lesz ez, már most látszik. Jövő héten találkozunk!